A férfiak világában nőnek lenni megerőltető és fájdalmas feladat. Elnyomásban élni, majd kitörni a beskatulyázott létből még inkább az. De mindenre képes az ember, ha elég kitartással és elhivatottsággal rendelkezik.
Reese Miller már kiskorától kez...
Meg is hoztam nektek a tizenötödik fejezetet, amely ismételten eléggé eseménydús lett, a következőről nem is beszélve. Nagyon bízom benne, hogy elfogja nyerni a tetszéseteket és kapok néhány visszajelzést! Elképesztően fontos lenne számomra! ♡
Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek az eddigi megtekintéseket, voteokat és kommenteket! Mérhetetlenül sokat jelentenek nekem! ♡
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
~A szerelem a poklok lángjának zenéje s a zene az aggok szívét is megtáncoltatja még.~
Knut Hamsun
Reese Miller~
-Mihez kezdjünk?-motyogtam kilépve a kihallgató vaskos ajtaja mögül, amelyet később tartottam a nyomomban lévő göndör hajú férfinek, akinek arcvonásain fellelhető volt néhány oda nem illő érzelem, viszont a legfeltűnőbb a düh volt.
-Talán az lenne a legjobb, ha őrizetbe vennénk.-vonta össze a szemöldökeit frusztráltan. Elhúztam a számat, majd összefontam magam előtt a kezeimet, igyekezve kiűzni az elmémből minden oda nem illő felvetést, amely az ügyünkkel született meg benne.
Egyszerűen képtelenségnek tartottam, hogy valakinek ennyire, de ennyire fontos lett volna a Southern Joy. Emiatt pedig legalább hét ember fizetett eddig az életével, Andy pedig a következő lett volna, ha nem találunk rá ilyen hamar. Még csak a feltételezés is ijesztő volt, elvégre tökéletesen ismertem, pontosan tudtam milyen gondolatok szőhették át a fejét, ezen felül milyen mértékben tarthatott az elkövetkezendő napok eseményeitől. Vagyis... régen, hosszú évekkel ezelőtt biztosan ismertem volna, akkor viszont, amikor a rendőrség falain belül álltunk velem szemben a méregzöld kozmoszokkal ellátott férfivel, már semmiben sem voltam teljesen biztos.
-Szerintem pedig elkellene engednünk.-leheltem remélve nem veszi zokon az előttem lévő személy, aki mondandómat hallva egyszerűen megforgatta a szemeit, majd összefonta mellkasa előtt erős karjait.
-Gondoltam, hogy ezt fogod mondani, kezdők hibája. Ha elengedjük, akkor mindenkinek beszélhet arról, mit tervezünk, vagy miben volt része alig néhány perce, sőt azt is mondta, hogy találkozni készült valakivel a kávézós esemény után, szóval még nagyobb az esélye, hogy elkotyog valamit. Most nem hagyhatjuk futni sem Őt, sem pedig azt, akinek dolgozhat.-morogta Harry, majd oldalra vezette a tekintetét, emiatt pedig én is éppen ezt tettem. Talán tudat alatt, de én is pontosan éreztem, ahogyan valaki figyelt minket, így nem is volt csoda, amikor a szemeim egy nagy, barna íriszpárral találkoztak kissé összerándult a gyomrom. Tyler figyelt minket az asztala mögül, miközben egy fontos ügyiratot tarthatott a kezében.
