A férfiak világában nőnek lenni megerőltető és fájdalmas feladat. Elnyomásban élni, majd kitörni a beskatulyázott létből még inkább az. De mindenre képes az ember, ha elég kitartással és elhivatottsággal rendelkezik.
Reese Miller már kiskorától kez...
Meg is hoztam nektek a negyvenkettedik fejezetet, amely ismételten ELKÉPESZTŐEN hosszúra sikerült. Nagyon remélem, hogy ez kárpótol titeket a kimaradás miatt, ahogyan a tartalma is.
Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek az eddigi megtekintéseket, voteokat és kommenteket, egyszerűen csodálatosak vagytok!
Ismét tűkön ülve várom a véleményeteket!
Jó olvasást! Millió puszi és ölelés: Ladybady ♡
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
~Ne tégy soha semmit mással, amiért gyalázat érhet, még titokban sem, mert a szemérem önmagad előtt még inkább kötelez.~
Püthagorasz
Harry Styles~
Az arcomat dörzsölve néztem a társam után, aki bár nem érezte jól magát - több nyilvánvaló okból sem -, mégis feszesen tartotta a vállait, míg lépkedett, csípője kecsesen ringott, emellett összefogott hajából néhány kiszabadult szálat könnyedén lengetett a sietéséből adódó menetszél. Összeszorított állkapoccsal próbáltam leplezni az idegességemet, bár eléggé nehézkesen ment. Fogalmam sem volt arról, hogy mégis mi okozott nagyobb dühöt nálam azon a napon. Tyler? A hullák? Reese vagy esetleg Charlie? Talán kölcsönösen tették ezt, és akármennyire is próbálkoztam azzal, hogy valamiféleképpen kiűzzem a gondolataim közül azt, hogy milyen elcseszett egy nap állt mögöttem, nem ment. Lemertem volna fogadni, hogy az éjszakám is ennyire pocsékul fog telni, ezért inkább minél hamarabb kiakartam kötni egy kávézónál, hogy magamba erőltessek legalább egy liter feketét.
Mély sóhajt követően indultam el a társam után, remélve valamilyen formában normális emberi lényekhez mérten tudunk beszélni, még akkor is, ha ez mostanság nem ment nekünk. Valójában a legtöbb dolog nem ment nekünk manapság. Vagyis majdnem, ugyanis az éjjel kiderült, hogy valamiben igenis jók voltunk ketten.
Sietősen lépkedtem a nő után, viszont éppen akkor szállt be egy taxiba, s mire kiértem a kórházból, az el is hajtott. Morogva vettem elő a kocsikulcsomat, hogy utánuk eredjek, és ha kell, akkor a társamat a lakásán kezdjem el zaklatni. Nélküle semmire sem mentem az ügyben, ugyanakkor megrémisztett a gondolata annak, hogy átakarta kéretni magát egy őrsre. Tényleg idáig fajultak volna a dolgaink?
Azt követően, hogy bepattantam a Rover-be előhúztam a kesztyűtartóból egy doboz cigarettát, amely utolsó reményként volt feltűntetve a listámon. Remegett a kezem annak érdekében, hogy minél hamarabb beleszívhassak egy szálba, és észleltem magamon azt is, hogy az agyam nem kívánt mást, csakis azt a mérget, bármennyiszer is láttam már be, hogy túlságosan rossz volt számomra ez a függőség. Leakartam szokni... miután Reese említette, hogy a testvérének nem engedné, hogy valaki olyannal randizzon, mint én voltam. Nem is Nicole szempontjából, hanem azért, mert ha így vélekedett, valószínűleg maga sem akart olyan személyt az életébe, mint én voltam. Amikor elkezdte latolgatni a hibáimat, rákellett ébrednem, hogy igaza volt. Nem voltam jó ember, nyomozóként is pocséknak bizonyultam, társnak sem álltam meg a helyem, és még a saját családom is elfordult tőlem. Nem is kellett volna meglepődnöm, hogy Reese is így tett, bár adtam neki elég okot.
