A férfiak világában nőnek lenni megerőltető és fájdalmas feladat. Elnyomásban élni, majd kitörni a beskatulyázott létből még inkább az. De mindenre képes az ember, ha elég kitartással és elhivatottsággal rendelkezik.
Reese Miller már kiskorától kez...
Újabb apró késéssel, de megérkezett a negyvenhatodik fejezet, amely minden reményem szerint majd elfogja nyerni a tetszéseteket.
A rész elején köteles vagyok felhívni a figyelmeteket:
A TÖRTÉNET EZEN SZAKASZÁBAN MORBID, NEM MINDENNAPI ELEMEK JELENNEK MEG! GYENGE IDEGZETŰEK, KÉREM NE, VAGY FOKOZOTT ÓVATOSSÁGGAL OLVASSÁK! Köszönöm szépen!
Nagyon hálás vagyok az eddigi megtekintésekért, voteokért és kommentekért, egyszerűen csodálatosak vagytok!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
~Ne bízzál azokban az emberekben, akik túl udvariasak és ne barátkozz azokkal, akik tudálékosak és gorombák. Ha valami gyanúsat vettél észre, légy résen! Állíts fel azonnal csapdát, ha észrevetted a patkányt, de vigyázz, nehogy odacsípd az ujjad.~
Charles Haddon Spurgeon
Reese Miller~
A házunkig tartó hosszabb út csendben, alkalmakkor halk beszélgetéssel telt, tulajdonképpen mélyen a gondolatainkba voltunk merülve, és igyekeztünk a lehető legtöbbet kihozni a feltételezéseinkből. Legszívesebben ordítottam volna, mint minden pillanatban, mikor bonyolódott az ügyünk, de türtőztettem magam, és megpróbáltam a lehető legprofesszionálisabb hozzáállást tanúsítani.
- Köszönöm a fuvart. - mosolyogtam rá a mellettem ülő férfire, akinek profilját kezdte szépen megvilágítani az egyre lemenő Nap. Irányomta tekintett, és viszonozta a görbületemet, majd megfogta államat és közelebb hajolt. Nem tett semmit, mindössze néhány centiméterről tekintett íriszeimbe, máskor pedig ajkaimat figyelte. - Tudod, hogy...
- Igen, tisztában vagyok vele. - húzta görbületre ajkát, annak ellenére is, hogy valójában más minden bizonnyal már rég megszegte volna a próbaidőnket. De szerencsére Ő nem más volt, és nem akart számunkra rossz végkifejletet. Azért harcolt - velem együtt -, hogy a lehető legjobb jövőnk legyen együtt. Természetesen ahhoz pedig áldozatokra volt szükség. - Viszont attól még a gondolattal eljátszhatok. - vigyorodott el kajánul - Emlékszem, mikor ezek az ajkak éppen...
- Harry. - figyelmeztettem igyekezve leplezni a vigyoromat.
- Igen, rajtam volt az a bőrfelület amit érintettek. - helyeselt, majd felnézett íriszeimbe, ezért tökéletesen láttam bennük a játékosságot, a vágyat amelyet nem feltétlenül csak a saját szavai lobbantottak benne, elvégre a gondolatait nem ismerhettem. - Mielőtt belelendülhetnék, csendre intessz. - ingatta meg a fejét tettetett felháborodással, mialatt még akkor sem mozdult távolabb tőlem.
