our dirty secret ~ jikook | ✔

18

Miután megegyeztünk abban, hogy akkor innentől kezdve tegeződni fogunk – amikor kettesben vagyunk –, reagáltam az általa meséltekre. Igazából csak sajnálatomat tudtam kifejezni, illetve teljes mértékben azonosulni tudtam Jungkook múltbéli döntéseivel. Én is a végletekig támogattam volna a legjobb barátomat, biztosan nem hagytam volna magára a nehéz napjain sem. Tudom, hogy főnököm a legjobbakat akarta Minjaenek, viszont előbb-utóbb ő is belátta, ehhez ő kevés. Nem bírt volna el a barátja függőségével, szóval muszáj volt segítséget kérni. Durva belegondolni, hogy több mint tíz éve egyetlen szót sem váltottak egymással, sőt azt sem tudják, mi van pontosan a másikkal. Belegondoltam abba, hogy velem mi lenne, ha anyával ilyen hosszú ideig nem tudnék kommunikálni. Arra jutottam, hogy biztosan beleőrülnék. Miután kellőképpen kibeszéltük a függőséggel kapcsolatos gondolatainkat, Jungkooknak olyan ötlete támadt, hogy nézhetnénk valami filmet a nappaliban, ugyanis egyikőnknek sem volt konkrét terve az estére. A fekete hajúra bíztam a döntést, mert nekem teljesen mindegy volt, hogy mit nézünk. Nagy valószínűséggel úgy sem láttam, hiszen nem igazán vagyok képben az új filmekkel. Amíg főnököm előkészült a filmezésre, addig én a nappaliban lévő bőrkanapén ücsörögtem és igyekeztem nem a pár hete álmodtakra gondolni. Véletlen lenne, hogy pont ilyen heverője van a férfinek? Nem tudom, mindenesetre kicsit ijesztő, hogy pontosan ilyen kinézettel és anyaggal rendelkezett a bútor az álmomban is. Jungkook hozott a konyhából pattogatott kukoricát, üdítőket és gumicukrot is, majd keresett kettőnknek pokrócot, amivel betakarhatjuk majd magunkat. Egészen addig nem is tudtam, hogy mit fogunk nézni, amíg el nem kezdődött a film, és ki nem írta a címét. Nem azt mondom, hogy nem szeretem a horrorokat, de vannak műfajok, amik közelebb állnak hozzám. Elég könnyen megijedek, a jumpscare részeket egyenes gyűlölöm, mert arra még felkészülni sem tudok. Még csak hallani sem hallottam a Gyászoló asszony átka című filmről, úgyhogy nem tudtam, mire számítsak. Remélem azért nem a világ legdurvább horrorját választotta ki Jungkook, mert akkor ma este tuti nem alszok.

- Remélem még nem láttad – fordult felém a férfi mosolyogva, mire kissé beparázva, de megráztam a fejemet. – Akkor jó, mert még én sem. Már egy ideje meg akartam nézni, de egyedül nem igazán szeretek filmezni.

- Megértem, én sem szeretek egyedül. Remélem azért nem lesz olyan ijesztő.

- Minél ijesztőbb, annál jobb – nyúlt az ölemben lévő popcornos tálhoz, majd fogait kivillantva, betömött pár darabot a szájába. Örülök, hogy ő így gondolja, én viszont jobban érezném magam, ha kevésbé lenne para a film.

Igazából már az első fél órában azt kívántam, hogy bárcsak végeznénk. Helyzetemen nem segített, hogy kint besötétedett már, Jungkook pedig nem kapcsolt semmilyen lámpát, szóval csak a tévé adott némi fényt. A kanapé a nappali közepén volt, szóval folyamatosan a hátam mögé lestem, mert mindig úgy éreztem, hogy valaki mozgolódik ott. Nyilván egyszer sem találkoztam oda nem illő dologgal, viszont paranoiám mégsem múlt el. Nem gondoltam át teljesen, amikor a főnökömre bíztam a film választást. Én biztosan valami vígjátékot, animációs filmet, esetleg kalandfilmet választottam volna. Általában végig szoktam beszélni az összes filmet, de most nem mertem megszólalni. Görcsösen szorítottam a fekete hajútól kapott pokrócot és igyekeztem nem a földre lökni a pattogatott kukoricás tálat. Ahogy láttam a főnököm egyszer sem ijedt meg, szemrebbenés nélkül tűrte az ijesztő és váratlan részeket is. A film felénél járhattunk már, amikor is voltam olyan szerencsés, hogy a kezemben lévő tál majdnem felét a földre öntöttem, ugyanis nem várt részhez értünk. Jungkook természetesen kinevetett, majd közölte velem, hogy szerinte ez egyáltalán nem volt ijesztő. Hát az én számat majdnem elhagyta egy nem túl férfias sikoly is, szóval rám a szívbajt hozta a szerinte tökre kiszámítható rész. Ezután többször is megugrottam, főnököm pedig továbbra is jót szórakozott a nyomoromon. Felidegesített, amiért ő egyszer sem ijedt még meg, illetve az sem esett túl jól, hogy csak így kinevetett. Úgyhogy kivettem egy pattogatott kukorica darabot az ölemben lévő tálból és a mellettem ülő mellkasához vágtam. Először meglepődött, utána viszont összeráncolta a szemöldökeit és kérdőn nézett rám.