A férfiak világában nőnek lenni megerőltető és fájdalmas feladat. Elnyomásban élni, majd kitörni a beskatulyázott létből még inkább az. De mindenre képes az ember, ha elég kitartással és elhivatottsággal rendelkezik.
Reese Miller már kiskorától kez...
Meglepetésként hoztam nektek egy új fejezetet, amely eléggé hosszúra és tartalmasra sikerült megint. Bízom benne, hogy elnyeri a tetszéseteket, s majd visszajeleztek nekem valamiféleképpen. Sokat jelentene a számomra!
Nagyon-nagyon szépen köszönöm nektek a több, mint 4 (!!!) ezer megtekintést, a rengeteg voteot és kommentet egyszerűen fantasztikusak vagytok! Remélem legalább annyira kedvelitek a könyvet, mint én szimpatizálok a megírásával :D
Legyen további gyönyörű napotok! Vigyázzatok magatokra!
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
U.i: Ez a GIF megmentette a napomat, egyszerűen... huh.
Deze afbeelding leeft onze inhoudsrichtlijnen niet na. Verwijder de afbeelding of upload een andere om verder te gaan met publiceren.
~Nem kell túlkomplikálni. Ha egy férfi látni akar, ő keres. Ha veled akar lenni, megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Erőlködés, játszmák, és buta hisztériák nélkül, tisztán, csak úgy belehuppannak az öledbe, amikor nem is számítasz rá. De ha elmegy, hagyd. Ha megteszi, fogadd el. Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, mert annyira kellesz neki. Levegőt fog kapni, meg minden, de csak igazán akkor él, ha mellette vagy - és ezzel te sem leszel másképp. Feltöltöd és feltölt téged. Támogat és melletted áll. Harcoltok mindennel, együtt, és erőt merítetek egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás, vagy épp önfeladás. Csak az van, hogy hisztek egymásban, és húztok előre. Az összes többi csak gyerekes és szükségtelen játszma.~
Oravecz Nóra
Reese Miller~
Halványan mosolyogtam rá az éppen tőlem ellépő ápolónőre, aki nemrégiben ragasztotta le a halántékomnál éktelenkedő üveg okozta vágást, amelyből még akkor is minimálisan szivárgott a vér. Pedig, már eltelt három óra a baleset óta. Ebben az időtartamban túlságosan sok minden történt. Elsőkörben egy rendőrautó hozott be minket a kórházba, míg Andy-t elvitte a rohammentő, amelyben mint később kiderült kétszer újra kellett éleszteni, azóta nagyjából stabilizálták az állapotát, legalábbis addig, míg a kórházba nem értek, aminél jobb hír azon a napon nem ért minket. Megnyugtatott a tudat, hogy harcolni akart, és mindent megtett azért, hogy a gyilkosa, aki többször is igyekezte elvenni az életét ne kapjon elégtételt a halálával. Elképesztően erős volt, és akárhányszor erre gondoltam mélyen elszégyelltem magam, mert bömböltem Harry karjaiban, akár egy óvodás, miután megláttam a földön feküdni. Talán emiatt is kerültem annyira nagy ívben a társamat, arról nem is beszélve, hogy alapból sem találkozhattunk volna, mert mindkettőnket elvittek kivizsgálásra. Éppen azt töltöttem a kedves nő törődő, ragtapaszokat osztogató keze alatt. Amit nem is bántam annyira, mert a fájdalom minimális részben elvette a figyelmemet arról, hogy Andy életéért küzdöttek a műtőben.
