A férfiak világában nőnek lenni megerőltető és fájdalmas feladat. Elnyomásban élni, majd kitörni a beskatulyázott létből még inkább az. De mindenre képes az ember, ha elég kitartással és elhivatottsággal rendelkezik.
Reese Miller már kiskorától kez...
Meg is hoztam nektek a harmadik fejezetet, amely véleményem szerint eléggé jól megmutatja a nyomozóink viszonyát amely alakulni látszik. Remélem, hogy tetszeni fog nektek :)
Nagyon-nagyon szépen köszönöm a több, mint 300 megtekintést, a rengeteg voteot és kommentet egyszerűen fantasztikusak vagytok! Nem bírom elégszer hangsúlyozni mennyit jelent számomra a támogatásotok! ♡
Legyen további gyönyörű napotok! ♡
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~A düh és a szerelem egyazon érzés két ellentétes pólusa.~
Nicholas Sparks
Reese Miller~
-Köszönöm szépen, Matilda!-hálálkodtam az idősödő nőnek, aki kedves szavakkal dicsérte meg az aznapi öltözékem, miközben elvettem a fegyveremet a tárolóból. Éppen nyitottam volna a számat, amikor egy túlontúl ellenszenves alak lépett be mögöttem, csakugyan ahogy a tegnapi nap tette.
Az idegesség, mint valami oda nem illő teremtés kezdett felkúszni a hátamon, és egészen a tarkómig nyomult majd amint felmértem a nyomozót, legszívesebben hazamentem volna. Bár nem tettem, sokkalta jobban szerettem a munkámat ahhoz, hogy olyan egyszerűen otthagyjam. Matilda sajnálkozó tekintettel figyelt, nemsokkal később elhúzta a száját, pontosan abban az időben, amikor én is. Megértette a habozásomat, legalább annyira, mint az összes többi rendőr ezen a helyen. Talán egyikőjük sem szimpatizált Styles-al, megeshet a modora miatt. Vagy éppenséggel volt olyan történés amiről még nem volt tudomásom. Ha tényleg ilyesféle problémák voltak a kapitányság falain belül, akkor annak mindenképpen utána akartam járni, elvégre nem azért lettem nyomozó, hogy csak mások életét könnyítsem meg vele. A sajátomon is segíteni akartam, minden előítélet nélkül.
-Jó reggelt.-üdvözöltem ahogyan mellette sétáltam. A férfi rám sem nézett csak egy ismeretlen hely felé kezdett el menni, miközben végig az előtte futó utat kémlelte. Göndör haja most is pontosan olyan kuszán állt feje tetején, mint a múlt alkalommal. Ámbár idegessége cseppet sem volt annyira szembeötlő, ahogy az este.
-A mai napra sikerült beidéznünk néhány személyt. A club tulajdonosa és két szemtanú jön be egymást követő órákban.-tájékoztatott köszönés nélkül. Megforgattam a szememet, de óvatosan bólintottam is, miszerint felfogtam mit mondott nekem. Magas alakja felém tornyosult, ahogyan irányomba pillantott. Smaragdszín tekintete nem égett úgy, mint jó néhány órával ezelőtt, és volt benne valami, amitől úgy feltételeztem nem volt beszédes hangulatban. Nem erőltettem semmit sem, mindössze elővettem a kezemben tartott aktákat, mindenre felkészültem amire csak lehetett.
