Attack on Titan Oneshots

Osztálytárs - Jean x T/N

Végzősnek lenni nehéz dolog, előtted az érettségi és a jelentkezés az egyetemre. De ha ez nem lenne elég, ott van Jean az osztálytársad aki amikor tudott belédkötött. Sőt, volt pofája ilyen jóképűen visszatérni az iskola kapui közé év elején. Haját és szakállát megnövesztette, stílust is váltott. Jól nézett ki de ha bárki kérdezné nem vallanád ezt be.

Egy újabb nap az iskolának nevezett pokolban. Hála a buszjáratodnak mindig te érkezel meg elsőnek. Ezért szokás szerint elővetted fülhallgatód és zenét hallgattál.

Pár perc múlva kinyílt a terem ajtaja de aki bejött rajta elrontotta a reggelhez képest egész jó hangulatod. Jean volt az, ahogy megpillantott téged pimaszul elmosolyodott. Te csak megforgattad a szemed is ismét zenédre koncentráltál volna. De az említett személy miután ledobta táskáját helyére feléd indult és kivette füledből a fülhallgatód egyikét.

-Mit hallgatsz törpe?-na igen, szerette megemlíteni hogy egy év alatt sokkal magasabbra nőtt, amíg te az évek során nőhettél vagy 5 centit.

Mielőtt válaszolhattál volna, füléhez helyezte az egyik fülhallgatót. Szemei kikerekedtek és rád pillanatott.

-Arctic Monkeys?-motyogta meglepetten.

-Ismered őket?-most te voltál az aki meglepődve figyelte a fiút. Nem hitted hogy van ízlése, azt gondoltad a tipikus felkapott rap számokat hallgathatja.

-Persze, az egyik kedvenc bandám-
mondta büszkén.

-Az enyém is-bólintottál egy halvány mosolyt ejtve felé. Tud néha rendes is lenni gondoltad magadban.

A nyugodt pillanatot egy újonnan érkező osztálytárs zavarta meg. Mintha az előbbi Jeant kicserélték volna, gyorsan elment padodtól és nevetgélni kezdett a megérkező haverjával.

Csendben eltelt az első két órád. Jelenleg a folyosón sétáltál hogy találkozz az egyik barátnőddel a másik osztályból. Ekkor Jeanbe botlottál néhány haverjával maga mellett. Majdnem egymásnak mentetek amit persze nem hagyott szó nélkül.

-Vágom hogy nem vagyok a látókörödben és mellé szerencsétlen is vagy, de figyelj a lábad elé te nőszemély-mondta egy fölényes mosollyal ajkain mire haverjai halkan elkuncogták magukat.

-Sajnálom hogy nem veszem észre ilyen nyomorékok jelenlétét-megforgattad szemed és mellkasára téve kezed arrébb lökve őt távoztál. Barátai hurrogtak beszólásodra amíg Jean pár másodpercig lefagyott.

Szünet után a terembe lépve az első amit észrevettél hogy Jean szúrós szemmel méreget. Egész vicces volt mérgesnek látni. Leültél helyedre ekkor érkezett meg a tanár is. Kiderült hogy kettesével fogtok dolgozni az óra idejében. Nagyon nem örültél neki de reménykedtél hogy olyan embert kapsz akivel egész jóba vagy. De miért is alakulna jól neked akármi? Jean morogva ült le veled szembe.

-Én se akarom ezt nyugodj meg-suttogta majd egy nagyot sóhajtott miközben oldalra fordult és tekintetét a tanárra vezette. Nem tudtál a tanárra figyelni, lassan végigmérted az előtted ülőt. Barna tincsei, éles állvonala, na meg izmos mellkasa amit előző szünetben megérintettél egy jó összképet adott a fiúról.

-Szólj ha befejezted a bámulásom-suttogta úgy hogy csak te halld miközben féloldalas mosoly kúszott ajkaira.

-Én nem bámultalak-motyogtad halkan és inkább az órára koncentráltál.

Kiadták a feladatot és neki is kezdtetek. Egész jól haladtatok amíg nem találtatok egy olyan dolgot amiben nem értettetek egyet. Vitatkozni kezdtetek és egyre jobban nőtt köztetek a feszültség. A tanár többször rátok szólt de ti egyre hangosabban bizonyítottátok igazatokat.