our dirty secret ~ jikook | ✔

05

- Jó reggelt! – intettem mosolyogva Diának, amikor megérkezett a J&K üzlete elé.

- Jó reggelt. Mióta vársz rám? – nézett karórájára zavarodottan, ugyanis eddig mindig rám kellett várni.

- Csak öt perce, ne aggódj – válaszoltam. Tanultam a keddi hibámból, ezért hamarabb keltem, hamarabb indultam otthonról és hamarabb is érkeztem meg a bolthoz.

- Akkor jó – mondta, én pedig már léptem is a bejárati ajtóhoz, hogy kinyissam. – Látom már korán reggel jó kedvedben vagy.

- Jól aludtam, szóval végre nem vagyok hulla. Azt hiszem kezdem megszokni a korán lefekvést és kelést.

- Pedig még csak ez a negyedik napod. Izgulsz a holnap miatt?

- Miért izgulnék? – néztem értetlenül a fekete hajú nőre.

- Hát holnap tudod meg, hogy Jungkook felvesz-e téged rendes alkalmazottnak.

- Azt már holnap meg is tudom? – döbbentem le. Azt hittem, hogy várnom kell még pár napot, utána értesít csak. Így most már kicsit ráparáztam a dologra, de még nem remegtek a végtagjaim és hasam sem állt görcsben. Majd holnap reggel!

- Persze – bólintott. – Szerintem műszak végére idejön Jungkook és mindent elmondd. Általában így szokta lerendezni az új alkalmazottak felvételét.

- Legalább hamarabb megtudom, amit meg kell, és fogok egész hétvégén azon izgulni, hogy akkor most itt dolgozhatok-e vagy sem.

- Így van – értett egyet velem a nő. – Most meg hova mész?

- Hozom a seprűt és a felmosót.

- Az az én reszortom – mondta, mire megvontam a vállaimat és közöltem vele, hogy majd én megcsinálom. Ő csak üljön le, nyissa meg a pénztárgépet, én majd elvégzem a megterhelőbb feladatokat.

A szerdai napom egyébként eseménytelenül telt, egész végig Diával voltam kettesben a boltban. Jungkook nem jött engem ellenőrizni, de igyekeztem minden tanácsot megfogadni, amit az elmúlt napokban kaptam. A fekete hajú nő ismét csak ebéd után érkezett, így egyedül nyitottam és vittem végig a délelőtti műszakot. Az elején volt egy kis nézeteltérésem a pénztárgéppel, de hamar javítottam a hibámat és utána már nem volt baj. A vendégek jó kedvükben voltak, többen is kérdezősködtek rólam, mert eddig még egyszer sem láttak itt. Elmondtam, hogy még csak próbaidőn vagyok, de nagyon szeretnék hivatalosan is itt dolgozni. Alig három nap alatt megkedveltem ezt a helyet és úgy érzem, gyorsan alkalmazkodtam. Többen is mondták, hogy nagyon ügyes vagyok, illetve dicsérő megjegyzéseket is kaptam a külsőmre. Sokak szerint akár modellként is tevékenykedhetnék, olyan kiváló és különleges adottságokkal rendelkezem. Nem igazán tudnám magamat fehérneműmodellnek elképzelni, sőt modellnek sem, ugyanis nem szeretem, ha fényképeznek. Az iskolai fotózásoknál is minden bajom volt, szó szerint kényszeríteniük kellett a tanároknak arra, hogy leüljek a fekete, hatalmas kamera elé. Így hát csak fogadtam a bókokat és mosolyogva megköszöntem a biztató, kedves szavakat.

- Jó napot! – üdvözöltem mosolyogva a legelső vendéget, aki fizetni szándékozott.

- Jó napot! – válaszolta.

- Ennyi lesz csak? – kérdeztem, mire bólintott egy aprót, de feltűnően méregetni kezdett. – Minden rendben?

- Tényleg nem ismersz fel? – sóhajtott fel szemeit megforgatva. Megráztam a fejemet, mert egyáltalán nem találtam ismerősnek a fekete hajú nőt. Összekevert volna valakivel? Mert én biztosan nem ismerem őt. – Mijoo vagyok, Park Mijoo. Anyád nővére. – mondta, mire nagyokat pislogva ismét a velem szemben állóra néztem.