A férfiak világában nőnek lenni megerőltető és fájdalmas feladat. Elnyomásban élni, majd kitörni a beskatulyázott létből még inkább az. De mindenre képes az ember, ha elég kitartással és elhivatottsággal rendelkezik.
Reese Miller már kiskorától kez...
Meg is hoztam a huszadik fejezetet, és bár ez a rész nem bővelkedik annyit a vicces eseményekből, mint az előző azért remélem, hogy tetszeni fog nektek! Nagyon örülnék néhány visszajezésnek!
Köszönöm szépen nektek az eddigi voteokat, kommenteket és a már több, mint 5 (!!!) ezer megtekintést, egyszerűen fantasztikusak vagytok! ♡
Jó olvasást! Millió puszi és hatalmas ölelés: Ladybady ♡
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
~Óh, barnán sötétlő szemek Túl hosszan néztelek titeket, S ezért a pillantásotok Nem hagyja el a szívemet.~
Marieluise von Ingenheim
Reese Miller~
Az agyam teljesen kikapcsolt, miközben figyeltem az előttem álló, kifeszített testeket, amelyekről csaknem teljesen eltűnt a bőr, és az ember azonosítására alkalmas minden felület. A szívem erőtlenül dobogott, miközben igyekeztem nem pislantani, attól tartva talán ezzel elősegíthettem azt, hogy magányos, álmatlan éjszakákon emlékezzek arra a látványra. A bűz, ami odabent terjengett pedig már csak az undor fokozása volt, de nem lehettem újra gyenge. Így is túlontúl sok történés akarta azt, hogy kétrét görnyedve roskadjak össze fájdalmamban, de nem akartam megtenni... nem tehettem meg.
-Menj ki, Miller és szólj, ha jön valaki, addig én lefényképezem a helyszínt, majd miután bementünk a kapitányságra erősítéssel visszatérünk.-magyarázta, de nem akartam elmenni onnét, nem csak amiatt, mert valójában én is éppen olyan nyomozó voltam, akárcsak Ő és ez volt a dolgom, hanem mert állandóan rá hárultak a komolyabb feladatok, önzőség lett volna nem vállalnom.
-Majd én megcsinálom a képeket.-szólaltam fel, ezt követően közelebb is léptem, de ezzel párhuzamosan a férfi megragadta a kezemet, és a talpam alá nézett. Én is eképpen tettem, így könnyedén megpillanthattam azt, hogy a járólap helyett lyukacsos vaspadló volt alattunk, amelyet akkor képtelen voltam elhelyezni okügyileg.
-Jó, de legyél óvatos.-egyezett bele, viszont inkább Ő volt az, aki először teljes testsúlyával ránehezedett a megmagyarázhatatlan padlóra, de miután feltűnt mindkettőnknek, hogy semmiféle hátránnyal nem járt, bátrabban sétáltunk rajta.
-Szerinted a három általunk keresett hulla lehet?-vetettem fel, mialatt feloldottam a mobilomat és csináltam néhány fotót, bár az ott uralkodó fényviszonyok miatt nem volt valami sikeres, egészen addig míg vakut nem kezdtem használni, amely legnagyobb sajnálatomra még jobban kiemelte a látni nem kívánt részleteket.
