our dirty secret ~ jikook | ✔

35

Az éjszaka nem aludtam túl sokat, szóval a reggelemet muszáj voltam egy presszó kávéval indítani. Jungkookkal hajnalig beszélgettünk, elmondtam neki a félelmeimet a kapcsolatunkkal kapcsolatosan. A szülei reakciója sem volt túlságosan bizalomgerjesztő, illetve nem tudtam nem arra gondolni, hogy anyának mikor és hogyan vallok majd színt. Még csak azt sem tudja, hogy meleg vagyok, nemhogy barátom van. Aki történetesen a főnököm és tizenkét évvel idősebb, mint én. Jungkooknak sikerült valamilyen szinten megnyugtatnia, de olyan sokat ő sem tudott tenni az ügy érdekében. Ez csak is anyán, illetve az időzítésen fog múlni. Egyelőre nem mondok neki semmit, ráérek vele szerintem.

Reggel Eunseoval szokásosan a bolt előtt találkoztunk, majd közösen mentünk be az üzletbe. Nem kérdezett rá arra, hogy miért a főnökömmel együtt jöttem, látszólag teljesen zavarban volt előtte. Szerintem szégyellte magát a tegnap történtek miatt. Elvégre alkoholt csempészett az italomba a tudtom nélkül. Ha nem hívom fel a fekete hajút a mosdóban, akkor ki tudja hogyan alakult volna az este hátralevő része. Jungkook az irodájába ment, én pedig a kolléganőmmel az öltözőt céloztuk meg. Csak azután szólalt meg, mikor már kettesben voltunk és nem állt fent annak a veszélye, hogy főnökünk bejön hozzánk.

- Figyelj, Jimin... – sóhajtott fel a lány, majd abbahagyta még a pakolást is. – Sajnálom a tegnapit. Nem volt semmi rossz szándékom, azt hittem nem fogod ennyire megérezni a piát. Csak egy kicsi vodkát kértem az italodba, semmi többet.

- Nem baj, Eunseo – erőltettem magamra egy apró mosolyt. – Csak, ha azt mondom, hogy nem iszok, akkor azt komolyan is gondolom. Nem kell titokban leitatnod, mert nem fogsz semmit elérni vele.

- Tudom és sajnálom – kért elnézést. – Többet nem csinálok ilyet, ígérem. Tényleg nem akarom, hogy egy ilyen miatt rosszban legyünk. Én csak jól akartam érezni magam veled, mert eddig egyszer sem voltunk kettesben munkán kívül.

- Értem – sóhajtottam fel. – Inkább öltözzünk, mert nem leszünk kész nyitásra.

- Most haragszol rám?

- Nem – ráztam meg a fejemet.

- Oké – sóhajtott fel. – Akkor megölelhetlek?

- Megölelni? Miért?

- Hát csak úgy. De, ha nem szabad akkor hagyjuk. – sóhajtott nagyot. – Ezek szerint még mindig neheztelsz.

- Jó, akkor adj egy ölelést. Remélem utána már elhiszed, hogy nem haragszok.

Eunseo olyan vidáman szökkent oda hozzám, mint egy kecske gida, aki éppen meglátta az édesanyját. Viszonoztam az ölelését, mert úgy voltam vele, hogy utána legalább leszáll majd rólam, aztán nem kell a nyaggatását hallgatnom.

- Olyan kellemes illatod van – suttogta, miközben arcát teljesen a nyakamhoz nyomta. Megpróbáltam elhajolni tőle, de túlságosan erősen szorított.

- Szerintem ennyi elég lesz... – motyogtam zavartan, majd ismét azon voltam, hogy távolságot varázsoljak kettőnk közé.

Viszont mielőtt ez megtörténhetett volna, kinyílt az öltöző ajtaja. Jungkook összeráncolt szemöldökökkel nézett minket, majd megköszörülte a torkát és kicsit lenézően így szólt:

- A magánéletüket kérem tartsák otthonra. Ez a munkahelyük, nem enyelegni.

Eunseo azonnal ellépett tőlem és zavartan lehajtotta a fejét. Határozottan kínos volt a helyzet, mert hiába tudta rólam a főnök, hogy meleg vagyok, attól még pont rosszkor nyitott ránk. Én kértem tőle először elnézést, a lány csak utánam motyogott valamit halkan.