our dirty secret ~ jikook | ✔

27

Az éjszaka viszonylag jól aludtam. Miután feltakarítottam a fürdőben visszabújtam anya mellé az ágyba, aki akkor már ébren volt. Kérdezte, hogy minden rendben van-e, mert érdekes hangokat hallott a fürdőből. Azt hazudtam neki, hogy levertem a tükör mellett lévő polc tartalmát, aztán azért halhatta a káromkodásaimat. Látszólag bevette a kitalált történetemet, szóval megnyugodtam, hogy nem buktam le előtte. Jungkook akciója váratlanul ért, nem gondoltam volna, hogy ez sül majd ki az estéből. Fogalmam sincs, ezek után hogyan fogok a főnököm szemeibe nézni, de kezdtem kicsit félni attól, hogy kettesben leszünk egész nap az üzletben. Este bebizonyította, hogy csupán a hangja és az én képzeleterőm is elég a csúcsra jutáshoz. Igyekeztem nem a fürdőben történteken rágódni, mert akárhányszor felelevenítettem a fekete hajú szavait, görcsbe rándult a gyomrom. A sok becézése eleinte meglepett, de nem panaszkodom miatta, mert az ő szájából egyszerűen elképesztő volt ezeket a szavakat hallani.

- Jó reggelt! – köszöntem Jungkooknak, amikor odaértem az üzlethez.

- Jó reggelt – válaszolta mosolyogva. – Kialudtad magad?

- Mondjuk úgy. Te?

- Én jól aludtam, bár nem annyira, mint amikor mellettem fekszel – mondta, majd odalépett az üzlet bejáratához és kinyitotta az ajtót.

- Anya fent volt, amikor kimentem a fürdőből.

- Hallott téged? – kérdezte fogait kivillantva, mikor már bent voltunk az üzlethelyiségben.

- Nem tudom. Azt mondtam neki, hogy véletlen levertem a tükör melletti polc tartalmát. Szerencsére elhitte, úgyhogy utána már nem nagyon beszélgettünk.

- Értem – válaszolta mosolyogva. – Még szerencse, hogy bevette, és nem kerültél kínos szituációba.

- Igen.

- Ki tudnád hozni az irodámból az előre leadott önéletrajzokat? Ott kell lenniük az asztalomon – mondta Jungkook, mire bólintottam egyet és már meg is indultam az említett helyiség felé.

Gyorsan bedobtam az öltözőbe a táskámat, majd a főnököm irodájába siettem. Már előző héten is említette, hogy hétfőtől megkezdi a munkafelvételt, mert nem akar sokáig egyedül hagyni engem. Azt mondta, hogy kikéri majd az én véleményemet is, mert szeretné, ha jól kijönnék a leendő munkatársammal. Kedves tőle, hogy ennyire érdekli a véleményem, mert normális esetben a főnök olyasvalakit vesz fel, aki neki szimpatikus, nem törődik a többi alkalmazottal. Kíváncsi voltam, hogy kik jelentkeztek eddig, mert a fekete hajú eddig nem sok mindent árult el nekem. Egyedül annyit mondott, hogy többségében nők jelentkeztek, nálam jóval idősebbek. Nem meglepő, mert az én tizenhét évemen nem nehéz túltenni.

Már kezeimbe is vettem az asztalon talált önéletrajzokat, viszont mielőtt megfordulhattam volna, hogy visszasiessek Jungkookhoz, hallottam becsukódni az iroda ajtaját. Összeráncolt szemöldökökkel fordultam a hang irányába, ahol egy ajtónak támaszkodó fekete hajúval találtam szembe magamat, akinek arcán pimasz mosoly terült.

- Valami baj van? – kérdeztem tőle, mire megrázta a fejét, de közben elrugaszkodott a világosbarna fától és felém indult.

Időm sem volt felfogni a dolgokat, olyan gyorsan követték egymást a történések. Jungkook egy határozott mozdulattal nekilökött az asztalának és megcsókolt. A kezemben lévő önéletrajzok a földre zuhantak, ugyanis nem számítottam a főnököm hevességére, ezért időm sem volt erősen megfogni a papírlapokat.

- Alig vártam, hogy végre találkozzunk – suttogta két csók között. – Tudod, hogy felizgattál az este? Másra sem tudtam azóta gondolni.