A férfiak világában nőnek lenni megerőltető és fájdalmas feladat. Elnyomásban élni, majd kitörni a beskatulyázott létből még inkább az. De mindenre képes az ember, ha elég kitartással és elhivatottsággal rendelkezik.
Reese Miller már kiskorától kez...
Meg is érkeztem az ötvenharmadik fejezettel, amely minden reményem szerint elfogja nyerni a tetszéseteket. Igyekszem gyorsan hozni a részeket, bízom benne, hogy ez imponáló :)
Köszönöm szépen az eddigi visszajelzéseket, fantasztikusak vagytok! Sokat jelent számomra minden egyes vote, komment vagy megtekintést!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~A vágy a maga hevességét mindig az örökkévalóság jelének véli.~
Étienne Rey
Reese Miller~
A szívem eszeveszetten kalapált a mellkasomban, térdeim remegtek, az elmém pedig egyszerűen képtelen volt nem azon a feltételezésen kattogni, hogy felébredt. Andy ébren volt. Idejét sem tudtam annak, mióta is szerettem volna végre teljes odaadással és beleéléssel ezt kiejteni az ajkaimon. Bár, amikor helyettem ezt a göndör hajú gyilkossági nyomozó tette meg, legszívesebben a szájára tapadtam volna örömömben.
Futva siettem végig a kórház folyosóján Andy kórterme felé, ahonnét éppen Ian lépett ki. Csaknem nekimentem, Ő pedig ezt szórakozottan vette tudomásul. Harry is beért engem, és mikor mindketten az ajtóhoz toppantunk, az orvos megállított minket a szavaival.
- Még nincsen teljesen jól, ha az ügy részleteit szeretnétek kitárgyalni vele. - informált minket, de csak megráztuk a fejünket, én pedig mindenféle szót mellőzve akartam végre belépni a helyiségbe, de a mögöttünk álló újra megállított - Nem fog még beszélni valószínűleg, rajta van a lélegeztető, illetve minimális mozgást mutat csak, de ébren van. - tájékoztatott tovább.
- Köszönjük, Ian. - mondta helyettem Harry, másodpercekkel utána már remegő kezeimet a kilincsre helyeztem.
Pillanatokkal később már bent voltam a négy fehér fal között, a szoba közepén lévő ágyból pedig egy bozontos barna hajú, szakállas, szürke szemekkel rendelkező férfi nézett vissza rám, kinek beesett arcán megtört a fényár, amely elárasztotta a helyiséget. Andy tekintete mintha kicsit füstös lett volna, talán a gyógyszerei hatásától, ezen felül pedig sápadt bőre teljesen egyé vált a hófehér ágyneművel.
Közelebb merészkedtem hozzá, majd leültem mellé az ágya szélére, s megfogtam a kezét. A mellém lépő társam kettőnk között váltogatta az íriszeit, de nem szólt közbe, amiért külön hálás voltam neki. Biztos voltam, hogy abban a lelkiállapotban, ezen felül egy olyan borzalmas nap után, amin túl voltunk, azonnal letámadtam volna, vagy legalább megparancsoltam volna neki, hogyha nem tetszik neki valami a helyzetünkkel kapcsolatban, odakint is megvárhatott.
