Miután te és Reiner hazajöttetek a szigetről, az elnyomott érzelmeitek szinte azonnal elárasztottak titeket. Már azon az estén egy párt alkottatok. Mivel barátod nagyon megviselte a kettős élete és az emlékek, sokszor rátört rosszullét ezért igyekeztél mindig mellette lenni. Bár hazudnál ha azt mondanád hogy neked nem jutott eszedbe a sziget hiszen évekig ott éltetek olyan emberek között akik nem ítéltek el és többször megmentették az életeteket.
Ma van a fesztivál napja, Reiner kezét fogva mentetek végig harcosokkal és a harcos jelöltekkel az árusoktól ellepett utcán. Ti beszélgetettek amíg a gyerekek csodálkozva figyelték az eléjük táruló standokat. Reiner állt mindent a társaságnak ezért a nap végén lesokkolva nézte üres tárcáját ekkor kuncogva nyomtál egy puszit arcára.
Hiába akartál, nem tudtál annyira felszabadult lenni. Gyanús volt neked ez a hirtelen fesztivál. Valószínűleg a többiek is hasonlóan gondolhatták de nem akartátok megijeszteni a gyerekeket. Gabi teleette magát ezért Reiner morogva húzta maga után. Mikor a színpadhoz értetek Falco késve ugyan de csatlakozott hozzátok. Reinerhez rohant és arra kérte hogy menjen vele. Barátod elengedve kezed követte a fiút. Nem tudtad elnyomni aggódó gondolataid, végül jobbnak találtad hogy utánuk mész. Ekkor Zeke feltűnés nélkül csuklódra fogott ezzel megállítva téged.
-Ne menj utánuk-morogta hogy csak te halld miközben eloltotta cigarettáját.
-Nem utánuk akartam menni, éppen a mosdó felé vettem az irányt-hazudtad egy halvány mosollyal arcodon. Zeke bólintott majd elengedett téged.
Ha eddig gyanakodtál, most biztos vagy benne hogy valami nincs rendben. Utánuk siettél néha szétnézve hogy senki ne vegyen észre. Megpillantottad őket ahogy egy lépcsőn mennek le a színpad alá. Amint bementek, az ajtóhoz álltál és hallgatózni kezdtél.
-Üdv. Már négy éve nem láttalak, Reiner-ezt a hangot még évek után is feltudtad ismerni. Lábaid a földbe gyökereztek, megakadt benned a levegő. Eren itt van. Tovább hallgatóztál nem törődve a félelemtől remegő lábaiddal. Hirtelen egy mély hang szólította neved.
-T/N, meddig tervezel még ott állni?-szemeid kikerekedtek majd egy nagyot nyelve beléptél az ajtón.
Eren ült az egyik széken amíg vele szembe Reiner foglalt helyet. Amint beléptél tekinteted találkozott az övével. Nagyon sokat változott, haja hosszú lett, Marley egyenruhát viselt és több sérülés is volt rajta valószínűleg álcája miatt. Falco összezavarodva figyelte az eseményeket.
-Üdvözöllek téged is T/N. Megkérdezhetem miért rohantál így Reiner után és maradtál itt ahelyett hogy menekülnél? Netán a barátod lett?-lassan végigmért téged nem is zavartatva magát. Nem szólaltál meg, egyrészt a félelem miatt, másrészt mert nem akarod húzni az időd. Gyorsan ki kell jönnötök innen és szólni a többieknek.
-Válaszolj neki T/N-suttogta Reiner maga elé bámulva.
-Igen, 4 éve együtt vagyunk-motyogtad halkan.
-Milyen aranyos kis páros, a két áruló. Kár érted T/N, egész csinos lettél-mondta még mindig téged figyelve. Barátodra pillantottál de semmi reakciót nem mutatott.
-Falco, elmehetsz. Köszönök neked mindent. Menj innen messze és ha akárkinek szólni mersz saját kezüleg öllek meg-a seb a kezén szikrázni kezdett miközben már a fiút figyelte fenyegető tekintettel.
-Falco, menekülj. Egy szót se senkinek. Majd találkozunk-egy biztató mosolyt ejtettél az ijedt fiú felé aki aprót bólintva kiment az ajtón.
Eren elkezdett regenerálódni. A gőz felszállt ahogy visszanőtt levágott lába és szeméről is levette a kötést.
-Gyere közelebb. Biztos hiányzol már a kis barátodnak-ledobott egy széket Reiner mellé majd leültél arra.
YOU ARE READING
Attack on Titan Oneshots
FanfictionEz a könyv igazából olyan sztoriknak ad helyet amelyek éppen kipattantak a fejemből. A legtöbb történet 18+, esetleg előfordulhat spoiler, yaoi/yuri is! Jó olvasást!