Elfeledett vágyak /Befejezett/ HP ff.

Huszonharmadik fejezet

Akarod?

Harry Potter csukott szemmel feküdt az ágyon. Még mindig nem akarta elhinni, amit pár perce mondott neki a gyógyító. Gyereke lesz. Neki? De mégis hogyan? Hisz neki nem is lehet! ... Ekkor ugrott a gyomra egyet. A párja most dobta ki. A gondolatra sírni akart. Őrültként viselkedett! Ő akarja Dracot. Azt szeretné, hogy most itt legyen vele. Vele akarja a babát. De mi van, ha ő nem? Felnevelt egy gyereket egyedül. Nem biztos, hogy még egynek a sírását hallgatni akarja. Vagy pelenkázni éveken át.

- Ez nem lehet - nyitotta ki a szemét. - Nekem nem lehet - nézett kétségbeesetten a sötét bőrű férfira.
- Klasszikus értelemben nem is - rázta meg a fejét a gyógyító. - De ez teljesen más. Ez a mágia egy fajtája. Nagyon régi, keveset tudunk róla. Lényege, hogy két nagyon erős varázsló vagy boszorkány kell hozzá. Lényegtelen milyen nemű a páros. Kell az örökítő anyaguk, hogy formát öltsenek, de itt a varázslat a fő összetevő. Ezek a gyerekek inkább varázslények, mint valójában gyerekek. Nagyon erős mágiájuk van.
- Lehetett volna így a feleségemmel is? - kérdezte halkan Harry.
- Elméleti síkon igen, de a gyakorlat más. Ez ennél bonyolultabb. A varázserőnek van egy rezgése. A pálca is ez alapján választ gazdát. Minden rezgésnek van egy párja, viszont soha nem eszerint választunk párt, mert vannak érzéseink. Lehet, olyannal van egyforma rezgésünk, akit szívből utálunk. Az önök esetében viszont tökéletes összhang jött létre varázserő szempontjából és gondolom érzelmileg is - magyarázta Mr. Morgan. Ő azonban nem tudta még mindig elhinni. - Mutatok valamit. - Meglendítette a pálcáját, elmondott egy varázsigét, majd még egyet. Ekkor, szívdobogást hallott Harry. Gyomra nagyot ugrott, ahogy hallgatta a szapora dobbanásokat, a gyermeke életjeleit. Érezte, hogy elszorul a torka és menten sírva fakad. Szebb hangot soha nem hallott még. A gyógyító viszont a szemöldökét húzogatta.

- Baj van? - kérdezte ijedten Harry.
- Azt nem mondanám - rázta meg a fejét. Majd újra emelte a pálcáját, hogy megismételje az előző varázslatot. Újra szapora dobogás hangja töltötte be a teret, de ahogy hallgatta, Harry furán érezte magát. - Ez gyakorlatilag lehetetlen.
- Mi? - kérdezte döbbenten Harry. A férfi intett a pálcájával, mire tisztább lett a dobogás. Majd újra intett, mire halkult, de nem ez volt a furcsa Harrynek, hanem az üteme. - Mintha két különböző lenne - jegyezte meg értetlenül a Kis túlélő.
- Mert két különböző. - Harry álla leesett. - Ikrek. Egynemű ikrek. - Harry megnémult. Évekig nem lehetett gyereke, most meg pár hónap alatt már három is örökölte génállományát. - Ha nagyon sok varázserő szabadul el és egy élethez sok, akkor létrejön még egy. Mondja csak, mi a titkuk - mosolyogta a doki.

- Tizenkét év elég? - motyogta Harry és lehunyta a szemét, mert émelygett.
- A varázserőt befolyásolják az érzelmek. Ennyi idő elég lehet ahhoz, hogy borzasztó varázserőt mozgasson meg - magyarázta tovább a doki. Harrynek valami eszébe jutott.
- Két 17 évesnek is lehet ekkora varázsereje? - kérdezte Cerre gondolva.
- Amennyiben a két fél összeillik, igen. Ekkorra a varázslók felnőnek, erejük megsokszorozódik és meg tanulják használni, de kisebb az esély rá, mint idősebb korban - válaszolta.
- Akkor mi a kivételek vagyunk - nézett rá Harry. - Már van egy majdnem 12 éves fiam. - Rá és Dracora gondolva elpityeredett. - Ne már.
- Ez teljesen normális - adott zsebkendőt a gyógyító. - Más a fogantatás módja, de a tünetek azok, mint a nőknél, mert a varázslat kényszeríti a szervezetet a megtartásra.
- Akkor egy hisztis, kiállhatatlan fasz leszek? - kérdezte kétségbeesetten Harry.
- Az elején megeshet - bólintott Mr. Morgan. Nagyszerű, gondolta Harry. Már sikerült vérig sérteni a párját, aki kidobta. Újra elsírta magát.
- Kurva jó - szipogta. - Ikrek. Sírok, mint egy gyerek és a párom is kidobott.

- Biztos nem gondolták komolyan. Beszéljék meg. Mágikus úton megsza...
- Nem - rázta meg a fejét Harry. Ilyen eszébe sem jutott. Draco és az ő gyerekei. Ha a szőke nem akarja, akkor is felneveli őket. Vágyott rájuk évekig, most nem dobhatja csak úgy el őket.
- Ez esetben adok pár üveg bájitalt és a receptet. Nem bonyolult főzet, de intenzív a szaga főzés közben, így lehet, nem fogja bírni.
- Kibírom - mondta határozottan Harry. Értük mindent.
- Most olyan 8 hetes nagyjából - folytatta a férfi. Harry agya dolgozott közben és rájött, hogy valószínűleg az első együttlétükből fogantak. - Egy hónap múlva jöjjön vissza. Akkor már a nemük is kimutatható. Most menjen haza, vegye be a bájitalt és pihenjen. Barátkozzon a gondolattal, hogy gyermekeket vár. - Harry bólintott. Megköszönte a segítséget és kicsit émelyegve távozott a kórházból. Útközben páran ráköszöntek, ő meg gépiesen vissza. A Roxfortba visszalopakodott. Nem akart senkivel, beleértve fiával, sem beszélni. Bevette az íztelen bájitalt, amitől öklendezett így is, de pár perc múlva hatott is. Lefeküdt és a baldachinos ágy tetejét nézte. Gyerekei lesznek. Kettő is. Erről álmodott mindig. Családról. Erre elszúrta. Kezét a hasára csúsztatta. Fura volt a tudat, hogy ott benn vannak, de mégis boldogította. Fülében hallotta a szívdobogásukat. Azonban Draco elszomorította.
- Remélem, apukátok nem haragszik rám nagyon - motyogta, mielőtt elaludt.

***