Attack on Titan Oneshots

A cella - Eren Jaeger x T/N

Sziasztok! Ez lenne az első oneshotom, kritikát szívesen elfogadok és remélem tetszeni fog, jó olvasást!
(T/N = Te Neved)

Éjfél körül lehetett mikor óvatosan Eren cellájához indultál. Sürgősen beszélned kellett vele, még a lebukásod se érdekelt annyira te csak tudni szeretted volna mi jár a fejében. A gondolkodásod közben a cellájához értél, megnyugodtál hogy lebukás nélkül jutottál be. De amikor meghallottad azt az ismerős hangot már kevésbé hívhattad magad nyugodtnak.

-Mit keresel itt T/N?-hangja rideg volt és túlságosan nyugodt. Az ágy szélén ült és téged figyelt.

-Beszélni szerettem volna veled Eren. Viszont jelenleg senkit nem akartak a cellád közelébe engedni ezért így kellett megoldanom-hangod határozottan csengett.

-Na és mit szeretnél tőlem?-miközben beszélt felállt ágyáról és lassú léptekkel sétált eléd majd nézett le rád.

Mivel mindig is alacsony voltál ő pedig az elmúlt időben rengeteget nőtt, a különbség a magasságotok között csak még nagyobb lett. Ahogyan lefelé nézett rád áradt belőle a dominancia de próbáltál továbbra is erősnek tűnni.

-Az utóbbi időben nem tudtam követni a cselekedeteid egyszerűen csak szeretném megtudni hogy mi járhat a fejedben, mit tervezel és hátha tudnánk egy békés módot találni a terveid között-adtad ki magadból azt ami már egy jó ideje zavart téged.

-Békés mód?-motyogta-Szerinted ezt még mindig meglehet oldani békésen?-hangja idegesen csengett amire egy nagyot nyeltél.

-Megkell lennie az esélyének. Egyébként is, ha te nem lennél ilyen önfejű akkor lehet könnyebb dolgunk lenne- forgattad meg szemed.

-Mióta engeded meg magadnak ezt a viselkedést előttem? -a hangja az ez előtti kirohanásához képest rideg volt.

-Én csak az igazat mondom. Kicsit figyelj néha arra amit mi mondunk ahelyett hogy öngyilkos akciókba rohansz-sóhajtottál.

-Nagy a szád ahhoz képest hogy bármelyik pillanatban megölhetnélek- komoly arccal kémlelt téged viszont te csak megráztad a fejed.

-Tudom hogy nem..- Eren elsétált miközben beszéltél és mielőtt befejezted volna, a cella zárának kattanása zavarta meg mondatod. Nagyot pislantottál mikor megláttad Erent ahogy kijön a cella mögül. Alig fogtad fel mi történik.

-Meglepetés-súgta rekedtes hangon. Egyet lépett feléd és te hátráltál egyet, ez így ment amíg a falba nem ütközött hátad.

-Félsz T/N?-suttogta halkan füledbe miközben még jobban nekipréselt a falnak.

-Nem fogsz bántani, nem tennél ilyet- szemeit fürkészted viszont semmit nem tudtál kiolvasni belőlük, majd érezted ahogy kezei körülölelik nyakad.

Eren nyakadnál fogva felkent a falra majd nyomást helyezett az említett pontra, a hirtelen esemény miatt meglepődve néztél a szemeibe amire egy halvány mosolyt ejtett majd erősebben szorított torkodra. A levegőhiány megadta azt az eufórikus érzést amit mindig is imádtál, de a barna hajú fiú üres szemei félelmet keltettek benned. Mikor érezted hogy már az ájulás szélén vagy megpróbáltad lehámozni kezeit magadról, mindezt sikertelenül. Eren halk kuncogással fogadta próbálkozásod miközben tartotta veled a szemkontaktust. Lassan csukódott le szemed amikor hirtelen megszünt a szorítás te pedig a földre zuhantál. Kapkodva próbáltál minél több levegőhöz jutni miközben nyakadra raktad kezeid és felpillantottál Erenre.

-Már nem olyan nagy szád mi?-nézett le rád miközben végigmért és éppen meglátta ahogy összeszorítod combjaid amit egy halk nevetéssel reagált le.