our dirty secret ~ jikook | ✔

32

Csak akkor tűnt fel, hogy összeöltöztünk Jungkookkal, amikor beléptünk a hatalmas terembe és gyorsan végigpillantottam a már jelenlévő embereken. A bordó és a sötétkék szín dominált az egész helyiségen, nem csak a résztvevők öltözetén, hanem a díszletben is. Így már értem, hogy miért pont erre a darabra esett a fekete hajú választása, ő pedig miért húzott bordó öltönyt, sötétkék nyakkendővel. Most is az árnyékaként mozogtam, egy pillanatra sem szakadtam el tőle még akkor sem, amikor megjelentek a szülei egy pincér társaságában. Muszáj voltam elvenni az üdvözlő italként szolgáló pezsgőt, mert megígértem főnökömnek, hogy megiszom. Jungkook szülei mosolyogva üdvözöltek engem, majd Miran kedvesen közölte velem, hogy nyugodtan igyak, amennyit szeretnék, mert úgyis náluk töltöm az éjszakát. Áradozni kezdett arról, hogy a fekete hajú milyen régen mutatott be nekik bárkit is, szóval a vendégszoba egy ideje kihasználatlanul áll a házukban. Már indulás előtt megágyazott nekem, mert nem akar majd hajnalban megváratni. Amíg a nő beszélt, addig Jungkook és az apja valamiről sustorogtak a háttérben, de nem tudtam hallgatózni, ugyanis Miran szavai teljes figyelmet igényeltek.

- Mi most szerintem leülünk – szakította félbe a főnököm az anyját pár perccel később, amikor már az udvaron lévő rózsáiról áradozott nekem, amiket mindenképpen meg szeretne mutatni a náluk tartózkodásom során.

- Bocsánat, túl sokat beszélek – nevette el magát a nő, majd utunkra is engedett minket.

- Bocsi az anyámért – sóhajtott fel Jungkook, amikor már helyet foglaltunk a kétszemélyes asztalunknál, ami főnököm nevére volt lefoglalva.

- Semmi baj – kuncogtam fel. – Jó volt hallgatni, hogy ilyen nagy beleéléssel beszélt a vendégszobájukról, majd a színes rózsáiról.

- Fel van pörögve, mert szerintem utoljára egy éve vittem haza valakit.

- Értem – bólintottam. – Nos, nem vagyok nagy szám.

- Neki nagyon is az vagy. Szimpatikus voltál már az első találkozásotokkor, szóval azóta minden alkalommal megkérdezte tőlem, hogy mizu veled, amikor találkoztunk.

- Komolyan? – lepődtem meg, mert ezt eddig nekem egy szóval sem említette.

- Igen – bólintott. – Apa is szimpatikusnak talált, ezért sem volt ellenükre, hogy náluk aludj. Mondjuk nyilván nem lesz szükség a vendégszobára, de ezt nekik egyelőre még nem kell tudniuk.

- Ó, szóval veled fogok aludni? – könyököltem az asztalra, majd oldalra döntöttem a fejemet és rebegtetni kezdtem a pilláimat.

- Miért talán azt hitted, hogy majd a vendégszobában alszol?

- Reménykedtem benne, hogy nem – mosolyodtam el. – Megisszuk a pezsgőt mielőtt meggondolom magam?

- Naná! – bólintott, azzal felém is emelte a poharát. – Igyunk arra, hogy ma este mindketten nagyon jól fogjuk érezni magunkat.

- Úgy legyen – helyeseltem, majd miután egymás szemeibe nézve koccintottunk, gyorsan lehúztam a szénsavas alkoholt. – Fúj... – motyogtam, mert nem kifejezetten tetszett a kesernyés utóíz.

- Nem ízlett?

- Nem igazán – ráztam meg a fejemet. – A bor, amit nálad ittunk, az sokkal finomabb volt.

- Ezzel mondjuk nem tudok vitatkozni – adott nekem igazat. – Elmegyek megkeresem Joont. Jössz te is?

- Szerintem én itt maradok. Menj csak nyugodtan.

- Oké, sietek. Ha valami van, akkor csörgess meg, aztán már jövök is.

- Tudok én magamra vigyázni, nem kell féltened – dőltem hátra a székben magabiztosan. Jungkook időközben feltápászkodott a székéről és odasétált mellém. Megállt előttem, lehajolt hozzám, majd egyik kezével megtámasztotta magát a székem háttámláján, a másikkal pedig az asztalra tenyerelt.