our dirty secret ~ jikook | ✔

26

- Szia, megjöttem! – köszöntem hangosan anyának, miután becsuktam magam után a bejárati ajtónkat.

- Szia, a nappaliban vagyok – jött azonnal a válasz.

Gyorsan kibújtam a cipőmből, megváltam a kabátomtól és a sapkámtól, majd az említett helyiség felé vettem az irányt. Anyát egy szoros öleléssel üdvözöltem. Hatalmas kő esett le a szívemről, amiért nem volt alkohol szaga. Bízok benne, viszont mégis volt bennem egy kis félsz, hogy esetleg csábításba esik és újra inni fog a távollétemben. De ennek semmi nyomát nem láttam, így kicsit megnyugodtam. Ezek szerint tényleg elkötelezte magát és harcol a függősége ellen. Valahogyan rászerettem volna erre kérdezni, beszélni akartam az érzéseiről. Biztos voltam abban, hogy küzd, csak nem akarja nekem mondani. Pedig én aztán nagyon szívesen meghallgatom, legyen szó bármiről. Végül úgy döntöttem, hogy nem kerülgetem a forró kását, rákérdezek a dologra. Persze előtte beszélgettünk pár szót a tegnap esti vacsoráról, illetve meséltem a munkahelyen történtekről is. Azért mégsem akartam azzal fogadni, hogy rögtön rákérdezek a függésével kapcsolatos érzéseire.

- Nincsenek elvonási tüneteid? – nyeltem egy nagyot, miközben feltettem az első kérdésemet. Látszólag rendesen megleptem anyát, de szerencsére nem lett mérges, csak eleresztett egy nagy sóhajt.

- De – mondta őszintén. – Utána olvastam a neten és valószínűleg ezért alszok rosszul. Van, hogy remegnek a végtagjaim. Egész nap hányingerem van, szóval szerintem ezek mind az elvonás tünetei lehetnek, általában nem szoktak ilyen gondjaim lenne.

- De ugye nem ittál?

- Nem – rázta meg a fejét. – Többször is gondoltam rá, egyszer már a cipőmet és a kabátomat is felhúztam, de az ajtónál tovább nem jutottam. De aztán arra gondoltam, hogy mit ígértem neked, szóval visszajöttem a nappaliba. Ittam egy pohár narancslevet, kibontottam egy csipszet és megnéztem egy filmet a tévében.

- Értem – mondtam halványan mosolyogva. – Örülök neki!

- Tudom – válaszolta. – Nagyon nehéz, de küzdeni fogok és nem adom meg könnyen magam.

- Ne is. Tudom, hogy nagyon erős vagy, én pedig itt vagyok neked, szóval nem vagy egyedül.

- Tudom és köszönöm – nyújtotta ki a két karját felém, hogy jelezze ölelést szeretne. – Szeretlek.

- Én is szeretlek, anya – nyomtam egy cuppanós puszit a feje tetejére. – Készítsek omlettet vacsira?

- Igen – bólintott. – Szalonnával?

- Természetesen. Tudom, hogy az a kedvenced – mondtam hatalmas mosollyal az ajkaimon.

Miután jól kiölelgettük egymásból a szuszt is, megnéztünk egy filmet a tévében. Még csak kettő múlt, így volt egy egész délutánunk. Úgy volt, hogy a napomat Jungkookkal töltöm, de hívta az apja és be kellett mennie az üzletbe. Annak meg nem láttam értelmét, hogy az üres lakásában maradjak, szóval haza hozattam magamat. Kicsit szomorú voltam, mert a reggelin kívül másra nem igazán volt időnk. Pedig tökre elképzeltem, hogy egész nap egymást ölelgetni, puszilgatni és csókolgatni fogjuk, miközben valami romantikus filmet nézünk a tévén. Sajnos ez nem valósult meg, de a fekete hajú azzal próbált nyugtatni, hogy bőven lesz még alkalmunk kettesben lenni, esetleg összebújva filmezni. Igaza van, de sokat segített volna a rosszkedvemen, ha pár órával tovább lehetek a közvetlen közelében. Mindegy, majd bepótoljuk máskor, így is feltöltött, hogy vele aludhattam az este.

Az ígérteknek megfelelően omlettet készítettem szalonnával vacsorára. Kicsit túl sósra csináltam, de meg lehetett enni, csak utána mindketten liter számra ittuk a vizet. Vacsora után elmosogattam, anya addig letusolt. Utána én foglaltam be a fürdőt, de mire végeztem, addigra anya már elaludt a nappaliban. Óvatosan betakargattam, majd mosolyogva befeküdtem mellé az ágyba és a tévét kezdtem kapcsolgatni. Azt mondta, hogy mostanában nem alszik túl jól, szóval örültem neki, amiért sikerült elszundítania. Már az én szemeim is csukódtak le, amikor is az ölemben lévő telefonom rezegni kezdett. Hunyorogva lestem meg, hogy mégis ki hív ilyenkor, amikor viszont Jungkook neve jelent meg a kijelzőmön, a létező összes álmosság kiszállt a szememből.