A férfiak világában nőnek lenni megerőltető és fájdalmas feladat. Elnyomásban élni, majd kitörni a beskatulyázott létből még inkább az. De mindenre képes az ember, ha elég kitartással és elhivatottsággal rendelkezik.
Reese Miller már kiskorától kez...
Meg is érkeztem nektek az ötvenedik (!!!) fejezettel! Félelmetes belegondolni, hogy már ennyinél tartunk, hiszen ez óriási szám. Köszönöm szépen nektek, hogy kitartotok illetve kitartottatok a történetnél, bizakodom abban, hogy így is marad!
Hálás vagyok az eddigi visszajelzésekért is, elképesztően sokat jelentenek számomra! Kérlek Titeket, amennyiben tudtok, hagyjatok valamiféle jelet magatok után! Köszönöm!
Jó olvasást! Millió puszi és ölelés: Ladybady ♡
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
~Az a majom, amelyik meg akarja pillantani a vadászt, golyót kap a szeme közé.~
Közmondás
Reese Miller~
A térdeim remegtek, miközben levánszorogtam a lépcsőn. A falnál vezettem a kezeimet, abban reménykedve, hogy semmi esetre sem fogok leesni az emeletről, hogy valahova a konyha irányába zuhanyjak. Hallottam, amint Harry friss kávét főzött le, emellett azt is, amint kicsit matatott közben. Nagyot nyelve torpantam meg az ajtóban, s végig futtattam a tekintetemet a helyiségen, a férfit keresve. Igazam is lett, éppen a pultnál állt, és pirítóst csinált, amit megkent a kedvenc csokis krémemmel. Elkellett volna mosolyodnom ezen. Boldogan a nyakába kellett volna borulnom. Szívemet és lelkemet beleadva kellett volna segítenem Őt a legrosszabb pillanataiban. Azért, hogy legyen közös jövőnk.
Viszont képtelen voltam rá, ugyanis remegtem a feltételezésre, miszerint a legjobb barátnőmnek hitt személy mégsem az volt, mint akinek mondta magát. Mintha a múlt ismételte volna önmagát, olyasféle csavarokkal benne, amelyre egyikőnk sem számít. Hát, így volt, tényleg nem sejtettem, hogy ilyesféle problémák elé fogunk nézni. Ehelyett valószínűleg az arcába röhögtem volna annak a félnek, aki ilyesféle balgaságokat állított volna körülbelül tíz perccel ezelőtt.
- Minden rendben? Olyan sápadt lettél hirtelen. - fordult az irányomba érdeklődően Harry, s miután megtámaszkodott keskeny csípőjével a pultnál kezeit is annak szélére csúsztatta, ezután kissé rámarkolt a márványra. Gyűrűi akkor nem díszítették kezét, haja szintén rendezetlenül állt, szemei alatt tűrhető, bár látványos karikák éktelenkedtek, emellett Ő is legalább annyira sápadt volt, mint ahogyan rám célzott az imént.
- Persze. - nyeltem nagyot, majd kissé közelebb léptem hozzá, viszont a férfi már túl jól ismert ahhoz, hogy könnyedén átejthessem. Valójában, meg is lepődtem volna azon, ha sikerül.
