A férfiak világában nőnek lenni megerőltető és fájdalmas feladat. Elnyomásban élni, majd kitörni a beskatulyázott létből még inkább az. De mindenre képes az ember, ha elég kitartással és elhivatottsággal rendelkezik.
Reese Miller már kiskorától kez...
Nos, eléggé hosszú kihagyás után, de végre jelentkezem nektek az új fejezettel, amely minden reményem szerint tetszeni fog nektek. Hihetetlenül hálás vagyok azért, mert az apró szünet alatt is kitartottatok mellettem és a könyv mellett. Igyekszem minél hamarabb folytatni majd ezt, illetve a többi történetemet is.
Nagyon-nagyon köszönöm nektek a rengeteg megtekintést, voteot és kommentet! Most is várom a gondolataitokat, kérlek ne rejtsétek őket véka alá!
Jó olvasást! Millió puszi és ölelés: Ladybady ♡
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
~Szeretem szép mesterségemet, a nekem mindig örömet adót, mely élteti a hitet bennem, hogy kapott képességemmel jó ügyet szolgálok.~
Reich Károly
Reese Miller~
Ötletem sem volt, mikor aludhattam el, esetleg mennyi ideig is lehettem az álmaim világában, viszont amikor felnyitottam a szemeimet, mázsás súlyúnak éreztem a pilláimat, annak ellenére is, hogy egyébként kényelmes helyzetben voltam a társam mellkasán, aki meleg ölelésében tartott. A rajta lévő felső anyagát kicsit megsimítottam, mialatt próbáltam minél többet pislogni annak érdekében, hogy mihamarabb túllendüljek az álmosságon.
Igyekeztem nem az elalvásom előtti beszélgetésre gondolni, vagy arra, hogy Andy akármelyik pillanatban feladhatta a harcot a saját testével. Borzalmasan éreztem magam, hogy valamilyen szinten szerepet játszottam abban, hogy végül így esett meg, és annyire komoly sebesülésekkel küzdött a kórházban.
- Jól aludtál? - vetette fel csendesen, mély és rekedtes hangján Harry, pillanatokkal később megéreztem hosszú ujjainak óvatos simítását a derekamnál. Felnéztem rá, közben szúrt szemet az, hogy egészen ezidáig egy akciófilmet nézett. Vonásai kisimultnak tűntek, méregzöld tekintete kedvesen villant rám, mialatt rózsaszínes ajkait felfelé görbítette miután tőlem távolabb eső kezével megsimította orcámat.
- Igen, de ne haragudj, hogy elaludtam. - szabadkoztam nyomban, amitől a göndör férfi csak szélesebben vigyorodott el, majd megingatta a fejét.
- Ne kérj bocsánatot, örülök, hogy tudtál egy keveset pihenni, emellett én is hunytam egyet, nemsokkal ezelőtt ébredtem. - magyarázta, ez pedig tökéletesen rávilágított arra, hogy miért festett annyira kiegyensúlyozottnak. - Jobban vagy? - vonta össze a szemöldökét aggódóan, én pedig eltekintettem róla, majd kissé feljebb tornáztam magam a kanapén és aprót bólintottam.
