our dirty secret ~ jikook | ✔

42

Jungkook szemszög

Már akkor éreztem a feszültséget Jiminék lakásában, amikor a barátom ajtót nyitott nekem. Látszott rajta, hogy nincsen túl jó kedve, csak egy magára erőltetett mosollyal és egy hanyag öleléssel üdvözölt. Halkan rákérdeztem, hogy mi a baj, mert volt egy olyan sejtésem, az anyja miatt nem repes az örömtől. Megvonta a vállait, majd az anyja szobája felé pillantott, így szavak nélkül megerősítette a feltételezésem. Rá akartam kérdezni, hogy mégis mi történt, mert amikor pár órája telefonon beszéltünk, akkor még nem volt semmi baj, de végül nem tettem. Majd megbeszéljük nyugodt körülmények között, ha kettesben leszünk. A szívem kihagyott egy ütemet, amikor a nappaliban megpillantottam Naraet a kanapén ülni. Minden bizonnyal ránk várt, ugyanis alapjáraton mindig a szobájába zárkózik, csoda, ha kétszer kijön onnan egy nap. Jimin szerintem tudta, hogy itt van, mert ő nem különösebben lepődött meg a nő láttán.

- Beszélni akarok veled, Jungkook – sóhajtott fel. – Kimegyünk a konyhába?

- Persze – bólintottam, azzal követtem a nőt az említett helyiségbe. Jimin is velünk tartott, de egész végig lehajtott fejjel piszkálta a pulcsijának szélét. Rossz előérzetem volt, ezért egyre feszültebbé és idegesebbé váltam. Csak mondják már, hogy miről van szó!

- Úgy néz ki, hogy egy időre a nővéremhez kell költözzek – szólalt meg végre Narae. – Jimin viszont itthon maradna, egyedül. És arra gondoltunk, hogy mi lenne, ha addig nálad lakhatna? Nem akarom magára hagyni.

- Persze, hogy nálam lehet – vágtam rá gondolkozás nélkül.

- Akkor jó – sóhajtott fel a nő. – Igazából én nagyon nem örülök neki, de le lettem szavazva, szóval nem ér semmit sem a szavam.

- Ez nem igaz – mondta Jimin. – Nagyon is számít a véleményed, de Mijoonak igaza van. Mennyivel nagyobb biztonságba és kényelembe lennék, ha Jungkookkal lennék és nem egyedül.

- Hát persze – fonta össze mellkasa előtt a két karját. – Biztosan...

- Ne menjünk ebbe megint bele, jó? Ma már eleget veszekedtünk szerintem – sóhajtott fel a fekete hajú, azzal felkelt az asztaltól és minden bizonnyal a nappaliba ment.

- Engem tényleg nem fog zavarni Jimin. Nálam biztonságban lesz, így neked sem kell aggódnod miatta. Most elsősorban magadra fókuszálj, Jimin van már olyan érett, hogy egyedül is boldoguljon egy bizonyos ideg. – mondtam Naraenak a lehető legnyugodtabban.

- Ne mondd meg, hogy mit csináljak – forgatta meg a szemeit, azzal ő is kiviharzott a konyhából. Szerencsére nem Jimin után ment, hanem saját szobájába, így nagy valószínűséggel vele nem kellett ma már többet találkozzak.

Én is elhagytam a helyiséget, majd barátom után indultam az erkélyre, ahol szerencsére meg is találtam. Amint kiléptem hozzá a friss levegőre, gyorsan megtörölte a szemeit, majd megpróbált úgy csinálni, mint aki nem sírt az elmúlt percekben. Felsóhajtottam, aztán odahúztam mellé egy széket és leültem. Összekulcsoltam az ujjainkat és gyengéden cirógatni kezdtem a kézfejét, majd egy gyors puszit nyomtam a puha bőrére.

- Mióta eljöttünk a kórházból, azóta csak veszekedtünk – sóhajtott fel Jimin. – Kezd nagyon elegem lenni belőle. Csak kötekedni tud, egyetlen normális szava nincsen hozzám már egy jó ideje, pedig én segíteni akarok neki.

- Először magával kell megbékélnie – mondtam. – Addig akármit csinálhatsz, támadásnak fogja venni. Amíg magával szemben is ennyire elutasító, addig semmit nem tehetsz érte.

- Utálom, hogy ilyen elbaszott életem van – döntötte a fejét a vállamnak, mire természetesen közöltem vele, hogy ez nem igaz. – De, te is tudod, hogy miről beszélek. A korosztályom többségének a legnagyobb problémája az, hogy tizenhét évesen nem engedik be őket egyes buli helyekre. Nekem meg? Apa elhagyott, anya alkoholfüggő, ott kellett hagynom az iskolát, mert egyrészt molesztált az egyik tanárom, másrészt muszáj voltam pénzt keresni, különben az utcára kerültünk volna. Ebben mi nem elbaszott most úgy őszintén? – pillantott rám könnyes szemekkel. – Tizenhét éves vagyok, mégis sokszor úgy érzem, mintha minimum harminc lennék. Túl nagy felelősség nyomja a vállaimat és kezdek besokallni. Ilyen fiatalon még az életet kellene élvezzem, nem ilyen komoly dolgokra fókuszálnom.