Elfeledett vágyak /Befejezett/ HP ff.

Harminckettedik fejezet

 Felbolydult varázsvilág

Kingsley Shacklebolt vasárnap reggel lévén nyújtózkodott egyet, mielőtt a reggelinek kezdett volna neki. Hosszú éjszakája volt, de sok lezáratlan dolgot sikerült befejeznie, ami elégedettséggel töltötte el. Lassan tizenkét éve nyugalom volt a varázslók között. Felszámolták a szerveződéseket Voldemort halála után. Eltöröltette a rengeteg törvényt, amit az utolsó években hoztak meg a háború vége előtt. A varázslók biztonságban érezték magukat és ez így volt jól.
Ekkor repült be az ablakán egy kuvik, lábára erősítve a Reggeli Prófétával. A miniszter kifizette az árát, majd teáját kortyolva lapozgatni kezdte, csak hogy az egyik oldalnál fuldokolva köpje ki a barnás folyadékot. Köhögve olvasta el újra és újra a képaláírást. Azonnal tudta, hogy a világuk újra gyökereiben fog megremegni.

***

Harry Potter ügyes mozdulatokkal csúszott a takaró alá, hogy még egy kicsit férjét bámulhassa. A másik még édesdeden aludt. Feje alá gyűrve a párnát. Hátát nem fedte a takaró. Szöszi haja elterült a párnán. Ujján ott csillogott gyűrűje, aminek látványától Harry szíve újra és újra félrevert.
– Ne is álmodj róla – morogta Draco.
– Nem tudom, miről beszélsz – mondta ártatlanul Harry, de szája szélén huncut mosoly ült.
– Kifacsartál – motyogta a párnának a szöszi. Harry felnevetett. Párja fülének ez volt a leggyönyörűbb hang a világon. – Sok az energiád.
– Leszívtalak – válaszolta a fekete.
– Ezen nem vitatkozom. Mindent kifacsartál belőlem a farkamon keresztül. – Harry tovább kacagott. Boldog volt. Annyira, mint még soha.
– Imádom a farkadat – hajolt közelebb a zöldszemű, hogy puszit hintsen párja füle tövébe.
– Nem, Potter – nyöszörögte Draco.
– Nincs is rá időm – felelte Harry, mire Draco felkapta a fejét. Nyúzottan, álmosan pislogott energiától duzzadó, csillogó szemű férjére.
– Hová mész? Azt mondta az igazgató, hogy ehetünk itt – húzgálta a száját a szöszi.
– És fogunk is. Csak ma szeretném elejét venni a fiunk elleni támadásoknak – húzta el a száját Harry. – Ha jól rémlik, a gyerekek rémes szörnyetegek tudnak lenni.
– De van, amelyik szelídíthető – vágott közbe Draco, magára gondolva.
– Ez tény, de ha van rá mód, akkor csökkenteném a sérüléseket.
– Menj, te hős – nyomta fel magát a szürke szemű, hogy megcsókolhassa kedvesét. Az apró puszi heves csókká változott.
– Hazudós – zihálta Potter. – Bírnád még.
– Az is lehet – nevette a másik Potter.
– Ebéd után lyukas órám van – duruzsolta Harry.
– Na, de Mr. Potter – csóválta a fejét Draco. – Menj, mert elkésel. – Újabb és újabb csókot hintett szerelme ajkaira, de végül sikerült elválniuk. Harry mosolyogva lépett ki szobájából.

***

– Készen állsz? – kérdezte Teddy az ajtóban állva.
– Nem, de essünk túl rajta – sóhajtotta Cer. Csak éjféltájban kísérte vissza apja, így senkivel nem találkozott, de immár nem halogathatta. Büszke Potterként lépett ki a szobából. Mikor leértek a klubhelyiségbe, minden fej felé fordult. Az a pár ember, aki ott volt leplezetlenül végigmérte, de nem mertek szólni. A két fiú folytatta az útját. Akikkel összefutottak, mind Cert nézték. Ki kíváncsian, ki grimaszolva. Oli mosolyogva várta őket, ami plusz erőt adott a fekete hajú fiúnak. Hárman folytatták befelé az utat. Ahogy beléptek a nyüzsgés alább hagyott. Mindenki az érkezőket figyelte, de nem mertek szólni, ugyanis a tanárok árgus szemekkel figyelték őket. A három jóbarát rezzenéstelen arccal ült le a helyére és kezdtek el enni.

A teremben akkor lett olyan csend, mint még soha, mikor Harry Potter belépett a terembe. Cer felé fordult és rámosolygott apjára, akinek nagy kő esett le a szívéről, mikor látta fia milyen jól viseli a pillantásokat. Ő már rég megszokta a vizslató szemeket.