A férfiak világában nőnek lenni megerőltető és fájdalmas feladat. Elnyomásban élni, majd kitörni a beskatulyázott létből még inkább az. De mindenre képes az ember, ha elég kitartással és elhivatottsággal rendelkezik.
Reese Miller már kiskorától kez...
Kisebb kihagyás után itt is vagyok a harmincötödik fejezettel, amely minden reményem szerint elfogja nyerni a tetszéseteket! Boldog lennék néhány visszajelzéstől!
Nagyon-nagyon szépen köszönöm az eddigi voteokat, kommenteket és megtekintéseket, egyszerűen csodálatosak vagytok!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Reese Miller~
Azon az éjszakán nem éreztem magam magányosnak. Gyakran megesett velem, hogy csak úgy a semmiből felébredtem, és talán órákig is bámultam magam elé hosszasan gondolkodva. Az az este kivétel volt. Egyszer sem nyitottam fel a szemhéjaimat azt követően, hogy a mellettem alvó körém fonta erős kajait. Sőt mi több, a reggel folyamán az óra csörgése előtt ébredtem fel.
A hátamon feküdtem, és meglehet pontosan amiatt vesztettem el az álmosságomat, mert az orromat csiklandozta valami. Csak azt követően tűnt fel, hogy egy göndör, barna tincs volt az, hogy laposan pislogva néztem fel. A társam a fejét nyakhajlatomba fúrta, erős karja pedig mellkasom előtt fonódott körém. Észleltem csendes, nyugodt lélegzetvételeit, amelyek azután is ilyenek voltak, hogy nyaka és válla között lévő kezemmel kitűrtem onnét a zavaró szálat.
Igyekeztem felfogni a helyzetünket, de annyira kába voltam, hogy nem bírtam reagálni a túlságosan szoros közelségünkre. Csak levezettem tekintetemet fekete tintával televart bőrére a mintákat pedig igyekeztem jól az elmémbe vésni. Volt egy olyan érzésem, hogy ez a meghitt pillanatunk nem fog sokáig tartani, és alig néhány percen belül igazam is lett, elvégre megszólalt a mellettem lévő ébresztőóra, jelezve azt, hogy munkába kellett indulnunk.
Egyből felemeltem a kezem azért, hogy lekapcsoljam, de ugyanebben a minutumban nyúlt ki egy másik kar is, sőt mi több, az izmos test, amely eddig félig rajtam helyezkedett el, elvált tőlem. A partnerem gyorsabb volt, előbb megtudott szabadítani minket a sípoló hangtól, amiért nem bírtam elég hálásnak lenni. Azt követően, hogy újra ránk borult a csend Harry közel maradt az arcomhoz, és mélyen tekintett íriszeimbe. Nem szóltunk egy szót sem, csak kémleltük egymás vonásait, és próbáltuk realizálni azt, hogy mi is folyt közöttünk abban a néhány percben. Egyrészről ijesztő volt, hogy akkor is éreztem a testéből áradó hőt, és mellkasomon kaphattam meg a saját szívdobogását, amely ismét mintha az enyémmel vert volna egyszerre. Könyökein támaszkodott fejem mellett, rózsaszínes, szépen ívelt ajkai pedig elváltak egymástól, mialatt képtelenek voltunk egyéb dolgot tenni azon kívül, hogy elvesztünk a másik kozmoszában. Feltűnt, amint érzékien csillogó világos-smaragdzöld íriszeit levezette számra, majd újra vissza a szemeimbe. Lassan hajolt közelebb, mintha minden egyes másodpercét a pillanatunknak az elméjébe szerette volna vésni. A szívem eszeveszettül száguldott a bordáim börtönében, míg tenyerem izzadni kezdett a izgalomtól ami egyik pillanatról a másikra született meg közöttünk.
