Vezess (Larry ff) /Befejezett/

10 fejezet

Mielőtt bármit is mondhatnék neki elindul a sikátorok felé. Utána akarok indulni, de Harry vissza ránt majd megrázza a fejét. Most várnom kell holnapig? Ha nem tudjuk addig vissza szerezni az autót, akkor nincs sok időnk! Nekem és a családomnak nincs ennyi ideje!

-Utána kell mennünk! - rivallok rá, közben az ujjait próbálom lefejteni az alkaromról, hogy Greg után mehessek.

-Azt mondta holnap 12 óra. - szorított még jobban rá a karomra.

-Félsz?! Ha igaz, amit mond akkor minden perc számít! Valamit ki kell találjunk, ha véletlenül igaz!

-Nem mehetsz egy vadidegen után! Én meg biztos, hogy nem megyek veled! -nekem nem kell, hogy kioktasson! Ő egy alkalmazott! Azt kellene tennie, amit mondok!

-Te hány vadidegen pasi után mentél már?! Az miért más?! Ha valaki buzi az felmentés ez alól? Szerintem nem! Te azért vagy itt, hogy segíts nekem! - szinte kiabáltam minden egyes szót. A mondatait nem jutottak el az agyamig csak, akkor mikor a kabátjából előkapott egy pisztolyt és a fejemhez nyomta. Teljesen megdermedtem. Most le fog lőni? Harry vett egy mély levegőt majd megragadta a karom. A kocsi ajtaját szinte felszakította majd bevágott a kocsiba. Mi történik velem? Soha nem kiabáltam még senkivel... nem hogy megbántani. Lehet, hogy megsértettem?

Már a liftben vagyunk, de még most sem szól hozzám... Az már mellékes, hogy ezen a bacilus tanyán olyan hideg van, hogy kocognak a fogaim. Én zseni persze nyitva hagytam a szobámba az ablakot. Ruhám nincs, fázok és az egyetlen ember, akivel beszélhetek az szíve szerint a fejembe eresztené a pisztoly golyót. Eddig olyan nyugodt életem volt! Ha nem mentem volna el arra a versenyre soha nem találkoztam volna Harryvel és most minden egyszerűbb lenne! Lehet... sőt biztos, hogy nem vagyok normális, de átmegyek Harryhez. Az ajtó kilincset nézem, de se lenyomni, se kopogni nem merek. Gyerünk Louis megcsinálod!

-Harry! Én... én sajnálom... - mit mondjak? Ha azt mondom, hogy nem akartam buzinak hívni az még rosszabb lesz.

-Takarodj! - szuper... eddig legalább egy kicsit kedves volt. Most ismét semmibe vesz. Bár lehet ezért részben én vagyok a felelős.

-Én csak bocsánatot akarok kérni... - az ajtó kivágódik előttem Harry szeme pedig szabályosan szikrázik.

-Süket vagy baszd meg?! Leszarom mit akarsz! Nem kell, hogy hozzá szólj egy buzihoz! Vegyél barátokat vagy faszom tudja! Keress mást a családi szarjaidnak!

-Nem gondolkodtam mielőtt beszéltem... - tekintetem a padlóra szegezem. Nem tudok a szemeibe nézni. Utálom mikor szidnak.. főleg, ha jogos. De azért ő sem éppen kedves dolgokat vág hozzá a fejemhez.

-Inas nélkül még az se megy? Menj el! - vágta be maga mögött az ajtót. Még csak azt se hagyta, hogy valahogy kiengeszteljem. Nem akarok az egyetlen emberrel, akit ismerek rosszban lenni.

Még a szoba előtt állok egy pár percig majd vissza fordulok a szobámhoz. Annyira hideg van ebbe a szobába és még csak ruhám sincs... Inkább kimegyek a nappali kanapéjára. Kényelmetlen, foltos, de legalább ott nincs annyira hideg. Persze a hotel költség vetésébe már nem fér bele, hogy legyen függöny. Csak ezt ne... Az ég hatalmasat dörgött én pedig összébb húztam magam. Félek a vihartól. Nem túl férfias tulajdonság... A harmadik villámlásnál, akkorát dörgött, hogy nyikkantam egyet. Csak ne ébredjen fel. Ezt nem hiszem el komolyan! Harry ajtaja kinyílt majd azzal a világító zöld szempárral találom szembe magam.

-Nem akartalak felébreszteni. - suttogom majd neki dőlt a konyha pultnak.

-Miért vagy kint?

-Nyitva hagytam az ablakot és ott hideg van, itt meg nem tudok aludni a vihar miatt. - nem akartam azt mondani, hogy félek. Még a fejemhez vágja, hogy ez sem megy egyedül... -Én tényleg sajnálom. Én.. én csak ideges lettem. Nem akartalak gúnyolni. Bocsánat. - Harry sóhajtott egyet majd mellém ült.

-Ha nem zavar, hogy egy buzi ágyába kell feküdj, akkor alhatsz az én ágyamba. - ez megint egy patt helyzet. Ha igent mondok, akkor vele kell aludjak viszont ha nemet mondok, akkor semmi súlya nem lesz a bocsánatkérésemnek. Lehet túl sokáig hezitáltam... -Ez most komoly?! Attól félsz, hogy megerőszakollak? Vagy mi a fasz!? Szánalmas vagy! - morogta idegesen majd bevágja az ajtót maga mögött.. megint. Meg se szólaltam! Ennyire az arcomra volt írva? Bocsánatkérésben nem vagyok jó... de ő hisztizett! Én semmit nem mondtam! Amit viszont igen ott igenis igazam volt! Ha ő semmibe vehet én is őt! Egy senki hozzám képest és erre ő is rá fog jönni!

Hajnali fél négy van. Még mindig dörög és egyre jobban félek. Már nem érdekel, hogy hangosan vágom be az ajtót. Ha felébred, akkor így járt! Miért vele kell össze zárva legyek?! Egy rossz szót szóltam és? Ki nem hibázik néha? Meg amúgy se én tehetek róla, hogy az... Levettem az ágyról egy párnát mivel a sírós párna a bőröndbe van, ami persze még mindig nem ért ide... Vissza kimentem a nappaliba és meredek az ablakon át. A szemben lévő épületben is több szobában ég a villany. Annyival jobb lenne otthon. Nem akarok itt maradni! Elegem van Harryből és ebből az egész kocsis hülyeségből. Én megpróbáltam vele barátkozni, de egyszerűen elviselhetetlen! Zsibog a fejem a sírástól és a szemem is fáj. Az épületben meg még mindig nincs fűtés a szobámba meg van vagy 10°C. Soha nem voltam még fent eddig és Harryt ez teljesen hidegen hagyja csak azért, mert buzinak hívtam... Komolyan nem értem mit vár. Bocsánatot kértem, de neki ez se felelt meg. Utálom Harryt!

***

Sikerült fél órát aludnom. A vihar csendesedett, de az eső cseppek kopogása nagyon zavar. Most szívem szerint haza mennék és soha többet nem beszélnék erről az útról. Csak egyszer legyen vége!
Nem tudom mi ütött belém vagy milyen indítattás vezérelt, de bekopogtam hozzá. Egy 2 perc után ki is nyitotta az ajtót. A szemem nézi, de nem szól semmit. Miért nem?

-Harry...

-Ne erőltesd meg magad. Nem érdekel. - betudom a fáradtság hatásának, hogy amikor ismét rám akarta csukni az ajtót a kilincset vissza húztam. Nem tudtam elrejtése a mosolyt, amikor megláttam Harry döbbent arcát.

-Most tulajdonképpen mi bajod is van? Tudom, hogy csúnyát mondtam rád, de bocsánatot kértem! Meddig akarsz még ilyen lenni?! - ha aludtam normálisan ezt én úgy meg fogom bánni...

-Még nem döntöttem el. Egyéb panasz?

-Tudod mit... Van! Idegesít, hogy semmibe veszel! Az is zavar, hogy soha nem hagyod, hogy végig mondjam a bocsánatkéréseim vagy bármi mást! Meleg vagy és? Nem vagy más, mint én! Nagyon elegem van abból, ha semmibe vesznek érted? Mindig ez van! Mindenhol! De nem számít csapd be az ajtót harmadjára vagy, amit csak akarsz!

-Szóval bármit csinálhatok, mert téged nem érdekel?

-Igen! Tőlem egész nap bezárkózhatsz a szobádba és... - a szívem biztos kihagyott egy ütemet mielőtt eszméletlen ütemben kezdett kalimpálni a mellkasomban. Megfogta a derekam majd megcsókolt. Érzem, hogy a nyelvével végig simít az alsó ajkamon. Szinte megdermedek és mozdulni sem merek. Sóhajtok egyet ő addig a nyelvét átfúrta a számba. Undorodnom kéne, taszítani ennek az egésznek, de... ez jó érzés. Már minden mindegy alapon nem lököm el magamtól csak hagyom. Fogaink egy pillanatra össze koccannak, de ez nem zavarja és ami a nagyobb baj...engem sem. A keze már a hajamba vezette és én nem teszek semmit. Végül még ad két puszit a számra és az ajtó félfának dől. Egyszerűen nem tudok neki mit mondani. Még mindig érzem a csókja ízét és... istenem Louis! Komolyan élveztem egy fiú csókját?! Ez undorító, de annyira jó volt...

Sziasztok💚💙
Ez már a 10 fejezet. Egészen gyorsan haladunk. Ki számított a mai csókra? Szépen lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz, de szerintem ez a szép része ennek a történetnek. Nincs első látásra szerelem, de majd kibogozhatjuk, hogy mikor is szeretnek egymásba.
Akinek van attól szívesen olvasok véleményt. Legyen nagyon szép napotok 🥰🥰