A férfiak világában nőnek lenni megerőltető és fájdalmas feladat. Elnyomásban élni, majd kitörni a beskatulyázott létből még inkább az. De mindenre képes az ember, ha elég kitartással és elhivatottsággal rendelkezik.
Reese Miller már kiskorától kez...
Meg is hoztam nektek a tizenkilencedik fejezetet, amely minden reményem szerint elfogja nyerni a tetszéseteket ugyanis ez is eléggé hosszúra és tartalmasra sikerült. ♡
Nagyon-nagyon szépen köszönöm az eddigi megtekintéseket, voteokat és kommenteket egyszerűen csodálatosak vagytok!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
~Ha szerelmünk nem rombol, nem okoz fájdalmat mások számára, ha kölcsönös, őszinte, tiszta, akkor az se nem tisztességtelen, se nem erkölcstelen. Az én olvasatomban sokkal "erkölcstelenebb" úgy élni az értékes emberi életet, hogy tapasztalatainkat - legyenek azok jók, rosszak, kellemesek vagy kínosak - nem adjuk át másoknak, abbeli félelmünkben, hogy megbélyegez minket a társadalom.~
Steiner Kristóf
Reese Miller~
Az ágyamban feküdtem, miközben a plafont bámultam megállíthatatlanul. Az agyam állandóan azon pörgött, amik a tegnap folyamán történtek, ugyanis amint később kiderült már hajnali két óra volt. Addigra már szerencsésen elvégeztem mindent, egyedül csak aludnom kellett volna, de képtelen voltam rá. Már jó néhány könnycseppet elmorzsoltam Andy miatt, sőt mi több a nekünk jövő autóson morfondíroztam, igyekezve megfejteni mégis hogyan történhetett meg velünk akkora szerencsétlenség. A sebeim akkor is fájtak, az a sajgás pedig kihatott minden porcikámra, ugyanis azok is mázsás súlyúnak tűntek. Ha nem gondolkodtam volna annyit, akár talán még képes is lettem volna megpihentetni őket. De nyomozó voltam, a nem agyalás végzetes következményekkel járhatott ebben a szakmában, és sajnos járt is.
Halk rezgésre kaptam fel a fejemet, a mobilomat pedig másodpercek alatt húztam le a töltőről, ezt követően fogadtam a hívást. Pontosan tudtam ki volt az, aki hozzám hasonlóan küszködött az álmok világába jutással.
-Biztos voltam benne, hogy te sem alszol.-szólalt fel köszönés nélkül, mire legszívesebben megforgattam volna a szemeimet, de azokat is kisebb sajgás övezte. Mély, rekedtes hangjára kissé összeszorult a gyomrom, meglehet éppen emiatt rántottam lábaimat törökülésbe, miközben felhúztam magam. Frissen mosott hajamba túrta, ezt követően kissé elhúztam a számat, bár ezt nem észlelhette.
-Nem mondhattam volna szebben én sem.-válaszoltam, mire a vonal túloldalán lévő személy kissé felkuncogott, de nem volt számottevő ez a jelenség, ugyanis karcos baritonjából leszűrtem, hogy nem volt jó hangulatában-Te is a baleseten agyalsz?-vetettem fel, azt követően mintha csak az első alkalommal beszélgettünk volna éjnek évadján, megint meghallottam az öngyújtó kattanását, majd a mély lélegzetvételt, ahogyan a cigaretta által magába erőltette a mérget.
