A férfiak világában nőnek lenni megerőltető és fájdalmas feladat. Elnyomásban élni, majd kitörni a beskatulyázott létből még inkább az. De mindenre képes az ember, ha elég kitartással és elhivatottsággal rendelkezik.
Reese Miller már kiskorától kez...
Meg is hoztam az ötödik fejezetet, amely most sokkalta hosszabb lett, mint az előző, remélem ennek fejében elfogja nyerni a tetszéseteket :) Nagyon örülnék néhány visszajelzésnek! ♡
Nagyon-nagyon szépen köszönöm az eddigi támogatásotokat egyszerűen fantasztikusak vagytok! Boldog vagyok, hogy a legtöbbeteknek tetszik a történet, bízom benne, hogy a folytatásban is hasonlóképpen lesz! :)
Legyen további szépséges napotok!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
~A düh egy olyan érzés, amit azok éreznek, akiknek számít valami.~
Vámpírnaplók c. film
Reese Miller~
-Amit mond felhasználható Ön ellen a bíróságon.-magyarázta a velem szemben lévő férfi, aki háttal ült a detektívtükörnek, amin keresztül bámultam Őt. Ennek a tárgynak remek tulajdonsága volt az, hogy akik mögötte foglaltak helyet, azok könnyen láthatták a személyeket, akik előtte voltak, ellenben fordítva kicsit sem így működött.
Styles nyomozó hallgatta ki az utolsó férfit, aki a mai napon érkezett, ugyanis elfelejtett szólni, hogy a feltételezett elkövető az ebédszünetben érkezik, így én Matilda-val karöltve fogyasztottam el az ételemet. Akkor furcsálltam is, hogy Harry nem volt velünk, sőt előtte sem láttam nagyon, bár nem feltétlenül hiányzott a tenyérbe mászó arca.
A göndör hajú rendőrrel szemben helyet foglaló férfit Marcus Granger volt, egy rövidre vágott frizurával és megtévesztően rideg barna szempárral rendelkező, a negyvenes éveiben járó személy, akit már tartóztattak le betörés ezen felül testi sértés miatt, igaz el nem ítélték. Veszélyes embernek tűnt, mindenféle félelem nélkül sétált az oroszlán barlangjába, amikor órákkal ezelőtt megjelent a rendőrségen. Vagy azért nem érzett semmiféle ijedtséget, mert kötélből voltak az idegei, vagy pedig nem volt bűnös, és biztos volt magában.
-Szemtanúk szerint Ön napokkal ezelőtt egy gyilkosság helyszínén tartózkodott.-avatta be a férfi a gyanúsítottat, miközben ujjait összefonta maga előtt, könyökeit pedig az asztalon tartva bámult rá. Nem tűnt riadtnak Ő sem, bár nem is szabadott volna annak lennie, elvégre a szakmájából kifolyólag neki higgadtnak ezen felül bölcsnek kellett lennie mindenféle élethelyzetben. Valójában nem ismertem eléggé, de az már azt már az első másodpercben leszűrtem, hogy nem találkoztam még hozzá fogható szakemberrel.
