Vezess (Larry ff) /Befejezett/

23 fejezet

-Lassan vissza kell mennünk nem? – nyomott a számra egy gyors puszit majd bólintottam. Kézen fogva sétálunk és egyszerűen jó így. Könnyebb, hogy elmondtam Harrynek, hogy tett róla és már nem vagyok „normális".

A telefonom csörgése az, ami vissza rángat a valóságba. Mióta Lottieval beszéltem azóta semmi kedvem telefonon bárkivel beszélni. A kijelzőn apa neve szerepel. Eddig nem keresett egyetlen egyszer sem. Valami komolynak kellett történnie...

-Szia... – szóltam bele éppen csak annyira hangosan, hogy hallja.

-Meg van a Koenigsegg? – deja vu... akár csak Lottienál.

-Nincs. Még benne vagyunk a versenyben, de még van egy pár forduló.

-Még most se szereztétek meg?! – mit gondol, hogy itt lennék még akkor?! Bár jobban bele gondolva... lehet. -Mi a jó istent csinálsz akkor ott? Buzulsz vagy mi?! Nem gondoltam, hogy cserben fogod hagyni a családot! Mi pedig számítottunk rád! – elegem van! Miért én vagyok mindig a hibás?! Miért nem ő jött, ha neki ez így nem jó?! -Kuka lettél vagy mi a szar? Válaszolj, ha hozzád beszélek!

-Mi mást tehettem volna? Jól állunk a versennyel... már nem kell olyan sok idő.

-Persze még mit nem! A ma esti Londonba tartó gépen te már ott leszel! A másik buzi meg majd a holnap reggeli géppel haza is tolhatja a seggét! Nincs szükség a pénz verésetekre! – ordítva apám a telefonba. Én nem akarok haza menni! Itt akarok maradni és végig csinálni a versenyt.

-Ma este? De...

-Mi de?! Süket vagy? Azt mondtam a mai géppel haza jössz! Sebastian ott fog várni!

-Mára van programom

-Kérdeztem, hogy neked mi van? Nem!

-És... ha holnap mennék?

-Egy kis időt voltál azzal a gyerekkel és már feleselsz? 1 hétig szobafogság! – ez valami vicc? Már 20 éve abba vagyok. Kivéve most..

-Legyen két hét és holnap megyek! – mondtam tetetett határozottsággal majd remegő kézzel kinyomtam a telefont.

Harry egész úton se szólalt csak maga elé meredt. Egyszer érzem jól magam és akkor se tart továbbig egy szűk két hétnél... Más bulizhat egész tinédzser korába én ezt sose csinálhattam.

-Ha lehetne cserélnél életet valakivel? – kérdeztem miközben a pálmafákat figyeltem.

-Igen, de nem örökké. Minden életnek van árnyoldala még, ha az kívülről nem is feltétlenül látszik. – suttogja Harry. Vajon az ő életének is van árny oldala?

-Tudom, de most annyi emberrel cserélnék... – Harry finoman átkarolta a derekam, hogy közelebb húzzon. Egyszerűen csak elengedtem a kezét majd átöleltem. Egy pillanatig vár majd magához húz. Azt szeretném, hogy soha ne engedjen el... -Lehet, hogy gyerekes vagyok.

-Miért lennél? – mosolyodott el.

-Nem tudom, de néha úgy érzem sokkal gyerekesebb vagyok, mint te. Sokkal tapasztaltabb vagy. Neked van valami gyerekes dolgod egyáltalán?

-Nem tudom... ömmm... lehet, de így nem tudnék egyet megnevezni.

***

-Mit szólsz az Oroszlán királyhoz? – sorolta a meséket. Rábólintottam majd a szokott helyre feküdtünk. Ő a nagy párnának dőlt én pedig a mellkasára. A takarót a hátamra terítette és elindítottam a mesét. Imádom a szerelmes dalokat ebben. Ahogy a két oroszlán leteríti egymást majd szerelmesen néznek egymásra valahogy... Nem! Louis Tomlinson eszedbe se jusson hasonlítani őket hozzánk! Nem vagyok normális! Más se hiányzik, mint hogy... hogy beleszeressek. Nem! Ilyen nem fordulhat elő!

Az ajtó kicsapódása, ami rögtön kiűzi ezeket a gondolatokat a fejemből.

-Mi a franc folyik itt?! Undorítóak vagytok! Azonnal gyere ide! – ordítva apám én pedig extrémen dübörgő szívvel csinálom, amit mond. -Buzit neveltem belőled?! Hogy van képed még most is a szemembe nézni?! Nézz a szemembe, ha hozzád beszélek! – a tenyere csattanása az arcomon, ami arra kényszerít, hogy könnybe lábadt szemekkel is, de rá nézzek. -Te pedig a közelemben se gyere! Ha még egyszer meglátlak a fiam közelében rendőrt hívok és elintézem, hogy többet ne lásson a családod te buzeráns! – kiabál Harryre mikor elindult felém. -Ezért akartál maradni? Ezért?! Válaszolj te selejt! – rángat a pólómnál fogva a falhoz. Harry idegesen jönne apám felé, de megrázom a fejem jelezve neki, hogy még csak meg se próbálja.

-Nem beszélhet így vele! – szólt apámra Harry.

-Az olyanoknak, mint te létezni se lenne szabad! Megértetted?! – a feje már szinte skarlát vörös. Kirángat az ajtón majd egy taxiba lök.

-Legalább hagy köszönjek el! Kérlek! – próbáltam kimászni, de csak egy újabb pofont kaptam. Már sírva kapaszkodtam az ülésbe. Az egyetlen barátom és.... valami több, akitől most elfognak szakítani. Vissza akarok menni hozzá. Oda, ahol nem csak egy kolonc vagyok. Apám is bevágja az autó ajtaját majd szól a taxisnak, hogy hová vegye az irányt.

-Egyetlen feladatod volt és azt sem sikerült teljesítened! Szánalmas, amit lehettél az asztalra Louis... – amit én tettem le?! Ő már taxival jár a limuzin helyett! Miatta történt ez az egész! Ha ő nincs soha nem találkozom Harryvel! Az ő hibáját nem kenheti rám!

A repülőn ülünk és még pár óra múlva leszállunk. Hiába reménykedem benne, hogy vissza fordul nem teszi meg. Apa egész úton hozzám se szól.

-Félicité, hogy van? – kérdeztem mikor lekapcsolta a laptopját.

-Itt vagyok veled! Itt kell lennem mert képtelen voltál arra, hogy vissza szerezd a kocsit. – válaszolja jéghideg hangon. Apa mindig is értett ehhez... nem feltűnően bűntudatot kelteni. Ez sokkal aljasabb, mintha a szemembe mondaná. Manipulálni akar. Persze én most se tudok ez ellen semmit tenni. Soha nem fogja elismerni, hogy az ő hibája ez az egész.

***

-Az ön csomagja már otthon van mivel nem találták meg a címet. – mondta Sebastian majd kinyitotta a kocsi ajtaját. Tudták, hogy nem ért el hozzám a csomag, de ez őket egy kicsit se zavarta? -Milyen volt az út? Jól repültek? – próbál kedves lenni, de most nem vagyok vevő rá.

-Igen. – feleltem tömören majd az ablakon át bámultam ki. Utálom a gondolatot, hogy cserben hagytam Félicitét. Ha egy kicsivel több időm lett volna. Harryt pedig csak úgy ott hagytam. Pedig randiztunk? Életemben először randiztam egy fiúval és nagyon jól éreztem magam vele. Vajon láthatom még?...

Sziasztok 💚💙
Nem tudom, hogy erre számítottatok e az előző rész után. Nagyon utáljátok Louis apukáját? Legyen nagyon szép napotok 🥰🥰🥰