A férfiak világában nőnek lenni megerőltető és fájdalmas feladat. Elnyomásban élni, majd kitörni a beskatulyázott létből még inkább az. De mindenre képes az ember, ha elég kitartással és elhivatottsággal rendelkezik.
Reese Miller már kiskorától kez...
Meg is hoztam a tizenharmadik fejezetet, amely minden reményem szerint elfogja nyerni a tetszéseteket! Nagyon boldog lennék néhány visszajelzéstől! ♡
Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek a rengeteg megtekintést, voteot illetve kommentet, egyszerűen CSODÁLATOSAK VAGYTOK! ♡
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
~Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád.~
Vavyan Fable
Reese Miller~
A fülemhez tartott telefonból nem szűrődött ki tovább hang azután a felvetés után, miszerint a nyolcadik személy, aki feltételes áldozat lehetett még életben volt, viszont minél előbb meg kellett találnunk. A kezeim remegni kezdtek, ahogyan végig gondoltam azt, miszerint az sem volt biztos, hogy az Egyesült Királyságban tartózkodott, sőt mi több, hogy értette a nyelvünket. Bár, ha valóban máshol élt, akkor több rendőrséget is be kellett vonnunk a nyomozásba, máskülönben bottal üthettük még valaki életét, és bár az az egy elenyészőnek hathatott volna a többi hét mellé, mégis éreztem magamban annyi ambíciót, hogy segítsek annak a talán kárhozott vagy meglehet éppen ártatlan léleknek, amely belekeveredett ebbe a káoszba. Nem kívántam senkinek sem azt, hogy úgy végezze, mint a ma megtalált férfi.
-Itt vagy még?-hallottam percekkel később a társam hangját, amely akkor óriási szívdobbanásra ítélt, ámbár ötletem sem volt, miért reagáltam hasonlóképpen. Talán túlságosan elvesztem a gondolataimban?
-Igen.-motyogtam vissza, majd kikapcsoltam a laptopomat, ezt követően ledobtam magamról a takarót-Bemegyek a kapitányságra, légy szíves küldd el nekem a megtalált adatokat, ott pedig mindegyiket végig nézem, és még a reggeli órákban felkeresem az emberünket.-motyogtam, közben pedig a szekrényemhez sétáltam, kivettem belőle néhány ruhát, ámbár mielőtt öltözni kezdtem volna kihangosítottam a mobilt, és letettem az ágyra.
-Nem kell idejönnöd.-válaszolt, szavaiból pedig tökéletesen észrevehető volt, hogy Ő nem tért haza aznap éjjel. Összevontam a szemöldökömet, nemsokkal később pedig hangot is adtam az észrevételemnek.
