our dirty secret ~ jikook | ✔

43

A világ összes pénzéért sem ismertem volna be Jungkooknak, hogy tényleg fáj a fenekem. Ő megmondta, én viszont nem igazán hittem neki, mert úgy voltam vele, hogy maximum egy kicsit kellemetlen lesz másnap, de semmi komoly. Nos, reggel alig bírtam kikelni az ágyból. Az ülés pedig fizikai lehetetlenségnek bizonyult. Semmi kedvem nem volt így bemenni dolgozni, mert nem ment volna az egész napos színlelés. Párom közelében játszottam a kemény srácot, de amint kitett a J&K üzlet előtt, azonnal fájdalmas grimasz jelent meg az arcomon. Most miért fáj ennyire? Az első alkalom után fele ekkora fájdalmat éreztem csak.

Eunseonak szerintem az első másodpercben leesett, hogy jól telt az estém. Ugyan nem szólt semmit, de bugyuta vigyorát nem lehetett semmivel sem letörölni az arcáról. Ha Dia itt lett volna, fixen beszól már az első percben és addig faggat, amíg el nem mondom neki, hogy mi volt Jungkookkal. Jut eszembe Dia... Azóta sem jutottam el hozzá a kórházba, pedig megígértem neki. Csak mostanában tényleg összejött minden és se időm, se kedvem nem volt kórházba menni. Elég volt anyával tegnap, bár az is inkább pszichiátria volt, mintsem kórház. Miután végignyomtuk a délelőtti műszakot, a Rice & Cakeben ebédeltünk, ahova menet fel is hívtam volt munkatársamat. Előző szombaton született meg a kis Seonghwa a késő délutáni órákban. Szerdáig bent kell maradnia még a kórházban, de utána már hazamehet. Szerencsére minden a legnagyobb rendben zajlott, mindketten makkegészségesek. Ma sajnos nem tudok bemenni hozzá, mert munka után költözök Jungkookhoz, de holnap este mindenképp meglátogatjuk. Így is rosszul éreztem magam, amiért nem voltam bent eddig nála, csak egyszerűen nem úgy jöttek ki a lépések mostanában. Most először anya költözzön be Mijoohoz, én meg Jungkookhoz, aztán több időm lesz babázni. Pár bunkó stílusú és értetlen vásárlón kívül minden rendben ment ma. Eunseoval szépen összeszoktunk már, nem okozott problémát a közös munka. Voltak napok, amikor jobban kijöttünk, de akadt olyan is, amikor nem sokat beszéltünk. Ahhoz képest, hogy az elején mennyire ellenszenves volt nekem, egészen megkedveltem az egyetemistát. Elképzelhető, hogy főként azért, mert már nem próbálkozik nálam. Szerintem neki is egyértelművé vált, hogy Jungkook a barátom és nem vonzódom az ellenkező nemhez. Aranyos lány és jókat szoktam rajta nevetni, vicces beszólásokat szokott elsütni, de semmi több.

- Akkor majd holnap reggel – köszöntem el a kolléganőmtől, majd a mellettem álló fekete hajúra pillantottam. Zárás előtt negyed órával betoppant és tartott egy gyors ellenőrzést a boltban. Meglepődtem, ugyanis meglepően szigorú volt, néha lenéző megjegyzéseket tett, miközben fintorogva felsorolta, hogy mi nem tetszik neki. Eunseoval elnézést kértünk és megígértük, hogy holnap reggel az lesz az első, hogy mindent helyrehozunk.

- Jó éjt és holnap találkozunk. Viszlát! – köszönt el tőlünk a lány, majd hátat fordított nekünk és megindult a kollégiuma felé.

- Mehetünk? – kérdezte főnököm, mire bólintottam egyet. – Anyudat el kell vinnünk Mijoohoz?

- Nem – ráztam meg a fejemet. – Úgy beszéltük meg, hogy felhívom Mijoot, ha hazaértünk, aztán jön anyáért és elviszi.

- Király – bólintott, azzal összekulcsolta az ujjainkat és megindult a parkoló felé.

- Miért voltál ennyire bunkó az előbb? – kérdeztem tőle.

- Az ellenőrzés közben?

- Igen.

- Nem akartam bunkó lenni, de holnap fontos emberek jönnek az üzletbe és kábé csillognia-villognia kell. Apa a lelkemre kötötte, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie, vagy átadja a nővéremnek az üzletvezető szerepet és új alkalmazottakat keres. – mondta nagyot sóhajtva. – Szóval elég nagy felelősség nyomja most a vállamat. Az üzletet és titeket sem szeretnélek elveszíteni, szóval ezért voltam határozottabb meg komolyabb most a megszokottnál.