our dirty secret ~ jikook | ✔

02

- Ne bámuld már minden másodpercben a telódat – szólt rám Injoon sóhajtva.

- Még tíz perce sem vagyunk itt, de te már legalább hatszor lecsekkoltad az értesítéseidet – nevetett fel Jinha.

- Jó, nem tehetek róla, hogy izgulok – vontam meg a vállaimat kicsit sértődötten. – Ha nem vesznek fel ide, akkor mindent kezdhetek elölről.

- Még három nap sem telt el azóta – szorította meg biztatóan a kezemet a fekete hajú lány. – Biztosan nemsokára jelentkezik és elmondja, hogy mi a döntése.

- Remélem, mert anya egyre idegesítőbb. Folyamatosan azt mondogatja nekem, hogy henyélek és ettől még keresnem kellene munkát, mert tuti nem vettek fel ide sem. – sóhajtottam fel.

- Kicsit lehetne biztatóbb is – motyogta Injoon, majd belekortyolt a kikért kávéjába.

- Sajnos anya nem erről híres – vontam meg a vállaimat. – Na, mindegy is. Most meséljetek ti, velem más izgalmas dolog nem történt mostanában.

A következő fél órában Jinha és Injoon nagyvonalakban meséltek a gimiben történtekről, ahova ugye én is jártam, majdnem három évig. Igazából hiányzik az osztályom, mert jól kijöttem viszonylag mindenkivel. De csak a két jómadárral tartom napi szinten a kapcsolatot, a többiekkel ritkán beszélek, vagy futok össze. Bírtak, de ezek szerint nem annyira, hogy rám írjanak és megkérdezzék, mi van velem, mióta otthagytam a gimit.

Jinha és Injoon viszont már kilencedik óta boldogítanak engem. Sikerült három év alatt olyan közel kerülnünk egymáshoz, mintha már ezer éve legjobb barátok lennénk. Feltétel nélkül mindent tudunk egymásról, nincsen titkunk egymás előtt, így természetesen anyáról is rengeteget meséltem nekik. Ez nem olyan dolog, amivel egymagam meg tudnék birkózni. És mivel apát konkrétan elnyelte a föld, így muszáj voltam a srácoknak mesélni az egyáltalán nem irigylésre méltó családi hátteremről. Anyával nem beszélhetek ilyenekről, mert akkor még több alkoholhoz nyúl, ami egyáltalán nincsen rá jó hatással, sőt igazából rám sem. Utáltam őt így látni és csak is apát tudtam ezért okolni, mert amikor még velünk élt, akkor anya évente kétszer-háromszor ivott csak, akkor sem részegedett le. Most viszont nincsen olyan nap, amikor ne inná magát ájulásig, ez pedig elszomorít és egyben meg is rémiszt. Nem tudom, hogy mi lenne velem, ha anyát is elveszíteném.

Sikeresen elbambultam és gondolataimba merültem, amiből az asztalon lévő telefonom rezgése riasztott fel. Szívem hevesen dobogni kezdett, amikor pedig megláttam a J&K nevet a kijelzőn, majdnem leszédültem a székről.

- Vedd fel! – mondta Jinha izgatottan.

- Nem merem – ráztam meg a fejem kétségbeesetten. – Mi van, ha ismét elutasítást kapok?

- Ha nem veszed fel, akkor nem tudod meg – förmedt rám szürke hajú barátom. – Vedd már fel, Jimin!

- Jó, na – motyogtam.

Remegő kezekkel fogadtam minden bizonnyal Jungkook hívását. Nem voltam valami határozott, pedig általában mindig magabiztos vagyok. Most viszont annyira célegyenesbe voltam, emiatt pedig szó szerint rettegtem attól, hogy esetleg ismét elutasítanak, és folytathatom tovább a munkakeresést.

- Igen, tessék?

- Park Jimin, igaz? – hallottam meg Jungkook hangját, mire muszáj voltam venni egy mély levegőt.

- Igen, én vagyok – válaszoltam.

- Az álláshirdetéssel kapcsolatban keresem. Esetleg a mai nap folyamán be tudna jönni az üzletbe?