our dirty secret ~ jikook | ✔

16

Teljesen abban a hitben voltam, hogy Jungkook majd megvár a kocsiban, amíg én gyorsan összepakolom anya legfontosabb dolgait. De miután talált parkolóhelyet és leállította a kocsit, kicsatolta magát, magához vette a pénztárcáját és a telefonját, majd várakozón rám pillantott. Meg is kérdeztem tőle, hogy akkor most ő is velem tart-e, mire egy határozott igen volt a válasza. Bólintottam, majd gyorsan kiszálltam a járműből, mert nem feltétlen örültem a döntésének. Nagy kupi van a lakásban, ugyanis az elmúlt napokban nem volt időm rendet tenni, anya pedig nem mozdult ki a szobájából már egy jó ideje. Előre szégyelltem magam, amiért így kell beengednem főnökömet a házba, ahol lakok. Én sétáltam elől, ő pedig pár lépcsőfokkal lemaradva követett engem egészen a harmadik emeletig. Elővettem a lakáskulcsomat, majd gyorsan kinyitottam a bejárati ajtót és be is mentem a lakásba. A fekete hajú szótlanul követett engem, de az előtérben található kis tükörből láttam, hogy éppen felméri a terepet. A konyhába kísértem, mert talán az volt a legtisztább helyiség, ahol megkínáltam vízzel, de sajnos csak csapvízzel tudtam szolgálni. Kínosan éreztem magam, ugyanis ő ehhez a kis porfészekhez képest egy hatalmas palotában lakik. Rosszul éreztem magam attól is, hogy leült az egyik konyhai székre. Gyorsan elszaladtam anya szobájába és előhalásztam egy utazótáskát, amit még az általános iskolai kirándulásaim miatt vettünk. Összeválogattam anyának pár tiszta ruhát, tisztálkodási szereket, evőeszközt és jóformán mindent, amit otthon megtaláltam. Miközben pakolásztam folyamatosan az járt a fejemben, hogy mi lenne, ha mégis elfogadnám Jungkook ajánlatát. Semmi kedvem napokig egyedül lenni, mert biztosan csak aggodalmaskodnék és stresszelnék anya állapota miatt. A főnököm pedig szerintem jó társaság lenne, eddig is mindig jól kijöttünk egymással, amikor kettesben voltunk. Nem bánnám, ha legalább pár nap erejéig, de kiszabadulnék ebből a putriból, amit nyilván majd nekem kell rendbe tegyek. Helyettem úgysem fogja senki sem megcsinálni. Csak nekem meg nincsen időm rá, mert a munka miatt általában hulla vagyok estére. Máskor pedig nem igazán lenne lehetőségem takarítani.

- Meddig is áll a kocsiban mondott ajánlata? – döntöttem neki a fejemet a konyhaajtónak.

- A nap végéig – eresztett el egy apró mosolyt. – Meggondolta magát?

- Lehetséges – vontam meg a vállaimat, miközben zavartan a padlót kezdtem tanulmányozni. – Hosszabb ideig nem szeretek egyedül lenni.

- Szerintem is jót tenne magának egy kis társaság – mondta, mire bólintottam egyet. – Akkor pakolja össze a saját holmijait is, aztán visszamegyünk a kórházba, utána pedig a lakásomra.

- Rendben – bólintottam, azzal sarkon is fordultam, hogy valahonnan előhalásszak egy nagyobb táskát.

Már most gyomorgörcsöm volt, ha arra gondoltam, hogy az elkövetkezendő napokat főnököm lakásán fogom tölteni. Egyszerre voltam nagyon boldog, ugyanakkor kétségekkel teli is. Nem akartam, hogy valami rosszul süljön el, úgyhogy minden apró mozdulatomra oda kell figyelnem. Nem engedhetem meg magamnak, amit előző hétvégén megengedtem. Miután nagy nehezen találtam egy viszonylag jó állapotban lévő nagyobb táskát, belepakoltam pár ruhát magamnak, illetve a fürdőszobában lévő cuccaimat is eltettem. A tusfürdőnket sajnos nem tudtam, mert azt anyához viszem be a kórházba. Kevesebb, mint fél óra múlva kész voltam, szóval indultunk is vissza anyához. Jungkook volt olyan udvarias és a nehezebb táskát levitte nekem a kocsihoz, ahol a csomagtartóba pakoltunk. Igazából még ekkor sem fogtam fel igazán, hogy komolyan főnökömnél töltöm majd a következő pár napot. Természetesen azt akartam, hogy anya már holnap hazajöhessen, de nem bántam volna, ha még pár napot bent tartják megfigyelésen. Addig is legalább lesz időm a fekete hajúval lenni. A kórházi látogatásunk meglehetőségen gyorsra sikeredett, ugyanis anyát éppen vizsgálták, tehát csak a harmadik emeleti folyosóra mehettünk fel. Az utazótáskát leadtam a pultnál és már jöttünk is, mert nem láttuk értelmét ismét órákat várni.