Vezess (Larry ff) /Befejezett/

40 fejezet

-Harry mi lenne, ha mi... nem. Vagyis szerintem jól működnénk együtt. – ez annyira gáz! Itt állok a tükör előtt, mint egy idióta. Még saját magammal szemben sem tudok értelmes dolgot kinyögni, akkor mi lesz ha őt meglátom? -Szeretnék veled élni... jézus. Nem a kezét kérem meg. Ah... – nem fog... várjunk. Mi van, ha nemet mond? Lehet, hogy vissza fog utasítani és ami eddig volt köztünk tönkre megy. Nem akarok megfutamodni, de lehet megfogok. -Harry! Lenne..ömmm lenne kedved elmenni valahova? – kiabáltam ki az erkélyre.

-Menjünk. Van ötlet, hogy hova? – mosolygott rám.

-Talán kimehetnénk a városba. Ott eszünk valamit és utána kitaláljuk... – remegett a hangom. Annyira szánalmas vagyok! Úgy csinálok mintha most beszélnék vele először... Kapd össze magad Tomlinson!

-Az jó lesz. Baj van? Olyan fura vagy...

-Semmi baj nyugi csak még egy kicsit.. ömm zavarban vagyok a tegnap miatt. – ha így folytatom mindent el fogok rontani. Erre már csak bólintott egyet.

Bezártunk majd elindultunk a város felé. Miami most is gyönyörű, mint mindig. Rengeteg gördeszkázó vagy görkorizó velünk egykorú száguldozott itt a partszélén. Vettem egy mély levegőt majd megfogtam a kezét és össze kulcsoltam ujjaink. Harry erősen rászorított a kezemre majd maga után kezdett húzni.

-Gyere! – mondta lelkesen majd az egyik utca művészhez húzott, akit rengeteg ember vett körül. Egy srác meg egy lány táncolt egy bácsi dobolására. Először nem is értettem mit akar Harry csak akkor jöttem rá mikor egyre többen csatlakoztak a tánchoz. -Táncolsz velem? – kérdezte mire rögtön bólintottam. Vele bármit..

Mindenki szabadon és a zene ritmusától már majdnem eltérően táncolt. Imádom ezt a szabadságot, amit ő ad nekem. Tényleg képes lennék utána menni bárhova... Egy-két srác kurjongatott vagy éppen füttyentett a zene ritmusára. Imádom ezt az egész életérzést. Fogalmam sincs mióta táncolhatunk itt, de nagyon élvezem. Viszont ez körülbelül addig tartott amíg egy csaj nem kezdett Harryhez dörgölőzni. Megpróbálta egy picit eltolni a lányt, aki rögtön átkarolta a nyakát. A vörös hajú lány elkezdte turkálni a háját, ami még jobban idegesített. Már éppen azon voltam, hogy oda megyek hozzá mikor megláttam Harry arcát. Nem bírtam ki nevetés nélkül mikor fintorogva vette le a nyakáról a csaj  kezeit. Én felbátorodva oda mentem és megfogtam a csaj derekát és elhúztam Harrytől.

-Most miért vagy ilyen? – nyafogott enyhén ittasan mire egy lépéssel közelebb álltam hozzá.

-A pasimon nem osztozkodom. – próbáltam annyira halk lenni, hogy a „pasim" ne hallja meg. A lány először értetlen fejét vágott majd túl drámázott hajdobással távozott a helyszínről. -Mi lenne, ha mi is mennénk? – biccentettem oldalra mire már ösztönösen nyúlt a kezemért és húzott ki a tömegből.

-Miért nézel rám így? – bökött meg mire rá vigyorogtam.

-Ennyire sose láttalak még melegnek. – nevettem el magam. -Épp, hogy nem kezdtél el fújjogni mikor hozzád ért – görnyedtem be a nevetéstől

-Haha... nagyon vicces. Amúgy is nagyon férfiasan kezeltem a helyzetet! – húzta ki magát, de a végén ő is elmosolyodott.

-Nagyon férfiasan kezelted.. – csókoltam meg, amit rögtön viszonzott. Gyerünk Louis megcsinálod! -Ömm.. Harry! Én csak azt szeretném mondani... vagyis kérdezni, de igazából mondhatnám is. Mármint nem kijelenteni akartam, mert dönthetsz. Persze nagyon örülnék neki, ha ilyen egyszerű lenne, hogy csak...

-Hé Lou nyugi! Igen lennék a pasid. – vigyorgott rám mire tátva maradt a szám.

-Mi? Mármint te ebből megértetted, hogy mit akartam mondani? – kérdeztem mire elnevette magát.

-Ugye tudod, hogy ha az erkély ajtót nyitva hagyod és onnan egy 10 méterrel arrébb gyakorolsz a tükör előtt az meghallom? – Jézusom..  ez annyira gáz!

-Szóval igent mondtál... – néztem rá, hogy erősítse meg mivel ilyet hallanom kell még egyszer minimum.

-Igent mondtam. – ismételte meg mire megöleltem.

-Van egy párom.

-Igen van egy rohadt helyes párod.

-Chhh...

-Miért nem, így van?!

-Nem. Nekem van a leghelyesebb párom. Vagy talán a második leghelyesebb. Utánam persze...

-Tudod mit bébi igazad van. – mosolygott szemtelenül szívdöglesztően majd az állam alá nyúlt, hogy ismét ajkaira húzzon. Annyira kimondhatatlanul boldog vagyok!

-Szeretlek. – suttogtam két csók között.

-Én is szeretlek. – ölelt magához. Nem tudom mivel érdemeltem ki őt, de nagyon boldog vagyok, hogy van nekem...

Sziasztok 💚💙
Először is 40.fejezet... Mikor ment el az a 40 rész?! Ha eljutottál idáig, akkor fogad köszönetemet, amiért még itt vagy❤
Másodszor.. hogy tetszett? Jézusom most gondoltam bele, hogy 40 fejezet kellett ahhoz, hogy egy pár legyenek..😅 Véleményt most is várok, de pozitív vissza jelzésnek veszem a csillagot is vagy, ha bekövetsz💙💚
Legyen nagyon szép napotok 🥰🥰🥰