our dirty secret ~ jikook | ✔

28

Jungkook olyan nagy beleéléssel mesélte nekem a ma történteket, hogy nem volt szívem félbeszakítani. Néma csendben hallgattam a beszámolóit a jelentkezőkkel kapcsolatosan, néha hümmögtem, aprókat bólintottam, de egész végig azon voltam, nehogy elsírjam magamat. Nem tudtam nem a volt történelem tanáromra gondolni, mert határozottan nem tett jót nekem, hogy ma megjelent az üzletben. Eljutottam egy olyan szintre, hogy készen álltam őszintén beszélni a főnökömnek a gondjaimról. Kezdtem ráébredni arra, hogy muszáj valakinek kiöntenem a szívem, mert egyedül nem fogok tudni túllendülni a múlton. Viszont Jungkooknak jó kedve volt, nekem meg egyszerűen nem lett volna szívem elrontani a hangulatot. Ezért úgy döntöttem, még várok egy kicsit a megfelelő időpontra, addig megpróbálom figyelmen kívül hagyni a szorító érzést a mellkasomban. Ha eddig kibírtam, akkor pár óra már gyerekjáték lesz, nem? Addig is a fekete hajú lakásán lehetek, nem kell egyedül beleőrülnöm a gondolataimba. A leendő kollégámat illetően még nem döntött Jungkook, de majd reggel kicsit hamarabb megyünk be az üzletbe és átbeszéljük nyugodt körülmények között a végső választást. Annyira máshol jártam gondolatban, hogy jóformán semmit nem jegyeztem meg, szóval jobb is lesz, ha ma mindent kibeszélek magamból. Aztán remélhetőleg holnap jobban tudok már koncentrálni.

Miután Jungkook leparkolt, fellifteztünk a lakásáig és lepakoltunk a nappaliban lévő bőrkanapéra. Amikor bementem a konyhába, nagyokat pislogva néztem a konyhapult jobb szélén lévő csokiszökőkutat, mellette rengeteg tállal, amik különféle gyümölcsökkel voltak megtöltve. Ez eddig biztosan nem volt itt.

- Mióta van csokiszökőkutad? – kérdeztem a fekete hajútól, aki időközben utolért engem.

- Ma reggel óta – mondta mosolyogva és már oda is lépett az említett tárgyhoz. – Anyáéktól kaptam, aztán megígérték, hogy a mai nap folyamán összeszereltetik valakivel.

Kihúzta a szökőkút alatti fiókot, majd kivett belőle pár hurkapálcát, felszúrt egy karika banánt az egyikre és a folyó csokoládé alá nyomta. Elismerően hümmögött, majd megismételte az előző műveletet, csak most nekem adta a csokival díszített gyümölcsöt. Tényleg finom volt, ezért én is elégedetten hümmögtem egyet. Szerintem nem meglepő, hogy a következő fél órában mindketten teletömtük magunkat finom csokis gyümölcsökkel. A banánon kívül ettem még epret, almát, mangót, szőlőt és barackot is. Jóllakva dőltem neki a konyhapultnak, miközben mosolyogva azt néztem, hogy a házigazda még mindig eszik. Az állától egészen az orráig csokis volt, ezért nem bírtam nem nevetni rajta. Huszonnyolc éves, most mégis úgy viselkedett, mintha csak nemrég töltötte volna az ötöt. Egyébként megértem, mert tényleg isteniek voltak a gyümölcsök csokoládéval ízesítve, de én még sem kentem össze magamat.

- Úgy nézel ki, mint egy malac – mondtam karjaimat összefonva a mellkasom előtt.

- Miért? – kérdezte tele szájjal.

- Tiszta csoki az arcod – nevettem el magamat.

- Igen? Hol? – lepődött meg, de azért bekapott még egy banán darabot a szájába.

- Mondjuk úgy, hogy az álladtól az orrodig jóformán mindenhol.

- Leszeded? – kérdezte szemöldökeit húzogatva.

- Adok valamit és szedd le magadnak – mondtam, azzal letéptem egy papírtörlőkendőt és átnyújtottam neki.

- De ez így nem olyan – motyogta lebiggyesztett ajkakkal.

Megvontam a vállaimat és mosolyogva néztem végig, amíg Jungkook sértődést megjátszva letörölte az arcát. Miután kidobta a koszos zsepit, odalépett hozzám és egy nemes egyszerűséggel összecsokizta az orrom hegyét. Még mielőtt felháborodhattam volna, a derekamnál fogva odahúzott magához és lecsókolta az imént rám kent édességet.