Hétfőn izgatottan léptem át a J&K üzlet bejáratát. Dia mosolyogva üdvözölt engem, majd miután gyorsan a helyére pakolt néhány fehér melltartót, biccentett egyet, hogy kövessem. Ugyanazon az ajtón mentünk, ahol előző héten Jungkookot is követnem kellett, viszont most nem sétáltunk el a folyosó legvégére, hanem hamarabb fordultunk balra.
- Itt tudod majd lepakolni a cuccaidat. Szeretnél magadnak külön szekrényt? – kérdezte Dia a sötétkék tárolókra mutatva. Kicsit visszahozta a gimnazista éveimet, ugyanis hasonló színű és méretű szekrényem volt nekem is két és fél évig.
- Neked van? – pillantottam rá kíváncsian.
- Igen – mondta. – A felső sor legutolsója az enyém. De mivel rajtunk kívül nincs más alkalmazott, ezért bármelyik a tiéd lehet.
- Akkor jó lesz nekem az alsó sor legelsője – válaszoltam kedvesen. Dia elővett egy vastag kulcscsomót a zsebéből, majd keresgélni kezdte a szekrényemhez passzolót, ami jelen helyzetben a hetes számot takarta.
- Mindjárt úgyis adok neked egy kulcscsomót, amin rajta lesznek a fontosabb ajtók kulcsai, de majd elmagyarázom neked, hogy melyik szín mit is takar pontosan. Egyszerű lesz megjegyezned, nem csak a színük, hanem a kis fehér cetlin lévő kezdőbetűk miatt is. – mondta, miközben átnyújtotta nekem a szekrényem sötétkék színű ragasztóval ellátott kulcsát.
- Rendben – bólogattam helyeslően, majd gyorsan be is pakoltam a cuccaimat a szekrénye, utána bezártam azt, a kulcsot pedig egyelőre a jobb zsebembe tettem.
A délelőtt java része azzal ment el, hogy Dia minden fontos információról beszámolt nekem. Azt mondta, hogy ebben a hónapban még itt lesz velem együtt, a jövő hónap viszont már kérdéses, az állapotától függ. Megkaptam az ígért kulcscsomót, amin rózsaszíntől kezdve citromsárgán át, egészen a sötétzöldig minden szín megtalálható volt. Nem mondom, hogy nem fájdult bele a fejem a hirtelen ért sok információba, de igyekeztem mindent jó mélyen elraktározni magamban. Nem akarok csalódást okozni, főleg az első betanulós napomon. Megtudtam, hogy a személyzeti bejárat a folyosó végén lévő jobb oldalt található, de azt nem sokszor használják. Általában Jungkook szokott ott ki és beosonni, ha nem akar keresztülrohanni az egész bolton. Illetve, ha érkeznek új áruk, akkor azok átvétele is ott történik. Rengeteg dologra oda kell majd figyelnem, le a kalappal Dia előtt, hogy neki ez egyedül gondtalanul ment, miközben még babát is vár. Ebédelni minden nap lesz lehetőségem, ugyanis háromnegyed tizenkettőtől fél egyik ebédszünet van. Dia ajánlott pár nagyon finom kajáldát, amik a közelben találhatók, illetve egy kávézót és egy cukrászdát is javasolt, ha esetleg nem csak főételt kívánnék. Azt mondta, hogy ma egyelőre még nem terhel le a kassza használatával, illetve a zárást is elvállalja, előbb emésszem csak a tőle hallottakat. Hálás is voltam neki, mert a fejem délutánra szét akart robbanni. Ebédidőben átmentem Dianak és magamnak ebédért a pár sarokra lévő gyrosozhoz, mert a fekete hajú nő azt kívánta. Én magamnak csak egy olcsóbb szendvicset vettem az egyik pékségben, mert nem volt nálam több pénz. Ezt sem anyától kaptam, hanem az egyik kabátzsebemben találtam, úgyhogy csak szerencsém volt.
- Jó napot, jó napot! – jelent meg három óra után Jungkook hatalmas mosollyal az arcán. – Hogy tetszik az első napja? – szegezte nekem a kérdését.
- Jó napot! – hajoltam meg udvariasan. – Eddig minden rendben.
- Dia elrettentette már az itt dolgozástól?
- Dehogyis! – nevetett fel a fekete hajú lány. – Jimin mindent tud már, egyedül a kassza vár rá.
- Jöjjön, elmagyarázom egyszerűen és érthetően – sietett be a pult mögé, én pedig azonnal követtem őt. – Nem nehéz, párszor megcsinálja, utána csukott szemmel is menni fog.
ESTÁS LEYENDO
our dirty secret ~ jikook | ✔
FanficJimin édesanyja alkoholfüggősége miatt kénytelen otthagyni a gimnáziumot, pedig már csak másfél éve volt hátra. Munka keresésre kényszerül mindössze tizenhét évesen. Tapasztalatlansága, végzettsége és kora miatt szinte mindenhol azonnal kinevetik és...