our dirty secret ~ jikook | ✔

21

- Mióta tetszem neked? Vagy hogy tetszettem meg egyáltalán? – kérdeztem Jungkookot, miután visszatértem a mosdóból és ismét befeküdtem mellé a nagy franciaágyba.

- Túl sablonos lenne, ha azt mondanám, hogy már az első pillanattól kezdve szimpatikus voltál? – eresztett el egy apró mosolyt. – Igazából én magam sem tudom. Szépen lassan alakult ki ez az érzés bennem, de már a legelső találkozásunkkor tudtam, hogy különleges vagy. A kisugárzásod egyből megfogott. Aztán ahogy telt az idő, többször is bebizonyítottad, hogy a fiatal korod ellenére mennyire talpraesett vagy valójában. Nem sok veled egykorú lenne képes ennyi idősen munkába állni és kenyérkereső lenni a családban, otthagyva az iskolát és a tanulást. Meg egyébként közvetlen, őszinte és odaadó vagy, jól kijössz a körülötted lévőkkel, ez is azonnal szimpatikus volt benned.

- Értem – mosolyogtam, miután kielégítő választ kaptam a kérdésemre. – Igazából velem is hasonlóan történtek a dolgok. Már az első találkozásunkkor helyesnek találtalak, de szerintem a próbaidőm utolsó egy-két napjában fogalmaztam meg magamban, hogy valamit érzek irántad. Mondd csak, a parfümödet hol vetted? Egyszerűen imádom az illatát!

- Szerintem bármelyik drogériában kapható – nevette el magát. – Egyszerű Hugo Boss parfüm. Ennyire tetszik?

- Nagyon – bólogattam hevesen. – Annyiszor a nyelvem hegyén volt már, hogy rákérdezzek, de furán jött volna ki. De most már minden kérdésemet felteszem neked, úgyhogy úgy készülj!

- Rendben! Várom ezeket a kérdéseket.

- Tényleg nem zavar, hogy az alkalmazottad vagyok, aki méghozzá fiú is, és ennyivel fiatalabb, mint te?

- Engem sosem érdekelt a korkülönbség, ahogy a nem sem. Mondjuk egy ideje már nem randiztam nővel, utoljára talán az egyetemen öt éve. Mióta dolgozok, azóta inkább a velem azonos neműek érdekelnek. A közöttünk lévő korkülönbségről meg annyit, hogy amíg ilyen jól megértjük egymást és meg tudunk beszélni mindent, addig engem nem zavar, hogy csak tizenhét vagy. Az meg, hogy az alkalmazottam vagy, nem különösebben zavar. Ha nem jelentkeztél volna az üzletbe dolgozni, akkor nagy valószínűleg nem ismertük volna meg egymást.

- Ez igaz – bólintottam. – Akkor jó, azt hiszem. Kicsit féltem attól, hogy csak egy gyerekként gondolsz rám, ezért sem gondoltam volna, hogy viszonzod az érzéseimet.

- Sosem gondoltam rád csak egy gyerekként. Már akkor tudtam, hogy nagy valószínűséggel érettebb vagy a korodnál, amikor megjelentél az állásinterjún. Nem sok tizenhét éves hagyja ott az iskolát ilyen hamar, csak azért, hogy dolgozni menjen.

- Én sem jó kedvemből hagytam ott az iskolát – sóhajtottam fel.

Igazából nem tudom, hogy mikor lettünk ennyire érzelgősök mindketten. Viszont kifejezetten jól esett, hogy ilyen őszinte lehettem Jungkookhoz. Feltehettem azokat a kérdéseimet, amik már egy jó ideje megfogalmazódtak bennem. A főnököm is őszinte volt, egyáltalán nem éreztem azt, hogy valamiben esetleg nem az igazat mondta volna. Bár még így is tudtam volna miről faggatózni, viszont nem akartam most sem túlzásokba esni. Nem akarom elveszíteni a bizalmát a kíváncsiskodásommal, ezért megfogadtam, hogy inkább többször kérdezek tőle kevesebbet, minthogy egyszerre zúdítsak a fejére mindent. Annak semmi értelme nem lenne, egy idő után tuti rám is unna.

A fekete hajú eleresztett egy apró mosolyt, majd arcomra simított és megjegyezte, hogy mennyire puha bőröm van. Hüvelykujjával bejárta az arcom minden apró zugát, legutoljára az ajkaimat hagyta. Először csak óvatosan megérintette azokat, utána többször is végighúzta párnáimon az ujját. Én egész végig a szemeit néztem és észrevettem, hogy amint számhoz ért, tekintete megváltozott. Szemei csillogni kezdtek, ezzel párhuzamban pedig még sötétebbek lettek, mint voltak. Most már nyoma sem volt a mosolygós főnökömnek, mintha benyomott volna egy kapcsolót és egy másik énje tört volna felszínre. Elkomorodott, ugyanakkor nem volt szigorú, csupán szavak nélkül tudatta velem, hogy mi jár a fejében. Meg akart csókolni. Én is meg akartam őt, szóval nyomtam egy apró puszit az ujjára, hogy tudassam vele, nyugodtan megteheti, amire gondol. Nem kell itt semmit sem túlgondolni, mindketten pontosan ugyanazt akarjuk, ez az elmúlt napokban tökéletesen ki is derült. Minden egyes alkalommal, amikor Jungkook ajkai az enyémekhez érnek, mérhetetlen adrenalin lepi el a testemet. Szárnyalni tudnék örömömben, de visszafogom magam, mert minden egyes mozzanatát ki akarom élvezni annak, hogy főnököm közvetlen közelében lehetek. Egyszerűen nem tudom megunni a csókcsatáinkat, hiába maradok mindig alul. Igazából nem is áll szándékomban lenyomni őt, nekem teljesen jó, ha ő diktálja a tempót. Felduzzadt ajkakkal hajoltam el a fekete hajútól, majd eleresztettem egy nagy sóhajt és mosolyogva elterültem az ágyon. Nem akartam hazamenni, itt akartam maradni vele még jó sokáig. Olyan jól éreztem magamat vele, hogy hiányozni fog. Azt sem tudom, hogy a hazaköltözésem után mégis hogyan fogjuk megoldani a találkákat. Egyáltalán fogunk kettesben találkozni? Annyira jó volt ez a pár nap, már-már földöntúli élménynek számított a fekete hajú lakásán lakni. Viszont, mint minden jónak, ennek is vége szakad egyszer. Holnap munka után elválnak útjaink, nekem pedig ki kell takarítanom az egész lakást, mielőtt anya hazajön. Őszintén remélem, hogy meg fog változni és nem fog újra alkoholhoz nyúlni. Én biztosan nem fogom neki engedni, hogy újra inni kezdjen. Ha kell, akkor összeveszek vele.