A férfiak világában nőnek lenni megerőltető és fájdalmas feladat. Elnyomásban élni, majd kitörni a beskatulyázott létből még inkább az. De mindenre képes az ember, ha elég kitartással és elhivatottsággal rendelkezik.
Reese Miller már kiskorától kez...
Meglepetés! Itt is lennék a huszonkilencedik résszel, amely minden reményem szerint elfogja nyerni a tetszéseteket. Nem tudtam várni a megírásával.
Nagyon-nagyon szépen köszönöm a több, mint 11 (!!!) ezer megtekintést, a rengeteg voteot és kommentet. Egyszerűen imádom olvasni a szavaitokat!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! Bu görüntü içerik kurallarımıza uymuyor. Yayımlamaya devam etmek için görüntüyü kaldırmayı ya da başka bir görüntü yüklemeyi deneyin.
~Az élet szenvedély nélkül olyan, mint az égbolt nap nélkül, a hold csillagok nélkül.~
Samantha Vérant
Reese Miller~
-A rohadt életbe, nem csodálkozom, hogy megél az az idióta Granger.-figyelte a laptopja monitorját a mellettem ülő göndör hajú férfi, akin rajta volt a már megszokott szemüvege, amitől íriszei a valódi méretüknél is nagyobbaknak tűntek.
Már lassan másfél órája volt áramszünet, én ezalatt az idő alatt írtam Nicole-nak, hogy nem megyek haza a vihar miatt, ne aggódjanak értem. Utána a társammal a kanapéra telepedést követően megkerestük a Northern Sorrow internetes oldalát, hogy jegyet foglaljunk a vasárnapi bulira, ahol már akkor majdnem minden helyet betöltöttek, de így az árak az egekbe szöktek, Harry pedig teljesen kiakadt ettől.
-Nem a te pénztárcádból veszi ki a pénzt.-világítottam rá, hogy Dean mindenféleképpen vissza fogja adni a bérünkben ezt az összeget. A mellettem ülő frusztráltan sóhajtott egyet, majd lejjebb görgetett az oldalon, ahol akadtak képek az elmúlt partikról. Rákattintott az egyikre, én pedig nyomban kiszúrtam rajta a keresett férfit. Közelebb hajoltam Harry-hez, majd levéve orráról a szemüvegét, felvettem azt, nemsokkal később arrébb kényszerítve kezét az egérről ráközelítettem az alakra.
-Bingo!-böktem a képernyő felé, nemsokkal később feltűnt, amint a közelemben lévő rendőr hangosabban kezdte venni a levegőt. Vállam felett az irányába tekintettem, ekkor vettem észre, hogy engem figyelt, és arcomat mérte fel, akár többször is egymás után-Megvan a személy, aki fogvatartotta Max-et.-tettem mutatóujjamat közelebb a laptophoz, hogy felhívjam rá a figyelmét. Kissé megingatta a fejét, hogy kiűzze az oda nem illő gondolatokat, de nagyot nyelve bólintott egy aprót. Csak akkor vettem észre, hogy az ölében pihentetett gép felé úgy hajoltam, hogy karomat átvetettem a hasán, így sokkal közelebbi érintkezést alakítva ki, mint azt szerettem volna. Zavartan, eltávolodtam tőle, majd levettem a szemüvegét és visszahelyeztem az orrára. Felhúzott szemöldökökkel figyelt, de nem szólalt meg, aminek elképesztően őrültem.
