our dirty secret ~ jikook | ✔

38

- Nincsen semmi kedvem menni – sóhajtottam fel anyára pillantva, mikor már teljesen fel voltam öltözve és készen álltam az üzleti vacsorára.

Nem hazudok, ha azt mondom, hogy egyáltalán nem számítottam arra, hogy személyesen jönnek el az üzletbe Jungkook szülei, hogy beszéljenek velem. Először azt hittem, hogy valami nagyobb baj van, esetleg én csináltam valami hülyeséget. De hamar kiderült, hogy csak egy újabb üzleti vacsoráról van szó. Először természetesen nem akartam igent mondani, mert a fiukkal nem vagyok olyan helyzetben, hogy közösen jelenjünk meg a találkozón. De aztán közölték velem, hogy csak azért kellene menjek, mert Jungkook nem lesz a hétvégén Szöulban. Valakinek viszont képviselnie kellene a J&K üzletet, így rám esett a választásuk, mivel kétszer is voltam már a fiukkal ezelőtt. Eunseo is szóba jöhetett volna, de mivel ő még új és ismeretlen lenne neki a közeg, ezért egyedül nem akarták azonnal belerántani a mélyvízbe. Teljesen érthető volt a magyarázatuk, ezért végül belementem abba, hogy elmenjek a rendezvényre. Igaz, hogy egyedül nem fogom jól érezni magam, de nem mondhattam nekik nemet, mégis csak a főnököm szülei. Amúgy sem lesz ott a fekete hajú, szóval talán nem lesz olyan borzasztó. Ott leszek, eszek egy keveset, beszélgetek random emberekkel és már jövök is haza. Nem kell hajnalokig ottlennem. Az elindulás viszont mindig is nehéznek számított nálam, szóval most sem volt sok kedvem átlépni a lakásunk küszöbét. Hiába jött értem taxi, egyszerűen nem akartam megindulni. Eddig kettő alkalommal voltam ilyen rendezvényen, viszont mindkettő alkalommal Jungkookkal az oldalamon mentem. Most viszont egyedül leszek, biztosan kínos lesz az egész és szorongani fogok. Csak Junseo, Miran és jó esetben Joon lesz ott, akit ismerek.

- Sajnos nincs más választásod – sóhajtott fel anya. – Próbáld meg jól érezni magad, aztán már jöhetsz is haza.

- Hát, kösz... – motyogtam, majd a bal csuklómon lévő órámra pillantottam. Már öt perce vár rám lent a taxi, én mégis húzom itt fent az időt.

- Itt fog hagyni a taxi, szóval menjél – kezdett el a bejárati ajtó felé tolni anya. – Ha valami van, akkor hívj. Egy darabig még biztosan fent leszek.

- Oké – bólintottam, azzal nyöszörögve, de kiléptem a lépcsőházba.

Nulla életkedvvel lépcsőztem le a földszintre, majd lehajtott fejjel sétáltam oda a taxihoz, hogy beülhessek a hátsó ülésre. Halkan köszöntem, majd elnézést kértem a hosszas várakozásért és random kitaláltam, hogy a macskám levert egy vázát, amit össze kellett takarítanom, nehogy a kishúgom belelépjen az üvegszilánkokba. Igaz, hogy se macskám, se pedig húgom nincsen, de hirtelen ez jutott eszembe. Szerencsére együttérzést mutatott a sofőr, szóval elhitte a kitalált történetemet. Bárcsak ilyen könnyedén kihazudhattam volna magamat a mai vacsoráról is. Mindegy, most az egyszer kibírom ezt a pár órát, nem fogok belehalni. Ha pedig itt lesz Joon, akkor vele leszek, szóval talán sikerül majd elkerülnöm a magányt is.

Nem kellett fizetnem a taxiért, mert Jungkook szülei rendezték a számlát. Megköszöntem a gyors és akadálymentes fuvart, azzal kiszálltam a kocsiból és megindultam az ismerős üvegépület bejárata felé. Hatalmas gombóc keletkezett a torkomban, és olyan szinten izgultam, hogy hányingerem is lett. Legszívesebben elfutottam volna, de sajnos ezt nem tehettem meg. Alapból utálok ismeretlen emberek közé menni, viszont egyedül ez felért nálam jóformán a halállal. Magamra erőltettem egy nagyon hamis mosolyt, amikor megpillantottam Jungkook szüleit. Most is aranyosak voltak velem, azonnal az asztalomhoz vezettek, majd a kezembe nyomtak egy pohár pezsgőt. Hiába akartam elutasítani udvariasan, addig erősködtek, amíg kénytelen voltam elfogadni az üdvözlőitalt. Egy hatalmas sóhaj társaságában kortyoltam bele az italba, majd gyorsan végigvezettem a tekintetem a termen, ugyanis ismerős arcok után kutattam. Sajnos nem láttam Joont, így kezdtem egyre kényelmetlenebbül érezni magam. Ha nem Jungkook szüleiről lenne szó, akkor biztosan nem jöttem volna el. Hiába a fekete hajú a főnököm, attól még az apjáé a cég, szóval, ha a mára nemet mondok, akkor biztosan elszállt volna a pozitív benyomásuk rólam. Néma csendben szenvedtem egy ideig, majd úgy döntöttem, hogy bekapok valamit, mert megéreztem kicsit a pezsgőt. Hiába ittam csak egy pohárral belőle, nehezedni kezdett a fejem és úgy éreztem, mintha forogna velem a világ.