our dirty secret ~ jikook | ✔

06

Büszkén kiegyenesedve vártam Jungkook érkezését pénteken reggel a J&K üzletének bejárata előtt. Tisztában voltam azzal, hogy ma főnökömmel leszek, ezért negyedórával hamarabb indultam el otthonról. Semmiképpen sem szerettem volna megváratni a fekete hajú férfit, mivel ez az utolsó próbanapom.

- Szép jó reggelt! – köszönt mosolyogva, amikor odaért hozzám. – Látom ma hamarabb kelt.

- Jó reggelt! Igen, mert nem szerettem volna késni az utolsó próbanapomon.

- Helyes – mondta, azzal az ajtóhoz lépett, majd kinyitotta azt.

Mindketten bementünk a boltba, én pedig azonnal az öltöző felé vettem az irányt. Miután lepakoltam a kijelölt szekrényembe a táskámat, a seprűt és a felmosót előre vittem az üzletbe, hogy feltakaríthassak. Jungkook eközben telefonált, úgy tűnt hivatalos ügyről van szó, mert idegesen járkált fel s alá. Egyszer kénytelen voltam rászólni, ugyanis olyan területre lépett, amit alig pár másodperce mostam fel. Elnézést kért, majd inkább az irodájába sietett, így nyugodtan folytathattam a felmosást. Miután ezzel végeztem a tegnap felpróbált fehérneműket visszapakoltam a helyükre, majd megnyitottam a kasszát és a terminált is beizzítottam. Pontban fél kilenckor elfordítottam az ajtón lévő nyitva feliratot, ezután eleresztettem egy szomorú mosolyt. Féltem, hogy ez az utolsó napom itt. Így előre nem tudhatom, hogy mi lesz Jungkook döntése, szóval az is benne van a pakliban, miszerint nem talált elég jónak Dia helyettesítésére. Voltak olyan pillanatok, amikor megdicsért, de úgy konkrétan egyszer sem utalt arra, hogy mire jutott. Az elmúlt napokban inkább csak megfigyelt, nem sokat beszélgettünk a munkán kívül, csak, amikor együtt ebédeltünk és amikor elhoztuk Diát a kórházból. Kétes érzések kavarogtak bennem, néha úgy éreztem, hogy simán megkaphatom ezt a munkát, néha viszont elbizonytalanodtam és kevésnek éreztem magam.

Hamarosan meg is érkezett a legelső vendég, aki csipkés fehérneműk után érdeklődött. Megmutattam neki, hogy hol találja a keresett alsóneműket, majd elmondtam, hogy szerintem a fekete néz ki a legjobban. Az elmúlt napokban legtöbben fehér, fekete és tűzpiros melltartókat, illetve bugyikat vettek, szóval úgy gondoltam, hogy továbbadom tudásom a göndör hajú nőnek. Minden bizonnyal most járt először itt, mert nem volt valami magabiztos, nem tudta, mi hol van. Hamar talált magának megfelelő darabokat, amiket fel is próbált. Én addig a többi érkező vendéget figyeltem, hátha valaki segítségre szorul. Jungkook azóta sem jelenet meg, ezért egyedül kellett boldogulnom, bár szerencsére egyszerre csak két-három ember tartózkodott az üzletben. Minden a lehető legjobban ment, egészen addig, amíg egy nő oda nem jött hozzám a kasszához és el nem kezdett kiabálni velem. Először nem igazán értettem, hogy miről beszél, ugyanis vöröslő fejjel csak mondta nekem a magáét, miközben gyereke kezét teljes erőből szorította. Sikerült rájönnöm, hogy az a problémája, miszerint nem mentem oda hozzá megkérdezni, miben segíthetek. Az már lényegtelen, hogy éppen fizettettem, két helyen pedig nem tudok egyszerre tartózkodni. Elnézést kértem tőle, majd udvariasan rákérdeztem, hogy miben is kellett volna segítség.

- Most már nem kell! – förmedt rám. – Biztosan nem jövök többet ide. Figyelmen kívül hagyják a vásárlókat! Biztosan a telefonjával volt elfoglalva, ezért észre sem vette, hogy ott állok már öt perce!

Mielőtt bármit is válaszoltam volna a nőnek, Jungkook besétált mellém a kasszába zsebre dugott kezekkel. Arca érzelemmentes volt, így pillantott fel a problémázó nőre. Udvariasan megkérdezte tőle, hogy pontosan mi is a probléma, majd miután a nő ismét kitombolhatta magát, nemes egyszerűséggel megvédett engem. Elmondta, hogy ez még csak az első hetem, és mivel nem vagyok szuperhős, egyszerre két helyen nem tudok tartózkodni. Biztosan nem telefonoztam, mert az eszköz nálam sem lehet a munkaidőm közben. Illetve egyébként sem úgy ismer engem, mint aki szándékosan megvárat egy vendéget. Ezekre a nő először nem tudott mit mondani, majd flegmán közölte velünk, hogy eredetileg a kislányának akart bugyit venni, de nem találta a gyerek részleget. A főnököm elvezette őt a kívánt helyre, ami egyébként az egyik sarokban volt kialakítva. Addig én próbáltam összeszedni magamat és nem elrontani a következő fizettetést. Jól esett, hogy Jungkook megvédett engem, először azt hittem, leszid majd és akkor nekem lőttek. Szívem még jó néhány percig a szívemben dobogott, miközben azon voltam, hogy remegő kezeimet megpróbáljam álcázni. Ez volt az első alkalom, hogy valamelyik vendég panaszkodott, ezért nem teljesen voltam rá felkészülve. Váratlanul ért, illetve nem feltétlen esett jól, ahogy az arcomba üvöltött a többi boltban tartózkodó ember előtt.