our dirty secret ~ jikook | ✔

44

Következő nap reggelétől a munkaidőm végéig Jungkook kifejezetten furán viselkedett. Valamit szemmel láthatóan titkolt előlem, ha pedig rákérdeztem, hogy mégis mi ütött belé, akkor egy szimpla „nincsen semmi", „mi lenne?", „mindig ilyen vagyok" és társaival letudta a válaszadást. Nem szokott ilyesmit csinálni, így viselkedni meg még annyira sem, szóval tanácstalan voltam. Nem tudtam koncentrálni a munkámra, nem tudtam segíteni Eunseonak, ugyanis folyamatosan azon kattogtam, hogy vajon mit rejtegethet. Sajnáltam kolléganőmet, mert helyettem is ő dolgozott, én csak a kasszázást vállaltam el - bár néha a pult mögött is sikerült hosszú percekre elbambulnom. Utálom a meglepetéseket, még azt sem sikerült eldöntenem, hogy jóra vagy rosszra számítsak. Mármint csak nem készülne valami olyannal, aminek én egyáltalán nem örülnék, nem? Tegnap este még minden rendben volt közöttünk, egy másodperc erejéig sem mutatta jelét annak, hogy valami gáz lenne. Illetve reggel is kedves volt velem, ágyba kaptam reggelit, de mégis furcsán viselkedett. Fixen tervez valamit, de rendesen idegesített, hogy konkrét még tippem sem volt.

- Most már elmondod végre, hogy mire készülsz? - kérdeztem tőle nagyot sóhajtva, amikor már az autójában ültünk. Zárásra az üzlethez jött, de továbbra is titokzatosan viselkedett, szóval muszáj voltam ismét rákérdezni a fura viselkedésére. - Valami rosszat csináltam? Ma egész nap ezen kattogtam és szegény Eunseonak csak terhére voltam. Mit titkolsz előlem?

- Csak randizni szerettelek volna elvinni - mondta. - Romantikus vacsora, meg ilyenek.

- Komolyan? Csak ennyi? - pislogtam nagyokat meglepődve.

- Igen - bólintott. - Talán kicsit túlzásba vittem a titkolózást, nem akartam, hogy ennyire rástresszelj a dologra.

- Basszus, de megkönnyebbültem - csuktam be a szemeimet, miközben hátradőltem az ülésen. - Már minden faszság az eszembe jutott.

- Ismerhetnél már, kicsim. Tudod jól, hogy ok nélkül nem titkolózok.

- Tudom, csak most mégis annyira fura voltál.

- Legközelebb nem lesz ilyen, jobban odafigyelek majd rá, jó? - kérdezte combomra simítva, mire bólintottam egyet. - Akkor mehetünk?

- Jó leszek ilyen ruhában? - pillantottam le magamra, mire mosolyogva bólintott egyet.

- Azért egy csókot kapok?

- Persze - bólintottam és már meg is szüntettem közöttünk a távolságot. Kicsit túlságosan elragadott a hév, amikor beszálltam a kocsiba és azonnal letámadtam szerencsétlent.

Nem kocsikáztunk olyan sokat, a Marronnier Parktól nem messze parkoltunk le, ahonnan még pár percet sétálnunk kellett. Jungkook hozott magával egy nagy kosarat, de nem nézhettem bele, mert azt mondta, hogy pár perc múlva úgyis megtudom a tartalmát. Javában sötét volt már, ezért bátorkodtam megfogni a főnököm kezét. Mosolyogva kulcsolta össze az ujjainkat, mert most nem féltem attól, hogy ítélkező és lenéző pillantásokat kapunk. Kitágultak a szemeim, amikor a parknak azon részéhez értünk, ahol az autósmozi van. Egy hatalmas, fából készült tábla és az azon lévő fekete színű írás tudatta velünk, hogy hol is vagyunk pontosan.

- Ide jöttünk? - kérdeztem csillogó szemekkel. Még sosem voltam autósmoziban. Rengeteg filmben és sorozatban szerepelt már, de eddig még nem volt lehetőségem eljutni egybe sem. Alapból pénzem sem volt, de párom sem, egyedül meg biztosan nem járok ilyen helyekre. Az autósmoziba többségében randira mennek az emberek, vagy talán még baráti kiruccanás gyanánt látogatják meg.

- Igen - bólintott. - Gyere, mert pár perc és kezdődik a film.

- Mit nézünk? - kérdeztem tőle, mikor már elindultunk a jegypénztár felé.