Üresség, céltalanság, magány. Legfőképpen ez a három érzés kerít hatalmába minden egyes nap, mióta kiléptem Jungkook lakásának ajtaján. Jó volt újra látni Mijoot és anyát is, de valahogy mégsem tudtam teljes mértékben örülni nekik. Miután megérkeztünk keresztanyám lakására, megsemmisülve ültem a nappali kanapéján és hallgattam, ahogy anyával mesélnek az elmúlt hetek történéseiről. Testileg ugyan jelen voltam, de fejben csak is Jungkookra tudtam gondolni. Túl sok volt ez az elmúlt két nap. Egyik pillanatról a másikra romlott el minden. Hogyan is hihettem azt, hogy megérdemlem az őszinte boldogságot? Injoonnal és Jinhával sem beszéltem, már mióta, szerintem nem is kíváncsiak már rám. Amit amúgy teljesen megértek, az ő helyükben engem sem érdekelne, hogy mi van velem, miután hetekig ignoráltam őket. Egyszerűen csak mindig elmaradt, hogy válaszoljak az üzeneteikre. A délutáni program a közös filmnézés volt. Hiába nem láttam még a filmet, amit beindítottak, nem igazán kötött le. Csak ültem a kanapén és egy kispárnát szorítottam magamhoz, miközben igyekeztem nem elsírni magam. Borzasztó érzés volt belegondolni abba, hogy most egy ideig biztosan nem fogom látni Jungkookot. Most reménykedjek abban, hogy a J&K üzletben összefutunk, vagy inkább ne? Én magam sem tudom, hogy mi lenne jelenleg nekem a legjobb. Eunseo elküldte az új beosztásunkat, amit valószínűleg ma rakott össze Jungkook. Igazából hétvégén ketten vagyunk, hétköznapokon meg kettő naponta váltjuk egymást. Remek. Már most tudtam, hogy este semmit sem fogok aludni, de legalább holnapra be lettem osztva, így leköthetem magam.
Az elkövetkezendő napok nagyon szenvedősen teltek. Mintha legalább egy hétig szerda lett volna. Egyedül az volt más, hogy néha dolgoztam, néha meg nem. Nem csináltam semmit, Mijoo kanapéján csöveltem, és krimi sorozatokat néztem éjjel-nappal. Valahogyan muszáj voltam lekötni magam, mert kezdett egyre jobban megviselni Jungkook hiánya. Egyszer sem futottam össze vele az üzletben, aminek így utólag belegondolva egyáltalán nem örültem. Látni akarom őt. Megőrjít, hogy semmit nem tudok róla. Hiába hívtam Joont vagy Minjaet, egyikőjük sem vette fel a telefont. Biztosra vettem, hogy Jungkook beszélt velük, hogy ne fogadják a hívásaimat. Anyáék persze látták rajtam, hogy mennyire kivagyok, de nem akartam velük az érzéseimről beszélni. Szóval akárhányszor megkérdezték, akarok-e velük beszélni, letudtam annyival, hogy most túl izgalmas a műsor, amit nézek, majd később. Úgyis azt mondták volna, hogy még csak tizenhét vagyok, hamarosan túllépek az első szerelmi csalódásomon, aztán jön valaki más, akiért majd még jobban odaleszek. De nem akarom, hogy valaki más jöjjön, én csak is Jungkookot akarom. Nem gondoltam, hogy én valaha ennyire függeni fogok valakitől. Ijesztő, hogy mennyire képesek vagyunk ragaszkodni egyes emberekhez. Pedig mi még egy éve sem ismerjük egymást. Eddig azt nem tudtam elképzelni, hogy komoly kapcsolatom legyen valakivel, most meg azért emésztem magam, mert nem lehetek azzal, akit szeretek. A szemeim alatt lassan fekete karikák lesznek. Már az sem segít sokat, hogy reggelente a keresztanyám alapozójával megpróbálom elfedni az álmatlanságom nyomait.
- Mi van a barátaiddal? - kérdezte Mijoo reggel, mielőtt még munkába indultam volna. Az egyetlen pozitívuma annak, hogy a keresztanyámnál lakunk, hogy az üzlet tíz percre sincs gyalog. Tehát elég negyed nyolc után kelnem. - Nem beszélsz már velük? Mostanában a munkán kívül ki sem teszed innen a lábad.
- Elfoglaltak az iskolával - hazudtam.
- Nyugodtan áthívhatod őket ide - simított az asztalon pihenő kezeimre, amivel a kávés bögrémet szorongattam. - Engem nem zavarnak, és anyud is említette már, hogy régen látta őket.
- Majd megkérdezem tőlük, bár nem hiszem, hogy igent mondanak - vontam meg a vállaimat. Igazából kicsit szégyelltem magam, ezért sem írtam nekik eddig. Amíg Jungkookkal minden rendben volt, nem igazán kerestem őket. Most, hogy szünetelünk, nem szaladhatok egyből hozzájuk. Nem akarom, hogy egy pillanatig is azt higgyék, nem fontosak nekem és csak akkor van szükségem rájuk, ha Jungkook éppen nincsen.
VOCÊ ESTÁ LENDO
our dirty secret ~ jikook | ✔
FanficJimin édesanyja alkoholfüggősége miatt kénytelen otthagyni a gimnáziumot, pedig már csak másfél éve volt hátra. Munka keresésre kényszerül mindössze tizenhét évesen. Tapasztalatlansága, végzettsége és kora miatt szinte mindenhol azonnal kinevetik és...