Elfeledett vágyak /Befejezett/ HP ff.

Huszonötödik fejezet

Boldog születésnapot, Cer!

–  Most már biztos, hogy apa titkol valamit! – huppant le Cer a barátai mellé a könyvtárban.

Épp az apjától jött, mert a férfinek büntetőmunkát kellett felügyelnie, amit ő osztott ki.

–  Miből is gondolod? – kérdezte felvont szemöldökkel Teddy.

–  Fáradt, sápadt, és amíg azt hitte, nem látom, bevett valami bájitalt. – mesélte a fiú.

Teddy gondolkodni kezdett.

–  Tényleg nincs jól. – bólintott ő is. – Múlt héten, mikor büntetésben voltam, – kezdte fintorogva Lupin – pont hallottam, hogy beszélgettek Miss Nesbittel, hogy főzzön meg valami bájitalt, és odaadott neki egy receptet.

–  Miért nem mondtad? – torkolta le Cer.

–  Nem tartottam fontosnak. Harry auror, ki tudja, mire kell.

Oliver elgondolkodva figyelte a beszélgetést. Eszébe jutott az, amit nem olyan rég hallott a többi hugrabugostól.

–  Ki vele! – szólt rá hirtelen Cer, mire Oli vörösödni kezdett. – Ha valami eszedbe jut, mindig húzgálod a szádat. – mosolygott rá szelíden Cer.

Teddy erre a táskájában kezdett kutakodni. Az volt az érzése, hogy egyszer felesleges harmadik lesz ebben a triumvirátusban.

–  Nem szeretném, ha tévesen következtetnénk, mint már megesett korábban. – kezdte csendesen Oli.

–  Most már mondd el! Apáról van szó! – türelmetlenkedett a zöldszemű.

–  Mindenki észrevette, hogy nincs jól. – vallotta be Oliver. – A nagyobbak arról beszélgettek, hogy talán az, ami a múltban történt. Két halálos átkot élt túl, amit előtte senki, és szerintük nem tudni, hogy ezek mit okozhatnak később. Különben miért jött volna a Roxfortba tanítani, mikor évek óta auror. – foglalta össze, amit hallott.

–  Még jó, hogy nagyi lemondta a Prófétát! – sóhajtotta Teddy.

A másik kettő kérdőn nézett rá, így a fiú közelebb hajolt.

–  A válása körül történt felhajtás miatt jött tanítani. Nagyi akkor mondta le az előfizetést, mikor butaságokat kezdtek cikkezni. Néha én is beleolvastam, majd nagyi nem engedte többet. Egyszer azt írták, fél attól, hogy gyereke legyen.

–  Miért nem lett gyerekük? – bukott ki a kérdés Cerből.

Valahol örült, hogy nem volt, és hogy elváltak, mert így az apukájával lehetett.

–  Nem tudom. – vonta meg a vállát Teddy. – Ginny nénivel kamaszkoruk óta együtt jártak.

–  Akkor hogyan lettem én?

–  Azt sem tudom. Gondolom, ez a felnőttekre tartozik. – felelte Teddy.
Cer elhatározta, hogy a következő alkalommal, mikor találkozik szüleivel, szerét ejtik annak a beszélgetésnek, de ezt most napolnia kellett, mert fontosabb dolog érdekelte.

–  Tehát azt mondod, hogy beteg? – fordult Oli felé.

–  Nem tudom. – rázta meg a fejét Oli. – A többiek szerint igen.

–  Ki kellene deríteni! – gondolkodott el Cer.

–  Mi lenne, ha megvárnánk, míg elmondják? – vetette fel ésszerűen Oli.

–  Ki tudja, mikor akarják? Én azt ki nem várom! – erősködött Cer. – Ha baj van, minden percet vele akarok tölteni! – csuklott el a hangja a fiúnak.

Oli elszomorodott. Igazat adott a barátjának. Ő is ezt tenné.

–  Kell egy terv! – állt elő Teddy. – Hogy kellene kideríteni?

–  Ha beteg, gondolom Madam Pompfey tudhat róla. – gondolkodott Oli.

–  Ez az! Néhány napra be kellene oda kerülnünk. – villanyozódott fel Cer.

–  Ha te oda jutsz, apádék mágikus nyomkövetőt tesznek rád! – nézett felvont szemöldökkel rá Teddy.

–  Akkor menj te, úgyis holdtölte van nemsokára. – javasolta Cer. – Pár nap alatt csak hallasz valamit!

–  Oké! – sóhajtotta Teddy. – Bevállalom, csak vegyünk a Weasley varázsvicc bolttól néhány dolgot.

–  És mi lenne, ha megkérdeznéd tőle? – vetette fel Oli.

–  Nem biztos, hogy elmondaná. – rázta meg a fejet Cer.

Ezzel nem vitatkozott a másik sem, így belementek a tervezgetésbe.

***

Február végére megérkezett a holdtölte. Teddy még rá is játszott kicsit, hogy a gyengélkedőn maradhasson pár napot. A másik két fiú minden délután meglátogatta, de Lupin nem tudott újat mondani nekik.

–  Volt itt, de nem hallottam semmit. – sóhajtotta. – Jó lenne, ha nálad lenne a köpenye! – húzogatta a száját Teddy.

–  Milyen köpeny? – érdeklődött Oli.

–  Apának van egy láthatatlanná tévő köpenye. – mesélte Cer.

–  Hallottam róla. De nem fogy ki belőle a varázs egy idő után? – kérdezett vissza a hugrabugos.

–  Ez valódi köpeny. – hajolt közelebb Cer. – Ismered a Három testvér meséjét?

–  Igen, – bólintott Oli – a szobatársaim meséltek a bodzapálcáról, a kőről, ami feltámasztotta a halott menyasszonyt, és a Halál köpenyéről.

–  Az, az a köpeny. – mondta halkan Cer, mire Oli szeme kikerekedett.

–  Nem mondod, hogy…

–  De igen. A köpeny mindig az elsőszülötthöz kerül. – bólogatott a fekete hajú. – Majd egyszer megkapom.

–  Miért nem adta oda? Ő is ennyi idősen kapta, nem? – kérdezte Teddy.

–  Azt mondta, hogy fiatal vagyok hozzá. Ő is az volt, és mivel tudta, hogy van, sok butaságot csinált, ahogy nagyapa is, és a te apukád is. – magyarázta Cer.

Rosszul esett neki, hogy nem kaphatta még meg, de ha hisztizik miatta, annál később lehet az övé.

–  Végül is, igaza van. Most sem egyenes úton járunk. – jegyezte meg halkan Oli.
Némán, de a másik két fiú is egyetértett ezzel.

Még maradtak egy kicsit, elmagyarázták a leckét, majd vacsorázni ment Oli és Cer. Lupin vágyakozva gondolt a megterített asztalra. Neki csak diétás kaja jutott. Másnap már kiengedték. Sajnálta, hogy nem sikerült semmit kinyomoznia. Izgult ő is a keresztapjáért. Mióta az eszét tudta, vele volt. Ő volt a férfipélda a számára.
Teddy hamar álomba merült. Az éjszaka közepén azonban fura neszezésre ébredt. Lépteket hallott, így kinyitotta a szemét. Meglepődött, mikor keresztapja körvonalait vette ki az árnyból. Madam Pomfreyhez ment. Mikor becsukódott az ajtó mögöttük, Teddy felállt, és odaosont. Nem kellett hozzá a fülecske sem, amit vásároltak, mert résnyire nyitva maradt az ajtó.

–  Adj valamit, mert tüzet fogok okádni! – nyögte Harry. – Nem elég, hogy sugárban jön ki minden, még ez is!

–  Idd ezt meg! – adott valamit a javasasszony Harrynek, aki gondolkodás nélkül megitta.

–  Én ezt nem bírom! – nyögte köhögve a férfi.

–  Nemsokára vége. – veregette meg a vállát a nő.

–  Hetek kérdése… – horkantott keserűen Harry.

Teddy szíve fájdalmasat dobbant. Keresztapja tényleg beteg lenne? Annyira, hogy már csak hetei vannak? Nem, az nem lehet! Nem veszítheti el őt is, és Cer sem az apukáját.

–  Addig meg szépen, lassan a gyomromat is kihányom.

–  Nem egyszerű, de légy erős! – hallotta Teddy a javasasszony hangját. – Menj, és aludj kicsit!

Teddy gyorsan visszalopózott az ágyába, és úgy tett, mint aki alszik, mikor keresztapja elment az ágya mellett. Mikor csend telepedett a helyiségre, Lupin arcán végigfolytak a könnyek. Halkan sírni kezdett. Hogy mondja el ezt a legjobb barátjának? Hogyan fogják túlélni, ha tényleg elveszítik a férfit? Sokat szenvedett. Miért nem élhet végre boldogan? Álomba sírta magát.

***

Cer és Oli izgatottan várták a nagyterem előtt barátjukat, akit aznap reggel engedtek ki a gyengélkedőről. Remélték, hogy jól van. Cernek volt egy kis bűntudata, hogy a barátja miatta nyelt le egy csomó, keserű gyógyszert. Mikor meglátták a lépcsőn a lógó orrú, vörös szemű barátjukat, mind a kettőjüknek görcsbe rándult a gyomra. Gondolkodás nélkül futottak elé.

–  Minden rendben? – kérdezte ijedten Cer.

–  Nem! – rázta meg a fejét újra a sírás küszöbén. – Gyertek! – intett, és elindultak a tömeggel ellentétes irányba.

Két folyosót sétáltak, míg találtak egy használaton kívüli termet.

–  Mondd már el! – tört ki idegesen Cerből.

–  Harry beteg. – suttogta Teddy.
Cer nekitántorodott az asztalnak. Oliver úgy kapott utána, hogy ne essen el. Segített neki felülni a poros padra. Mellételepedett, és átölelte a hátát.

–  Hallottam tegnap este. – indultak meg Teddy könnyei megint, de elmesélte, hogy mit hallott. Mire a végére ért, már a másik két fiúnak is potyogtak a könnyei.

–  Nem lehet! Még csak most kaptam vissza! – csuklotta Cer.

Oli a mellkasára húzta zokogó barátjának a fejét. Ő is sírt, de próbálta tartani magát a barátaiért. Neki nem jelentett a férfi annyit, mint a másik két fiúnak.

–  De miért nem mondta el? – kérdezte zihálva Cer.

–  Hogy kevésbé fájjon! – suttogta Oli.
Aznap reggel egyikük sem jelent meg első órán. Mind a hárman megfázásra hivatkozva az ágyukban maradtak. Egyikük sem tudott volna a tanár szemébe nézni. Cer egész nap aludt, vagy ébren sírt. Teddy igyekezett segíteni neki, de ő sem volt jobb passzban. Oli délután bekérezkedett a griffendélesekhez. Már annyira megszokták, hogy fel sem vetődött senkiben, hogy miért nem a két barátja engedi be.

–  Menj, és beszélj vele! Így a legtisztább. – kérte csendesen Oli. – Légy vele minél többet!

Cer felnézett rá vörös szemmel, de bólintott. A barátjának igaza volt, így felállt.

–  Jössz? –nézet Teddyre.

–  Menj csak, a te apukád! Te kevesebbet voltál vele, mint én. – szipogta Lupin.
Cer kicsit örült ennek, ám valahol önzőnek is érezte, de most az akart lenni. Az apukájával kettesben akart lenni. Vett egy mély levegőt, és elindult. Határozott léptekkel ment apja szobájáig, de már remegve kopogtatott be. Egy igen sápadt Harry nyitott neki ajtót. A férfi azonnal látta, hogy valami nem kerek a fiánál.

–  Minden rendben? – kérdezte, de választ nem kapott, mert a hasonmása azonnal átölelte.

–  Itt maradhatok? – suttogta el a kérdést Cer.

–  Igen. Küldök Annának üzenetet, hogy nálam alszol. – lépett egyet hátra, de a fia nem engedte el, csak ölelte.

Remélte, hogy nem furakodott a három fiú közé megint valami. Fáradt volt, de boldogan ült le fiával a kanapéra, aki mesélni kezdett. Sok apró, gyerekkori dolgát, csínyeket, és hogy milyen büntetést kapott értük az apjától. Harry kicsattanó örömmel hallgatta ezt, és remélte, hogy ugyanilyen szép emlékeket gyűjt majd fia a testvéreivel is. Úgy elmondta volna neki, de Dracoval megegyeztek, hogy csak a vizsgálat után.

Cer a mesélésbe aludt bele. Harry az ágyába lebegtette, majd ő is lefeküdt.

***

A következő napok furán teltek Harry számára. Cer majdnem minden estéjét vele töltötte, de nem is ez volt a furcsa, hanem, hogy random időpontokban fogta, és megölelte. Megvárta óra után, hogy kiürüljön terem, és egyszerűen odasétált hozzá, hogy elmondja, mennyire szereti. Sokszor meg csak úgy megjelent két óra között, és akkor mondta el. A férfi semmit nem értett. Döbbenete akkor tetőzött, mikor Teddy is elkezdte ezt csinálni. A kisfiú már évek óta nem ölelgette nagy hévvel, erre most ő is elkezdte. Harry valami rosszat sejtett, így egyik szombat reggel úgy gondolta, hogy követi a fiúkat. Most örült, hogy nem adta oda fiának a köpenyét. Küldött egy üzenetet előző este Draconak, hogy később megy, és majd elmeséli, miért. Reggeli után felvette a köpenyt, és követte a három fiút az udvarra. Minden szombaton reggeli után sétálni mentek, ha nem szakadt az eső. Most egy verőfényes, kora tavaszi reggel volt. Hűvös volt, de a hó már elolvadt. A tóhoz mentek, és ott játszadoztak a polippal.

–  Mit gondoltok, mennyi időnk van még? – kérdezte Cer a többiektől.

Harry megállt egy fa mellett, hallótávolságon belül.

–  Harry azt mondta, hogy pár hét. – felelte Teddy, mire az említett szeme kikerekedett.

–  Kettő is pár, meg nyolc is! – grimaszolt a fia.

–  Nem tudom, Cer! – sóhajtotta Lupin.

–  Mi lenne, ha megkérdeznéd tőle? – érdeklődött Oliver.

–  Biztos vidám beszélgetés lenne! – undokoskodott Cer. – Biztos rohadt kíméletes lenne rákérdezni, mikor fog meghalni!

A férfi lemerevedett. Nem értett semmit. Ő? Meghalni?

–  Lehet ezt finomabban is. – válaszolta türelmesen Oli, aki egy kenyérhéjat dobott a polipnak. – Elmeséled szépen, hogy észrevetted, nincs jól, majd, hogy kihallgatta Teddy a beszélgetését Madam Pomfrey-jel. Az igazság általában célravezetőbb. – érvelt a fiú, amivel egyet értett Harry is.

Szóval valamit félreértettek. Nem volt elég óvatos. Nem hibáztatja a fiát, tényleg borzalmasan fest az utóbbi időben, persze, hogy felkeltette az aggodalmát. Most kicsit bánta, hogy rá hasonlít a fia. Ő sem kérdezett, ment a saját feje után mindig. Ezt a tévhitet most orvosolniuk kellett! Úgy döntött, hogy eleget hallott, így kisétált a birtokról, majd hoppanált Dracohoz, akinek mindent elmondott. Egyet értettek abban, hogy el kell mondaniuk neki az igazat.

***

Másnap reggel Cer igen megdöbbent, mert szembe találta magát apjával a folyosón, mikor mentek reggelizni.

–  Cer, gyere velem kicsit! – kérte Harry.
A három jó barát összenézett.

– Sajnálom fiúk, de most csak ő. Később elmeséli nektek.

A két fiú bólintott, és elindult a nagyterem irányába. Cer pedig szívdobogva indult az apja után. Akkor lett igazán ijedt, mikor belépve Harry szobájában meglátta a másik apját is. Nem bírta tovább!

–  Nem kell torta, nem kell ajándék, meg semmi, én csak titeket akarlak! – fakadt sírva, és ölelte át Harryt. – Még nem mehetsz el!

–  Nem is készülök sehová! – mosolyodott el Harry, és megborzolta az egyébként is szénakazal hajzatot.

Cer felkapta rá a fejét. Még sírni is elfelejtett, bár zöld tekintete könnyesen csillogott.

–  Nem? – kérdezte döbbenten.

–  Nem. – lépett oda hozzá Draco.
Puszit nyomott a feje búbjára, majd a fotelbe irányította, ők pedig vele szemben a kanapéra ültek.

–  Nem vagy beteg? – kérdezte a fiú izgatottan, vörösödve.

–  Nem. – rázta meg a fejét Harry. – De el kell mondanunk valamit. Nem most akartuk, de úgy vettem észre, valamit félreértettél.
A két férfi összekulcsolta az ujjaikat, ami megnyugtatta a fiút, hogy nem akarnak „elválni”.

–  Cer, mit szólnál, ha lenne testvéred? – kérdezte meg Draco körítés nélkül.
A kérdezett szeme kikerekedett, és még levegőt is elfelejtett venni. Ez volt a legnagyobb vágya, és megkaphatja? Nem akarta elhinni!

–  Testvérem lesz? – kérdezte még mindig döbbenten.

–  Igen. – bólintott mosolyogva Harry. – Ezért vagyok rosszul, és…

–  Testvérem lesz! – kiáltott fel boldogan Cer.

Felpattant, és ugrálva egyre csak ezt ismételgette. A két felnőttnek ebből egyértelmű volt, hogy örül a hírnek.

–  Mikor? Lány? Fiú? – szegezte a kérdéseket két férfinak.

–  Még elég soká, és nem tudjuk, még, milyen neműek lesznek. – felelte Harry, mire Cer szeme ismét kiguvadt. „Lesznek?” – futott át az agyán.

–  Ketten vannak? – kérdezte hirtelen, mire apja mosolyogva bólintott.

–  A legszebb szülinapi ajándék, amit kaphattam! – vetette közéjük magát Cer.
A két férfi átölelte a fiukat, és kórusban suttogták:

–  Boldog születésnapot, Cer!

________________________________________________________________________________Sziasztok! Nem bírok leállni ezzel a sztorival. Képes vagyok főzés közben pötyögni a telefonomon. Húsz fejezetre terveztem...hát, kicsit azt hiszem túlléptem, de meg kell alapozni a hetedik évet is rendesen :) Remélem nem gond. Hagyjatok nyomot.