Elfeledett vágyak /Befejezett/ HP ff.

Harminchatodik fejezet

2010. szeptember 1.

A nyár hamar elszaladt a Potter és Weasley család számára is. Az előzőek azzal voltak elfoglalva, hogy átalakítsák otthonukat a lányok érkezéséig. Elmentek vásárolni, amit megint nem hagytak cikkezés nélkül. Napokig azon rágódtak az újságok, hogy kinek vették a babaholmikat. Titkon lencsevégre kapták Dracot (lévén, hogy napvilágra került, ő szülte Cert), de nyomát nem látták gyereknek. A Kis Túlélőre meg valamiért senki nem gondolt. Végül megállapították, hogy biztos volt feleségének vették, mivel barátságban váltak el és azóta látták a két családot együtt. Lucas is megbékélt Harryvel, de neki addigra már felesége megátkozást ígért, ha elkotyogja az ikreket. Újságíró lévén nehéz volt magában tartania, de kedvese kedvéért megtette. A talár gondosan eltakarta Harry egyre nagyobb hasát. Nyár végére már mozdulnia is nehézkes volt. A lányok minden irányban rúgták. Nem tudott aludni és legkedvesebb időtöltéséhez sem volt elég fürge, nem tudott annyit szeretkezni a férjével, amennyire igénye lett volna. Draco mosolyogva simogatta és masszírozta a lábát, mikor már az is dagadni kezdett.

A Weasley házaspár mindent megtett, hogy Oli otthon érezze magát. Ron felmondott, miután meg tudta, hogy Harrynek felmondtak ilyen gusztustalan módon. Hermione támogatta ezt. A férfi elszegődött, védőbűbájok kiszórásával foglalkozó céghez. Oli szerette vele járni az országot és mindig ment, ha lehetett. Ha nem, akkor otthon segített Hermionénak, vagy játszott a gyerekekkel. Egy hetet Franciaországban töltöttek. Sajnálta, hogy Cerék nem jöhettek, de Draco továbbra sem hagyhatta el az országot. Végül tettek egy látogatást Bath városában. Harry sok sétát kihagyott, de ennek ellenére jól érezték magukat. Teddy, Androméda és Narcissa is ment velük.

A fiúk, ha tehették elhoppanáltatták egymáshoz magukat. Valamilyen rejtélyes körülmények között Cer nem is egyszer aludt Ronéknál, hagyva a friss házasokat érvényesülni. Ron mindig csak mosolyogva közölte ezt Harryékkel, hogy elrabolja a fiukat pár napra. Élvezzék ki, mert a lányok mellett már nem lehet. Megbékélt Dracoval. Ha nem is lettek jó barátok, de Harry miatt kijöttek egymással.

Gyorsan elszálltak a hetek és azon kapták magukat, hogy a kilenc és háromnegyedik vágány peronján állnak megint. A gőzmozdony büszkén pöfékelt. Baglyok huhogtak, macskák szlalomoztak a lábak között. Cer vigyorogva nézett szüleire. Egy évvel korábban nem sejtette még, hogy mi fog történni vele és most itt állt és nézte őket.

– De írjatok azonnal, ha megszülettek – kérte Cer.

– Írunk, nyugalom – tette a vállára kezét Draco. Harry halványan mosolygott. Többre nem tellett. Hajnalban arra ébredt, hogy belehasított a derekába valami ismeretlen érzés. A lányok mozgolódtak, de a dereka igencsak fáj. Elmúlik, majd visszatér a fájdalom és egyre erősödött. Most is olyan érzése támadt, mintha épp beletérdelnének a medencéjébe. Úgy gondolta, hogy már alig férnek el odabenn.

Oli is mosolyogva nézett a Weasley házaspárra. Nehezére esett őket otthagyni, de iskolába kellett járnia. Sokkal nyugodtabbnak érezte magát, mint egy évvel korábban. Csak nézte a szüleit és szíve vadul verdesett.

– Karácsonykor várunk – szólalt meg Hermione.

– Jövök, anya – válaszolta Oli. Hermione a szája elé kapta a kezét és könnybe lábadt a szeme. Oli úgy érezte, hogy most jött el az ideje. Hagyta, hogy a nő átölelje. Harry is meghatódva nézte a jelenetet. Bár ő is szólíthatott volna így valakit.

– Apa – fordult Ron felé, aki elvörösödött azonnal. – Fogsz írni?

– Fogok – bólintott és ő is megölelte fiát.