Elfeledett vágyak /Befejezett/ HP ff.

Huszonhetedik fejezet

 ...mert megérdemled, Harry

Draco épp a nyakkendőjét kötötte, mikor párja hátulról átölelte és hozzádörgölődzött.

– Annyira szívdöglesztő vagy így – suttogta az imádott fülbe, amibe belenyalt. Keze közben végigsiklott a lapos hason, keskeny csípőn.
– Hmm, nem rossz, de most nem érünk rá – dünnyögte a szöszi.
– De akarom – nyafogta Harry.
– Édesem, imádom, hogy ilyen kívánós vagy, de már éjjel felkeltettél. És ha az emlékezetem nem csal, reggeli előtt kétszer is megmozgattál – dörmögte mély hangon, ahogy eszébe villantak az erotikus képek.
– Ha emlékezetem nem csal, éjjel is és reggel is egyszer én mozogtam – dugta be a kezét párja nadrágjába.
– Harry – sóhajtotta Draco. – Várnak ránk – próbálkozott tovább.
– Lemondjuk – susmorogta a fekete, miközben kezdett egyre jobban felizgulni.

– Nem teheted meg. Joguk van tudni – nyeldekelt nagyokat Draco.
– De akarom – nyüszítette a Kis Túlélő, miközben ágyékát a másik fenekéhez préselte. – Nem fog magától eltűnni.
– Tudom – volt a válasz. Emlékezett még, milyen volt a második trimeszter. Rettegett, de ez sem tudta teljesen felülírni benne a hormonokat. Csak neki nem volt kivel kiélni a vágyait, így maradt a keze és az egyetlen emléke arról, akit szeretett. Most viszont mindent meg akart adni párjának. Felé fordult és mélyen megcsókolta, miközben ujjaival már a másik nadrágját bontogatta. Ajkai Harry nyakára csúsztak, aki mélyet sóhajtott. Adni akart, így lassan térdre ereszkedett, hogy szerelmének ismét megadja, amire reszketve vágyik.

***

– Késésben vagyunk – jegyezte meg Harry.
– És ki miatt? – kérdezett vissza Draco szemöldökét felhúzva. Kézen fogva sétáltak Ronék felé. Fényes nappal volt, de őket ez nem érdekelte.
– Oké, az én hibám – durcázott Harry. – Egy hormonbajos fasz vagyok.
– Édesen kanos – nevette el magát a szöszi.
– Jobb, mint a sugárhányás – fintorogta Harry. Az utóbbi 1-2 hétben már csak néha hányt, még ha öklendezett is. A fáradtsága is múlófélben volt. Néha úgy érezte, ki bírna szaladni a világból.
Közben megérkeztek a Weasley házhoz. Bekopogtattak. Ron nyitott ajtót. Végignézett az érkezőkön. Ahogy meglátta barátja csillogó szemét, megértette a késés okát. Igyekezett nem fintorogni.
– Szia – köszönt vidáman Harry. Ron nem értette az idióta vigyort, de fogadta a köszöntést. Malfoyjal kezet ráztak. Mikor beléptek a házba, fura volt a csend.
– A gyerekek? – kérdezte Harry.
– Anyáék – felelte kurtán Ron. Harry szeme elkerekedett. Barátai csak akkor vitték el itthonról a gyerekeket, ha valami fontost akartak közölni. Utoljára Hugo érkezésénél tettek így. A gondolatra, hogy Hermione terhes egészen felvidult.
– Mi az? – súgta párja.
– Semmi – rázta meg a fejét. Bementek az ebédlőbe, ahol Hermione épp terített. Örömmel fogadta a két férfit. Látszott rajta, hogy nagyon boldog. Ez erősítette Harry gyanúját. Az asszony egy- egy puszival fogadta őket, majd a székekhez tessékelte vendégeit. Térült- fordult és hozott Lángnyelv whiskyt.
– Egészségünkre – emelte a poharat Ron. Harry kelletlenül tette ugyanezt. Tanácstalanul nézett párjára. Nem akartak ajtóstól a házba rontani.
– Mintha Hermione szólt volna – mondta Draco, mire Ron megfordult. A szöszi kikapta párja kezéből a poharat és lehúzta azt is. Mire a vörös férfi visszafordult üres volt mind a két pohár.
– Még egyet? – nézett rájuk a házigazda.
– Köszi, ennyi elég volt étvágygerjesztőnek – rázta meg Harry a fejét. Nem akarta leitatni Dracot.
Közben Hermione behozta a zöldséglevest. Harry úgy vetette rá magát, mint egy éhező. A zöldséget minden mennyiségben bírta. Draco szerint átment nyúlba.
Ebéd közben semmiségekről beszélgettek. Mire a második fogás feléhez értek a házaspár már egyre feltűnőbben pislogott egymásra.
– Most már mondjátok el – fakadt ki Harry, mikor már nem bírta. Túl jól ismerte őket.
– Nos – tette le az evőeszközöket Ron. – Hoztunk egy döntést és szeretném, ha tudnál... khmm... tudnátok róla – kezdett bele Ron. – Örökbe fogadtuk Olivert. – Harry kezében megálltak az evőeszközök. Szeme kerekre nyílt.
– Pár hete elindítottuk. Több idő, mert mugli árvaházban lakik, de a Mágiaügyi Minisztérium biztosított róla, hogy megkapjuk – magyarázta Hermione. – Kedves fiú, csak magányos és Rosék is rajonganak érte – folytatta vörösödve a nő. Harry biztos volt benne, hogy azonnal megszerette a fiút, ahogy ő is.
– A lehető legjobb helyre kerül – szólalt meg Draco. Ron szeme kikerekedett. Sokadszorra döbbentette már meg a szőke férfin. – Tud már róla?
– Nem – rázta meg Ron a fejét. – A papírok nagyjából nyárra lesznek meg.
– Egy dolgot nem tudunk. A nevet. Meghagyjuk a Benward-t és kötőjelezzük a miénket hozzá vagy vegyük el a régit – gondolkodott Herm. – Csak névvel együtt hozhatjuk el.
– Én eldobnám a sajátomat – szólalt meg halkan Draco. Harry szíve nagyot dobbant. Most jött rá, hogy ez soha nem került köztük szóba. Összejöttek, család lettek, megint gyerekeik lesznek. Fel sem vetődött eddig benne, hogy Cerből Potter legyen. Vagy, hogy a lányok hogyan kapjanak nevet. – De én gyűlölöm apámat, ő nem. A helyében ragaszkodnék hozzá.
– Én is így gondolom – bólogatott Hermione. – Hétfőn,leadjuk ezt is – mosolyogta őszinte örömmel.
– Megérdemli az a fiú – sóhajtotta Harry. – Annak idején én is örültem volna, ha valaki elvisz a Dursley házból. – Hangja csendes volt. Párja combjára simította kezét. Harry boldogan fogta meg a kezét, mert megkapta azt Dracotól, ami a leghőbb vágya volt: családot.
Erről beszélgetve fejezték be a főfogást. Volt desszert, aminek Harry kifejezetten örült. Imádta az édeset. Hermione egy szépen díszített, narancssárga tortát hozott be. Vágott mindenkinek. Mikor Harry orrát megcsapta a jellegzetes sütőtök szag, a gyomra ugrott egyet. Nem bírta a sütőtök levet sem.
– Első próbálkozás – mosolygott az asszony. Harry remegve szúrta bele a villáját. Fintorogva a szájához emelte. Mihelyst megérezte az ízét, a gyomra heves ellenvetésbe kezdett. Ledobta a villát. Szájára szorította a kezét és meg sem állt a mosdóig. A könnyei is kicsordultak a heves hányástól. A gyomra is fájdalmasan remegett.
– Jól vagy? – guggolt le mellé Draco.
– Nem – hányt újra, ahogy megérezte a sütőtökös leheletet. – Moss fogat – öklendezte verejtékezve. Draco elővette a pálcáját és magára szegezte. Egy suhintás után már ő sem érezte a tök jellegzetes szagát.
– Jól van – guggolt le kedvese mellé újra, aki sírva vetette magát a nyakába.
– Undorító vagyok – hüppögte.
– Gyönyörű vagy – suttogta simogatás közben a szöszi. – A lányainknak valószínűleg nem a tök lesz a kedvence – vicceskedett, mire Harry is elmosolyodott.
Halk nyögés szakította meg a bensőséges szituációt. Az ajtó felé néztek. Ron ekkor fordított hátat nekik. Hermione viszont szélesen mosolygott.