our dirty secret ~ jikook | ✔

47

- Jó kedved van - állapítottam meg, amint beszálltam Jungkook kocsijába.

- Neked is szia, szerelmem - hajolt oda hozzám egy gyors csókra. - Milyen napod volt?

- J... jó?! - sandítottam a mellettem ülőre, ugyanis enyhe kifejezés lett volna rá a fura szót használni. - Beléd meg mi ütött? Mi történt ma? Ugye nem tetted el láb alól Minjaet?

- Bármennyire is szerettem volna, nem - nevette el magát a fekete hajú. - Viszont nincs már a lakásomon, sikerült neki ideiglenes lakóhelyet találni.

- Hol? - kérdeztem, mire azonnal kaptam a választ, miszerint Joon új lakótársa lesz egy darabig. - Jól meglesznek?

- Joon határozott személyiség, kérdés nélkül megvédi magát, úgyhogy én nem féltem.

- Akkor jó, azt hiszem - bólintottam.

- Mennyire vagy fáradt? - kérdezte, majd beindította az autót, ugyanis eddig a bolt előtti parkolóban ültünk.

- Annyira nem, miért?

- Tudsz jégkorcsolyázni?

- Utoljára szerintem öt évesen jégkoriztam - nevettem fel. - Miért? Oda akarsz menni?

- Persze csak akkor, ha szeretnél. Mindig feldobja hirdetésbe a Seoul Plaza jégkorcsolyapályát, aztán gondoltam benézhetnénk, úgy sem voltam még ott. Este tízig nyitva van, szóval kocsival simán odaérünk.

- Jó! - bólintottam. - De nincs kesztyűm. Se sapkám. És a kabátom sem túl vastag.

- Gondoltam mindenre, babám, ne izgulj. A csomagtartóban vannak a sapkák és a kesztyűk, plusz vettem neked egy vastag, téli kabátot. - mondta hatalmas vigyorral az arcán. Szerintem most úgy érezte magát, mintha ő lenne a nap megmentője, ezért dagadt ennyire a mája a büszkeségtől.

- Jungkook és a random tervei - nevettem el magamat. - Mindenre gondolsz.

- Igyekszem. Nos, akkor már ütöm is a telómba a koripálya címét, aztán nincs megállás a belvárosig.

Nem válaszoltam semmit, csak hátradöntöttem az ülésre a fejemet és a sofőr arcát kezdtem tanulmányozni. Sikerült megállapítanom, hogy ma is elképesztően néz ki, szívem ki is hagyott egy ütemet, amikor helyes, már-már hibátlan arcán időztem. Néha csak úgy fejbe csap a tudat, miszerint tényleg egy ilyen helyes férfi a párom. Mai napig nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki Jungkookot, de nem tudok elég hálás lenni amiért van nekem. Tudom, még fél éve sem ismerjük egymást, de már ígyis rengeteg mindenen keresztülmentünk. Kemény hónapokon vagyunk túl, de végig ott voltunk egymásnak, támogattuk és segítettük a másikat, ahol csak tudtuk. A főnököm nem csak arra tanított meg, hogy milyen egy komoly kapcsolat, hanem neki köszönhetően sikerült teljesen felnőnöm a fiatal korom ellenére is. Olyan dolgokat tapasztaltam meg mellette, amikről eddig álmodni sem mertem volna. Az meg, hogy mindig a kedvemben akar járni - és jár is, csak még jobban megmelengeti a szívemet. Sokszor eszembe jut, hogy vajon miért pont egy tizenhét éves fiú mellett kötelezte el magát. Viszont ilyenkor mindig igyekszem elhessegetni a paranoiámat és megszabadulni a negatív gondolataimtól. Rengetegszer elmondja, hogy mi fogta meg bennem először és, milyen tulajdonságaimat szereti a legjobban. Ilyenkor általában mindig teljesen elpirulok és zavarbajövök, majd teljesen meghatódok.

Levert a víz, amikor megindultunk a jégkorcsolyapálya bejárata felé. Kicsit elbizonytalanodtam, mert akkor sem voltam túl jó, amikor ötévesen próbálkoztam a jégen. Nem akartam leégetni magamat és páromat sem, szóval kissé szorongni kezdtem, amíg a jegypénztárnál álltunk. Jungkook kabátjába kapaszkodtam és szám belsejét harapdáltam, miközben a körülöttünk lévőket figyeltem. Mindenki annyira felszabadultan rohangált jégkorcsolyával a lábán, mintha cipő lenne rajtuk. Én meg remegni kezdtem, ha arra gondoltam, hogy esek egy nagyot és betöröm a fejem.