Némán feküdtünk egymással szemben a nappaliban lévő kanapén. Jungkook az arcomat fürkészte, én pedig arra próbáltam rájönni, hogy vajon mi járhat a fejében. Lassan nyolc óra lesz, ő viszont még mindig itt van. Holnap biztosan korán kel, szóval lassan indulnia kellene. Talán nem akar egyedül hagyni. Vagy csak szimplán lusta megindulni, amit megértek egy ilyen hosszú nap után. Úgy döntöttem, hogy megtöröm a csendet és megköszönöm neki még egyszer, amiért segített a takarításban.
- Köszönöm, hogy segítettél. Nélküled még most is szenvednék.
- Nincs mit – mondta mosolyogva. – Egyedül egyébként is unalmas takarítani. Plusz be akartam bizonyítani, hogy azért tudok, ha akarok.
- Ki akarna takarító személyzet helyett dolgozni? Senki. – válaszoltam meg a saját kérdésemet.
- Öt éve nem volt a kezemben vízkőoldó, szóval örülök, hogy nem csináltam valami hülyeséget.
Tényleg vicces volt nézni, ahogy a vécé takarításával bajlódik, de csak sikerült megoldania Jungkookosan a problémát. Más módszert használt, mint én szoktam, de végül is kitakarította, amit kellett. Az már lényegtelen, hogy ezerrel pazarolta a takarításhoz szükséges szereket.
- Nem kellene lassan indulnod?
- Nincs kedvem – sóhajtott fel. – Nem akarlak egyedül hagyni.
- Akkor itt alszol? – kérdeztem tőle viccből, viszont reakcióját látva, ő teljesen komolyan gondolta a felvetést. – Itt szeretnél aludni?
- Igen – bólintott habozás nélkül. – Vagy te nem szeretnéd?
- De, szeretném – mosolyodtam el. – Csak nem gondoltam volna, hogy itt akarsz aludni.
- Miért ne akarnék?
- Hát... csak nézz körbe. Azért van egy kis különbség a mi kis lakásunk és a te nagy villád között.
- Nem igazán izgat – vonta meg a vállait. – Egyébként is miattad aludnék itt, nem a lakás ára vagy a bútorok minősége miatt.
- Rendben, akkor aludj itt.
- Ahogy a konyhát takarítottam nem sok ehető dolgot találtam. Rendeljünk valamit? – kérdezte, mire bólintottam egyet, mert igazából elég éhes voltam már. Utoljára délben ettem Diával tteokbokkit.
A változatosság kedvéért most pizzát rendeltünk vacsorára. Amíg vártuk, hogy kiszállítsák a gombás, tojásos és a wasabis pizzát, addig Jungkook gyorsan letusolt. Én úgy döntöttem, hogy majd csak kajálás után vonulok el a fürdőbe, ugyanis túlságosan éhes voltam ahhoz, hogy bármi értelmeset csináljak az egyhelyben ülésen és a magam elé bámuláson kívül. Miután majdnem egy óra várakozás után megérkezett a vacsoránk, letelepedtünk a konyhában lévő asztalhoz és ott ettük tele magunkat. Ezután muszáj volt egy kis csendespihenőt tartanunk, mert majdnem pukkanásig tömtük magunkat. A nappaliban lévő ágyon terültünk el és valami random műsort néztünk a tévében, mert még a tévékapcsolót is lusta voltam megkeresni. Ekkor bántam csak meg, hogy nem mentem el korábban tusolni, mert most nem sok esélyét láttam annak, hogy valaha kikelek az ágyból. Még a munkaruhámban voltam, sem az ingemet, sem a nadrágomat nem cseréltem át, miután hazaértem. Úgyis itthon leszek pár napig, szóval ki akarom mosni mindkettőt. Mivel mindkettő ruhadarab kényelmes, ezért nem láttam értelmét új pólót és nadrágot összekoszolni a takarítás közben.
- Volt már komoly kapcsolatod? – kérdezte Jungkook felém pillantva, mikor éppen reklám volt a tévében.
- Nem – ráztam meg a fejemet. – Kavarni kavartam már srácokkal, de egyikkel sem volt komoly. Most megkérdezném, hogy és neked, de tudom a választ.
BẠN ĐANG ĐỌC
our dirty secret ~ jikook | ✔
FanfictionJimin édesanyja alkoholfüggősége miatt kénytelen otthagyni a gimnáziumot, pedig már csak másfél éve volt hátra. Munka keresésre kényszerül mindössze tizenhét évesen. Tapasztalatlansága, végzettsége és kora miatt szinte mindenhol azonnal kinevetik és...