Elfeledett vágyak /Befejezett/ HP ff.

Harmincadik fejezet

A válaszom...

Draco kezdett ébredezni előbb. Mikor megérezte a szeretett illatot, ami párjából áradt, közelebb húzódott hozzá. Keze besiklott a másik inge alá, tenyerét rásimította a domborodó hasra. Boldog volt a tudattól, hogy lányai benn fickándoznak. Ő ugyan még nem érezhette őket, de a tudat, hogy vannak, boldogsággal töltötte el. El sem bírta képzelni, mi lett volna, ha történik velük valami. A szíve elfacsarodott. Abba beleroppant volna a lelke. Még jobban hozzábújt Harryhez. A könnyek marták a szemét. Próbált nem sírni. Megrázkódott a teste, amire Harry kezdett el ébredezni.

– Draco – motyogta.
– Ne haragudj, hogy felébresztettelek – csuklotta. A fekete szeme azonnal kinyílt és próbált megfordulni a karok között, de azok nem hagyták.
– Ne fogj le – kérte szelíden. – Látni akarlak – suttogta a gyengélkedő félhomályába.

– Én csak... – Nem folytatta, mert nem bírta.
– Tegnap te voltál az erős. Nem baj, ha ma nem vagy az – mondta csendesen Harry. Mikor érezte az ölelés lazulását, megfordult. Orra majdnem kedvese orrát érte. Az ablakon még csak éppen- éppen kúsztak be a felkelő nap sugarai, de Harry látta a könnyeket a szeretett ezüstökben. – Nem baj, ha sírsz – simított végig a selymes bőrön. – Neked is ugyanúgy ijesztő volt.

– Nem tudom, mi lett volna ha...
– Nem lett – csúsztatta a kezét szerelme hátára. Draco a vállára hajtotta a fejét és halkan sírni kezdett. Harry nyugtatgatta, elsuttogta, hogy mennyire szereti és ettől még mélyebben érez iránta. Emberből van, belesajdulhat a szíve bármibe.

– Szeretlek – súgta Draco. Harry az álla alá nyúlt, hogy végre nézzen rá. A könnytől csillogó ezüstök heves szívdobogásra késztették a zöld szeműt. Kedvese felé hajolt, hogy lágy csókot leheljen az imádott ajkakra. Draco azonban mélyebb, érzelmesebb csókra vágyott. Reszkető nyelvével végigsimított a másik sima száján. Harry engedett a vágynak és viszonozta a kérést. Lágy táncot jártak, nem siettek, csak egymásra koncentráltak. Harry lelke halkan suttogott. Ő ezt szerette volna átélni minden reggel. Vele kelni és feküdni. Őt csókolni ébredés után és lefekvés előtt. Egész éjjel ölelni vágyta, miután lágyan szeretkeztek. Ő a legjobb dolog, ami történt vele a majd harminc év alatt. Elvették a családját, elvették a gyermekkorát és a kamasz éveit. Most azonban az élet kárpótolta mindenért.

Draco élvezte az édes kis nyelv játékát. Úgy érezte, hogy haza ért. Szeretett vele lenni. Ő volt a vágya már nagyon régóta. Nem gondolta, hogy egyszer ez teljesül. Mindenét neki adta és a mindent kapta cserébe. Mit kívánhatna még? Van egy fiuk és kedvese hasában ott növekednek szeretett lányai. Mit doboghatna még a szíve? Egy dolog volt, ami teljessé tenné a képet, de az túl merész kérés lenne a varázsvilág hőséhez.

– Apu? Apa? – hallották meg a vékonyka hangot. Elváltak egymástól. Harry fia felé fordította a fejét.
– Valami baj van? Fáj valamid? - kérdezte lágyan.
– Nem csak... – A hangja elfúlt. Egyszerre mozdultak Dracoval és kászálódtak le az ágyról, hogy fiukhoz mehessenek.
– Cer – huppant le egyik oldalára Harry. A fiú hozzábújt. Hátához pedig Draco simult.
– Nincs semmi baj – suttogta a szöszi. – Itt vagyunk. Vigyázunk rátok.
A fiú hagyta, hogy szülei ölelése megnyugtassák őt, suttogó szavaik újra elaltassák. Harry is elfáradt. Ledőlt Cerrel az ágyba, de már nem tudott felkelni. Draco mosolygott, a szíve vadul dobogott, ahogy nézte őket, miközben takarót terített rá. Az ágy mellé ült. Egyik kezével a Harryét fogta, míg a másik Cer hátán nyugodott. Így nyomta el az álom.

***

Egy órával később, mikor Madam Pomfrey belépett a terembe elmosolyodott a látványra. Nem hitt bennük, ahogy sokan nem, akik ismerték őket és tudták az igazat. A mindig civakodó, átkozódó gyerekekről ki hitte volna, hogy az életük ilyen fordulatot vesz? De a kamasz kor sok mindent felülír. Életet adtak egy gyermeknek, csak hogy az évekkel később életre hívjon egy elfeledett vágyat. A varázsvilág felbolydul majd, de őket látva, ez már nem okoz nekik gondod majd. Mindenki megbűnhődött, és ha a Kis Túlélő képes a múltjával együtt szeretni a másikat, nekik " egyszerű" varázslóknak nincs joguk bíráskodni. Immár öten vannak egymásért. Mindannyiuk nagy harc, ami jön, azt már kibírják.