A férfiak világában nőnek lenni megerőltető és fájdalmas feladat. Elnyomásban élni, majd kitörni a beskatulyázott létből még inkább az. De mindenre képes az ember, ha elég kitartással és elhivatottsággal rendelkezik.
Reese Miller már kiskorától kez...
Meg is hoztam nektek az ötvennegyedik fejezettel, amely úgy érzem nagyon izgalmasra sikerült. Bizakodom abban, hogy osztozunk a véleményen, emellett remélem, hogy kapot néhány visszajelzést ezzel kapcsolatban tőletek. Boldog lennék tőle.
Köszönöm szépen az eddigi kedvességeiteket, elképesztően hálás vagyok értük, mert fontos számomra minden vélemény!
Jó olvasást! Millió puszi és ölelés: Ladybady ♡
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
A világ tele van nyilvánvaló dolgokkal, amelyeket véletlenül senki sem figyel meg.
Arthur Conan Doyle
Reese Miller~
Laposakat pislogva néztem fel mialatt a Nap fényesen besütött az ablakomon. Megpróbáltam megmozdítani a karomat, azonban rákellett jönnöm, hogy az engem átölelő, teljesen mezítelen társam miatt nem sikerült ezt véghez vinnem. Hátulról karolt át, izmos teste a lehető legszorosabban préselődött hozzám, ám ezt egyáltalán nem bántam. Tetovált karja fejem alatt helyezkedett el, másikat egyenesen melleim alatt kulcsolta rám. Erre a tagjára fektettem az enyémet, majd kezdtem óvatosan cirógatni azt. Percekkel később érzékeltem, ahogyan fogása lazult körülöttem, emiatt pedig a hátamra fordultam, hogy felmérjem vonásait.
Laposan pislogott rám, fénylő mélyzöld tekintete pedig el sem szakadt az enyémtől. Rózsaszín rubintjai álmos mosolyra húzódtak, csak ezt követően mozdult közelebb hozzám, és nyomott édes csókot ajkaimra.
- Jó reggelt. - motyogta, hangja pedig a szokottnál is mélyebb volt, ettől pedig borzongás futott végig a testemen. Megjelent lelki szemeim előtt, amit tegnap éjszaka folytattunk, és ha eléggé szemérmes lettem volna hozzá, valószínűleg nyakig elpirultam volna. De nem tettem, mindössze álltam figyelő tekintetét.
- Jó reggelt. - viszonoztam gesztusát, másodpercekkel később pedig megcirógattam az arcát, amely az egyre jobban látszódó borostájától eléggé bökött. Felkuncogtam a saját eszmefuttatásomra.
- Ha minden reggel ilyen jókedvvel ébredsz, azt hiszem az összes éjszakánkat ilyen tartalmassá kell tennünk. - pördült felém, két könyökét pedig megtámasztotta fejem mellett, míg ajkaimra hajolt és szeretetteljes puszikkal halmozott el - Na meg persze a reggeleinket is, meg a délelőttjeinket, és délutánjainkat. Nem szabadna megfeledkeznünk az uzsonna időről sem, éjjel meg lehet, hogy dupla időt kellen rá szánnunk. - ajánlotta, vagy alkudozott, valójában szerintem még akkor Ő sem döntötte el, mindenesetre tetszett a játéka, ezért nyakába fontam kezeimet.
