A férfiak világában nőnek lenni megerőltető és fájdalmas feladat. Elnyomásban élni, majd kitörni a beskatulyázott létből még inkább az. De mindenre képes az ember, ha elég kitartással és elhivatottsággal rendelkezik.
Reese Miller már kiskorától kez...
Meg is érkeztem az ígért első fejezettel, amelynek a megírása közben erősen dobogott a szívem arra gondolva, mégis mit fogtok szólni hozzá :) Remélem tetszeni fog nektek, és ha így lesz, akkor kérlek Titeket, jelezzetek nekem vissza valamiféle módon. Nagyon boldog lennék.
Köszönöm szépen nektek a rengeteg megtekintést, voteot és biztató kommentet, egyszerűen fantasztikusak vagytok! ♡
Legyen további szépséges napotok!
Jó olvasást! Millió puszi és ölelés: Ladybady ♡
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
~A legveszedelmesebbek azok tudattalan szimpátiák, amelyek arra késztetnek, hogy ellenségedet azért kíméld meg, mert az ellenség a léted igazolása.~
Frank Herbert
Reese Miller~
Hatalmas mosollyal az arcomon léptem be a számomra még újnak számító hatalmas épület ajtaján, amely tömve volt egyenruhás emberekkel, akik kíváncsian méregetve konstatálták jelenlétemet. Aprót kortyoltam a kezemben tartott kávésüvegből, majd a recepcióhoz álltam, ahonnét egy idősödő nő nézett rám vissza, halvány görbülettel a száján, nemsokkal érkezésem után, pedig letolta a szemüvegét, hogy eszébe véshesse az arcmimikám. Már másodjára voltam itt, ugyanis az előző nap felvettem a holmijaimat, és találkoztam néhány kollégámmal, akik jóindulatú mosollyal az ajkaikon köszöntöttek és néhány hasznos információval is elláttak.
A hölgy, aki velem szemben állt nem volt más, mint a kapitányság szíve-lelke, legalábbis néhány rendőr szerint igencsak megérdemelte ezt a jelzőt az őszülő Matilda. A minap is jólelkűn fogadott, nem beszélve arról a tényről, hogy mindent elkövetett annak érdekében, hogy ne izguljak az új munkahelyemen. Valójában nem is amiatt volt a gyomromban remegés, mert attól tartottam talán nem állom meg a helyem, hanem azért, mert túlságosan érdekelt már, mégis milyen lesz az álmaimnak élni.
-Szervusz Reese!-köszöntött, majd amint felé mutattam a jelvényemet azonnal kinyitotta a vasajtót, ami nemsokkal mellettem foglalt helyet. Kivettem a zsebeimből a fémeket, sőt még az övemet és a karkötőmet is levettem annak érdekében, hogy a fémkereső kapu ne jelezzen be. Miután ezt mind megoldottam besétáltam az aulába, majd újra magamhoz vettem a dolgaimat.
