our dirty secret ~ jikook | ✔

13

A taxisofőr túlságosan belemerült a telefonálásba, ezért jóformán hátra sem pillantott hozzánk egyszer sem. Hosszú percekig mozdulatlanul ültem és az ablakon bámultam kifele, de egy idő után muszáj voltam a mellettem ülőre nézni. Elég mélyen aludhatott, ugyanis még a szája is nyitva volt, illetve, mintha halkan horkolt is volna. Eleresztettem egy apró mosolyt, mert nem gondoltam volna, hogy egyszer így láthatom majd a főnökömet. Ha jól láttam a sofőr GPS-én, akkor még fél órát biztosan utazni fogunk, tehát valamivel el kell ütnöm az időt, ha nem akarom halálra unni magamat. Nyeltem egy aprót, majd közelebb csúsztam Jungkookhoz. Behunytam a szemeimet és igyekeztem minél jobban magamba szippantani kellemes illatát. Nem tudom, hogy pontosan mikor is szerelmesedtem bele ennyire a parfümjébe, de mostanra jóformán menthetetlen lettem. Amikor megérzem, azonnal görcsbe rándul a gyomrom és közelebb szeretnék kerülni hozzá. Talán ezért is csúsztam még jobban az irányába. Még szerencse, hogy őt középre ültette be Joon, nem a jobb szélére, mert akkor most nem tudtam volna ennyire közel kerülni hozzá. Beharaptam alsó ajkamat és fejemet a felkarjának döntöttem. Hosszú percekig nem mozdultam, de végül arcomat belefúrtam öltönyének selymes anyagába. A fűszeres illat azonnal megcsapta az orromat, ezért még közelebb bújtam hozzá. Egyszerre lepte el a testemet a nyugtalanság és a jóleső bizsergés. Egyrészt megrémültem attól, hogy csupán az illata miatt képes vagyok ilyen szintű extázisba kerülni, másrészt viszont még közelebbről és még jobban akartam érezni a férfit. Teljesen elvarázsolt, levett a lábamról és kezdtem úgy érezni magamat miatta, mint egy megszállott. Hiába ültem csak mellette és döntöttem a fejemet a felkarjának, már most leírhatatlan boldogságot éreztem. Azt akartam, hogy megálljon az idő és még jó sokáig ebben a pózban lehessek következmények nélkül. Az az egy szerencsém, hogy főnököm lerészegedett, mert ha magánál lenne, akkor most néma csendben ülnénk az ülés két szélén egymásra sem nézve. Nem kapaszkodhatnék belé görcsösen, miközben attól rettegek, hogy ezt soha többé nem tehetem majd meg ismét. Aztán eszembe jutottak a Jinha által mondottak. Igaz, valamilyen szinten biztos voltam a Jungkook iránta érzéseimben, mégis meg akartam bizonyosodni arról, hogy valóban vonzódok-e a fekete hajúhoz. Ezért is hajoltam el tőle, majd remegő ujjaimmal az arcára simítottam. Ismét beharaptam alsó ajkamat, miközben szájának vonalát rajzoltam körbe. Egyszerűen nem bírtam kihagyni azt a pontot, hiába igyekeztem arcának többi részére fókuszálni. Erős késztetést éreztem, hogy most azonnal megcsókoljam. Megijedtem saját gondolataimtól, ugyanis éppen a főnökömről van szó. A főnökömről, aki tizenegy évvel idősebb nálam. Még csak eszembe jutnia sem szabadna ilyesminek, még sem tudtam elpillantani párnáiról. Összeszorítottam a fogaimat, de mielőtt még megmozdultam volna, Jungkook nyöszörögni kezdett és pózt változtatott. Még közelebb került az arcomhoz és becsukta a száját, ami eddig résnyire nyitva volt. Gondolataim ezerrel kavarogtak, folyamatosan Jinha, illetve Dia szavai jártak a fejemben, miszerint a főnököm talán viszonozza a semmiből jött érzéseimet. Lépnem kell, ha tudni akarom, hogy komolyak-e a szándékaim. Ha most megcsókolom, akkor lehet rájövök, még sem váltja ki belőlem azt, amire számítottam. Utána már könnyebb lesz elengednem és nem fogok minden egyes alkalommal szenvedni, amikor meglátom. Ökölbe szorítottam az kezeimet, majd behunytam a szemeimet és amilyen óvatosan csak tudtam, ráhajoltam Jungkook puhai ajkaira. Most sokkal jobban remegtem, mint amikor a felvételemmel kapcsolatos eredményemet vártam. Megmozdítottam az ajkaimat, de nem olyan sokára elhajoltam főnökömtől és a lehető legmesszebb húzódtam tőle. Mellkasom olyan szaporán emelkedett és süllyedt, mintha most futottam volna le egy egész maratont. Tenyereim izzadtak, még mindig remegtem és szívem hihetetlenül gyorsan vert. Megcsókoltam. Komolyan megcsókoltam a fekete hajút.

- Megérkeztünk – szakított ki gondolataimból a taxisofőr éles hangja.

Először azt hittem csak viccel, de amikor kinéztem az ablakon és megpillantottam a hatalmas épületet, ahova szerdán is hozott Jungkook, leesett, hogy nagy valószínűséggel nem hazudik. Rendesen belemerülhettem a gondolataimba, ha több mint húsz perc két pislogás alatt eltelt. Megköszörültem a torkomat, majd gyorsan kifizettem a Joontól kapott pénzből a taxi díját és kiszálltam a kocsiból. Muszáj voltam felkelteni a főnökömet, mert alvó állapotban sajnos nem tudom felvinni a lakásáig. Először befogtam az orrát, hogy hátha majd erre felkel, de miután levegő után kapkodott és megkaparintotta azt, tovább horkolt. A két karjánál kezdtem rázni, majd az arcát is megütögettem, de még csak megmozdulni sem akart. Már kezdtem bepánikolni, ugyanis a sofőr is türelmetlen pillantásokkal illetett, ezért arra az elhatározásra jutottam, hogy felültetem a főnökömet és nemes egyszerűséggel kihúzom a kocsiból. Remélem magához tér és lábra állítom majd, mert nem szeretném a betonon végezni. A tervem valamilyen csoda módján bevált, ugyanis miután kiszenvedtem a fekete hajút a hátsó ülésről, magához tért. Először nyilván azt sem tudta merre van arccal, de miután röviden leírtam neki a jelenlegi helyzetünket, összeszedte magát. Lassú, de biztos lépésekkel indultunk el a felhőkarcoló bejárata felé, viszont egész végig támogattam Jungkookot, mert a fél órás alvás egyáltalán nem józanította ki. A lifthez érve kicsit megkönnyebbültem, mert a nehezén már túl voltunk. Felmegyünk a tizedik emeletre, ahol már csak pár lépést kell sétálnunk és ott is vagyunk a lakásánál. Viszont még a cél előtt nem várt akadályba ütköztünk, ugyanis a férfi nem tudta a nyolc számjegyből álló belépőkódját. Engem a sírás kerülgetett, a fekete hajú viszont csak szótlanul állt és engem bámult a csodát várva. Elképzelésem sem volt a kódjáról, ugyanis erről valahogyan egyszer sem esett szó kettőnk között. Végső elkeseredésemre felhívtam Diát abban bízva, hátha ő tudja legalább egy részét a hosszú jelszónak. Hátha arról majd eszébe jut valami Jungkooknak és végre bejutunk a lakásába.