Elfeledett vágyak /Befejezett/ HP ff.

Huszonkilencedik fejezet

Convulsio venire 1

A Tiltott rengeteg határában eltöltött délután mind a két fiúnak jólesett. Egymást ölelve beszélgettek. Cer megígérte, hogy a lehető legkevesebb időt kell az árvaházban töltenie a másiknak. Mihelyst átalakították a házat, "kiszabadítják"onnan. Lelkesen elmesélte, hogy a padlástérben lesz egy sokkal nagyobb szobája, az övét meg megkapják a húgai, mert az a szülei szobája mellett van. Oli csak hallgatta és azt kívánta, bárcsak a naplemente örökké tartana.

A napok visszabillentek a régi kerékvágásba. A két fiú csak akkor mutatta ki érzelmeit, ha kettesben voltak. Nekik így jó volt.

Harry örült, hogy minden megy a saját medrében tovább. Ő egyre többet érezte a lányokat. Ezzel egyenes arányban nőtt a vágy benne párja iránt. Próbált inkább ő menni, de nem mindig tudott. Sajnálatára Draco nem alhatott nála, a hoppanálást pedig mérsékelnie kellett a babák miatt. Túl nagy volt a préselő erő, ami a szervezetüket érte.

Beköszöntött a tavasz is, hozva magával a rengeteg csoki nyuszit. Azonban a diákoknak már nem volt idejük lazsálni, mert közeledtek a vizsgák. Hiába volt szép idő, a kastély falai között tanultak. Ezzel így volt a három jóbarát is. A könyvtárban ültek. Cer csak heti háromszor, kviddicsezni szakadt el a másik kettőtől.

– Mond csak Malfoy, ennyire pedálozol Potternél? – kérdezte az egyik mardekáros röhögve egy hétfő reggelen.
– Nem tudom, miről beszélsz – válaszolta Cer.
– Bejárkálsz Potter professzor szobájába – felelte gúnyosan a fiú. Cer rá se nézett. Nem érdekelte, amit mond a másik.

– Ez igaz – szólalt meg egy griffendéles lány is. – Mindenki tudja.
– Ahogy azt is, hogy Harry a keresztapám – szólt közbe Teddy. – Azt viszek hozzá, akit akarok, és akit beenged.

– Ez rendben is van – bólintott egy háztársuk. – De akkor is megy, mikor te büntetőn vagy.
– Nem hinném, hogy ezzel sokra mennél – röhögtek fel a mardekárosok. – Egy mocsok kis áruló vagy apáddal együtt.
– Öt pont a Mardekártól – lépett be a terembe Harry. Késett pár percet, mert a bővebb talárjait elő kellett kutatnia a ládájából. A szűkebb fazonok szorítani kezdték hasban. – Nem hiszem el, hogy laza nyolc hónap alatt nem sikerült megérteni, hogy nem tűröm senki gúnyolását. – A mardekárosok fintorba húzták szájukat és izzó tekintettel meredtek Cerre. A fiú tudta és Harry is, hogy egyszer eljön az a nap, mikor már képtelenség lesz letagadni a köztük levő kapcsolatot.

– Ha senkinek nincs mondanivalója, kezdődjön az óra. Párban fognak dolgozni, a szerint hogyan teljesítettek eddig. Mr. Malfoy – fordult fia felé. – Miss Greennel gyakorol – mutatott egy magas, testes, mardekáros lányra. Cer után ő volt a legjobb a tárgyból.
Míg Harry eligazította a parókát, a gúnyolódó fiú súgott valamit a lánynak, mire az vigyorogva bólogatni kezdett.
– Vigyázz vele – súgta Teddy. Cernek nem kellett magyarázni. Tudta a lányról, hogy a szülei is aktívan támogatták Voldemort törekvéseit, így a lány sem kispályás.
– Csak az órán tanult átkokat és védővarázslatokat használhatják – dörrent Harry hangja. – Kezdhetik.

Harry járkált a gyerekek között. Cer szemben állt a lánnyal, aki vicsorgott rá. Gyorsan felidézte a védőbűbájokat, amelyeket tanult. Az egész termet bezengték a varázsigék. Hol átkok röppentek, hol védővarázslatok keltek életre. Cer is jól állta a sarat. A lány nem volt elég gyors, hiába volt okos. Cer " ellenfelét" nézte, aki folyamatosan lépdelt. Mire a zöld szemű feleszmélt, bármerre is nézett mardekárosok vették körbe. Érezte, hogy ebből baj lesz. Úgy fordult, hogy a hátát a fal védje. Annyi ideje volt csak, hogy védővarázslatot húzzon maga elé, mert hárman lendítették meg egyszerre a pálcájukat. Cer keze megremegett. Túl erősek voltak így. Majd megint három átok, nevetések közepette. A védelme már nem volt túl stabil.