Elfeledett vágyak /Befejezett/ HP ff.

Harmincharmadik fejezet

 A mágiaügyi miniszter

A mágiaügyi miniszter homlokát támasztotta a tenyerein. Az elmúlt időszakban öregedett pár évet. Baglyok tucatjai lepték el az irodáját. A kis repülők csak úgy szálltak ki be egész nap az szobájában. Minden levél ugyanarról szólt: a Kis Túlélőről. A varázsvilág dühös volt a férfira. Arra, aki a legtöbbet veszítette az egész háborúban.

Halk kopogtatás akasztotta meg gondolatait a férfinak. A hangos szabadra egy idősödő varázsló lépett be. Haja már halántékban őszült, arcát megannyi heg csúfította, de kristályzöld szeme elevenen csillogott. Egy kicsit bicegve sétált az asztal elé tett székhez, amire lehuppant, meg sem várva az udvarias kérést.

– Most mondd, mit csináljak vele? – kérdezte fáradtan Kingsley.
– Nagyon ígéretes auror – jegyezte meg a másik férfi.
– Tudom, Albert, de ez az egész ügy a fejemre nő. Csak özönlenek a baglyok.
– Valahol érthető. A Kis Túlélő és egy volt halálfaló. Ha pedig a pletykák igazak, a kisfiú is az övé. Nagyszerű, rátermett varázsló. Kizártnak tartom az imperiust, már csak azért is, mert a nyomjel nem jelzett. – Kingsley nem felelt. Tudta jól, hogy Potter le tudja győzni az átkot. – Esetleg más.
– Nem – rázta meg a fejét a sötét bőrű varázsló. – Önszántából történt a házasság, ebben biztos vagyok, de így sem jobb.

– Régóta ismeritek egymást, de most a varázsvilágot kell előtérbe helyezned – mondta keményen az auror parancsnok. Pár hónapja volt nyugdíjig. Úgy volt, hogy a Roxfort után Harry veszi át tőle a posztot. Sajnálta, mert kitűnő auror volt. – Tudok maradni kicsit, míg találunk valakit a posztra.
– De kit?
– Weasley vagy Collins – felelte Albert.
– Weasley biztos nem. Harry pártjára fog állni. Inkább felmond ezek után és meg is értem. Collins meg irritáló – morogta.
– De a másik kettő után ő a legképzettebb az új-generációsok közül – érvelt az auror.
– Tudom. De minden előtt vele akarok beszélni – sóhajtotta Kingsley.
– Mindenképp – bólintott a másik. Még váltottak pár szót a rendkívüli helyzetről. Mivel kiderült, hogy Cer tényleg Harry Potter fia, elejét akarták venni az esetleges fellángolásoknak. Dupla őrjáratot küldtek ki a kritikusabb helyekre, ahol elképzelhetőnek tartották, hogy megtörténhet egy szerveződés. A legfontosabb most egy ártatlan gyermek volt, aki nem tehetett semmiről. A Roxfortban biztonságban volt és egy tucat nagyon erős varázsló figyelte minden lépését.

***

A napok teltek, az indulatok a tetőfokára hágtak. Már százszámra kapták a goromba leveleket Harryék. Persze egyre több akadt köztük a Matildáéhoz hasonló is, akik azt nézték, hogy a fiú, aki túlélte, boldog.

Cer élete sem volt egyszerű. Az első időszakban összesúgtak a háta mögött. Ha a tanárok nem hallották, gorombáskodtak. A fiút mindez nem zavarta. Már megszokta az évek alatt. Először a Griffendél békült meg. Rájöttek, hogy nézzék más irányból: félig Potter. Ez segített nekik túllendülni a dolgon, és ha nem is békélt meg mindenki, a többség elfogadta, hogy még hat évig oda fog járni. Cer tudta, hogy a kviddics csapat kapitányának sok köze volt ehhez a folyamathoz. Szerette volna a csapatban tartani. Az ifjú Potter nem akart kiszállni már. Egészen megkedvelte a játékot, pláne apja seprűjével. Nem sokkal ezután a Hollóhát és a Hugrabug is lecsillapodott. Átértékelték a dolgot. Amit a mardekárosok árulásnak hívtak, az végül is nagyban közrejátszott az események pozitív kimenetelében.

Ami a Mardekárt illeti, ők nem ismertek bocsánatot. Amit a Malfoy fiú tett annak idején égbekiáltó bűn volt. Eltitkolt egy gyereket. Ráadásul nem is akárkiét. A nagyobbak értették, hogy ha kiadja a Potter gyereket a háború másképp alakul, így bujtogatták a fiatalabbakat. Ezzel csak azt érték el, hogy non-stop büntetőn voltak, és a pontversenyt is elveszíteni készülték, évek óta először.
Kingsley aggodalma alaptalan volt, de azért éberségre intette az aurorokat. Viszont a terhe nem csökkent. Lépnie kellett. Barátként Harry mellett állt. Tudta, hogy átgondolt lépést tett, de vezetőként kellett gondolkodnia, így küldött egy baglyot Harrynek, hogy meglátogatja. A férfit ez nem érte váratlanul.

***